luxus

Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy hogyan fogjuk fel a luxust, mi számít annak. Annak kapcsán jutott eszembe, hogy vettem a múlt hónapban egy szoknyát a hm-ben, horribile dictu teljes áron (aztán egy hétre rá vertem a fejem a falba, mert az utolsót megvehettem volna féláron, de ez mellékszál). Szóval az a tény, hogy a zember egy szoknyát vesz újan (nem turkáló, nem outlet, nem leárazás), hanem bemegy a boltba és vesz egy szoknyát (ne menjünk bele a kérdésbe, hogy szükségem volt-e rá vagy sem), az számomra nagy luxusnak tűnt, szinte sose csinálok ilyet. Legfeljebb a gyerekek fehérneműivel. (Abba se menjünk bele, hogy jobban szeretem a kicsit extrább turkálókat, ahol valóban egyedi darabokat lehet találni, mint pl. azt a turkálót, amit a múlt héten fedeztem fel, ahol indiai ruhákat lehet kapni, de valamiért szinte mind kis méret, azaz maximum 10-12-es, ami rám kiskanállal se jön fel, beállt megint a szokásos hízás a szülés után, de végül aztán találtam egy narancssárga és egy sárga kamiszt, a narancssárgát láthattátok a fészen is, abban voltam színházban, meg indiai nadrágot, ami kényelmes, mert továbbra sem értem, miért paszírozzuk be magunkat a nagyon kényelmetlen farmernadrágokba.)

Erről aztán eszembe jutott, hogy akkor, amikor én először voltam egyetemista, az számított luxusnak, ha a busz megállt egy benzinkútnál, és ott az ember vett magának csipszet és elment a vécére (és nem az út szélén végezte a dolgát). Vagy hogy vett jegyet a Coronára és nem blattolt, de ez már a rongyrázós kategória volt, akiknek burzsujok voltak a szülei, mert mindenki blattolt. Vagy hogy a legáció után a zember elment pizzázni, vagy a McDonaldsba, és nem csak egy pujos szendvicset vett a szórában. Vagy hogy a normálisan kinéző benzinkút extraságnak számított, és a zembert elfogta valami kmondhatatlan honvágy a nyugat és a normalitás iránt.

Azóta persze sok minden normálissá, megszokottá vált, ma már másképp mérjük a luxust (sajtban, borban, szoknyában, vacsorában, könyvben), csak elgondolkodom néha, hogy természetesnek veszük a dolgokat, pedig nem biztos, hogy azok.

Na de ebben a gondolatban sincs több, mint három bekezdés, pedig mennyit agyaltam rajta.

Reklámok
luxus

luxus” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. keltoman szerint:

    Az egyetem végén megvettem pár könyvet, mert nem nagyon voltak meg egy könyvtárban sem. Az egyik haverom épp Angliában volt, úgyhogy összeebayeztünk egy rendelést, amit csomagként küldött el nekem. Kétszer meggondoltam, hogy az amúgy piszok olcsó antikvár könyvek közül végül mit rendelek meg, mert postával együtt már elkezdett áruk lenni. Aztán persze jött a sós kút, kerék alá satöbbi, de a végén megjött és az volt a luxus. Ma, ha nem is gondolkodás nélkül, de viszonylag kevés gondolkodással veszek meg irodalmakat, mert szűknek érzem a magyar kínálatot. És közben volt egy e-olvasós váltás, ami miatt jelentősen kitágult, hogy miből választhatok.

    Arra nincs válaszom, hogy ez a luxus-e? Attól félek, igen, pedig nem kellene az legyen. Mint ahogy a teljesárú szoknyának sem.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s