cím nélkül

Amióta hazajöttünk Kolozsvárra, és épp nem a terhességgel/gyerekekkel, családi logisztikával, házimunkával és a kerttel voltam elfoglalva, akkor a disszertációmon agyaltam, arabot tanítottam és tanultam, illetve elkezdtem felépíteni egy vállalkozást a nyelvtudásomra és a szaktudásomra. Mivel az erre fordítható idő egyelőre nagyon kevés, nem is haladtam vele nagyon jól, ami nem baj tkp., mert úgysem tudtam volna több tanítványt vállalni, illetve ezen a nyáron jó lett volna egy állandó tanítvány, de nem így alakult.

Előrelépésként mindenesetre megkértem azokat a tanítványaimat, akikkel közelebbi baráti viszonyba kerültem, hogy írjanak értékelést a tanári munkámról, arról, hogy ők, mint hallgatók/diákok hogyan értékelik a munkámat. Fura ezt így kérni, mert ez kicsit olyan, mintha arra kérnél valakit, hogy dicsérjen szembe, másrészt eddig én írtam ajánlásokat mindenféle hallgatónak mindenféle továbbtanuláshoz, vagy a tanáraimat kértem, hogy írjanak nekem ajánlásokat. Szóval zavarba ejtő kicsit ez a fordított helyzet. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy akiket megkértem, szinte mind ugyanabból az évfolyamból vannak. Az volt a második vagy harmadik év, hogy tanítottam, és nem csak arabra, hanem iszlámra is tanítottam őket, és azóta is nagy nosztalgiával gondolok erre a csoportra; jó lenne, ha Kolozsváron is összeállna egy ilyen csoport, akikkel egy évet együtt dolgozunk.

Advertisements
cím nélkül

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s