azt hiszem, főleg

azért járok tüntetni, mert ilyenkor nyugodtan beszélgethetek az ismerőseimmel és a soon-to-be ismerőseimmel. A világ szavak által történő megváltása nem múlik el az évekkel, és úgy tűnik, mostanában nekem és más kisgyerekes szülőknek ez egy lehetőség, hogy befejezhetnek egy mondatot anélkül, hogy megszakítanák őket.

A tegnapi pride egyik legjobb kérdése és felvetése az volt, hogy miért nincsenek a sajtóban pozitív történetek, mintha Romániában nem történne semmi jó. Ez egy nagy erdmagy közhely, hogy csak és kizárólag a rosszat vesszük észre (és úgy gondoljuk, hogy a szóbeli elégedetlenkedéssel eleget is tettünk a jus murmurandinak és megoldottuk a problémát, rajtunk nem múlt), és ez a mentalitás a sajtóban is megjelenik, mindig csak és kizárólag azt látjuk, hogy a pohár félig üres, és nem azt, hogy félig tele van.

Nekünk lassan eltelik egy év, amióta hazajöttünk, és a mérleg egyértelműen pozitív, a román közigazgatás és adminisztráció nagyon sokat fejlődött (volt honnan), az ügyeket viszonylag gördülékenyen lehet intézni, és általános benyomás, hogy ha lassan is, de jó irányba mennek a dolgok, illetve legalább az irány jó. Én nem várok el egy társadalomtól tökéletességet, csak azt, hogy a lehetőségekhez képest élhető legyen, engem, mint állampolgárt hagyjanak élni (és ne baszogassanak hülyeségekkel), hagyjanak dolgozni, és legyen fejlődés. Én szeretem a pohár tele felét látni, és Kolozsvár határozottan élhető hely lett az utóbbi időben. Jó lenne erről az újságokban is többet olvasni, hogy akik hazajönnek külföldről (magyarok is vannak sokan, csak az én ismeretségi körömben is többen), azok miért kezdték el úgy gondolni, hogy itt jobb lesz nekik.

 

Reklámok
azt hiszem, főleg

azt hiszem, főleg” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Mert ahonnan visszamentetek (Magyarország), túl azon, hogy eredetileg is voltak beilleszkedési problémák (ez természetes), az évek során egyre élhetetlenebbé válik.

    Ha annyi idős lennék, mint te, gondolkodás nélkül szedném a sátorfámat és mennék világgá. akár nyelvtudás nélkül is, mert tudom, hogy olvasni gyorsan megtanulnék bármely nyelven (beszélni, illetve inkább beszédérteni nem). Dolgozni, akármit, tudnék fiatalabban.

    A fiam roppant szerencsés, mert talált magának olyan foglalkozást és piaci szegmenst, amiből jól meg tud élni és nem érdeklik a társadalmi problémák (ennek sok oka van, részben az én hibám, de nincs egyedül azzal, hogy mivel a saját bőrén egyelőre nem érzi igazán, nem törődik ezekkel a dolgokkal).

    Ezért tulajdonképpen mondhatjuk, hogy én is szerencsés vagyok, mert nem kell neki elmennie, nem csak a facebookon, meg évente egyszer láthatom őt meg a családját.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s