amint látjátok,

még a napi egy rövid posztra sem telik. Elmeséljem a napom?

Éjszaka két órát dajkáltam Gizellát, mert ő is Jeff Bridges-t akarta nézni a a Hell or High Waterben, amit teljesen meg tudok érteni, a Grand Torino óta nem volt még egy ilyen antipatikus faszfej szereplő, akit ennyire kedveltem volna.

Jakab átjött valamikor, adtam neki szörpöt.

Fél hétkor keltünk, Gizella visibált ki az ágyából, hogy ő már ébren van.

Fél hét és fél nyolc között van a reggeli őrület, amikor két gyereket ki kell vakarni az ágyból, fel kell öltöztetni, meg kell etetni és útnak kell indítani, aktív ellenállásukkal szemben. Sose gondoltam volna, hogy a gyereknevelés ennyi őrmesterkedést fog tartalmazni.

Fél nyolc után leülök meginni a kávémat és híreket olvasni, miközben Gizella tovább visít, mert a. álmos; b. pisis; c. éhes; d. a laptopkábelt akarja rágni, de nem engedem

Fél kilenckor kiporszívóztam a fürdőt, kipucoltam és felmostam. Közben a felmosóval időnként odébb taszítottam Gizellát, aki mindebben aktívan részt vett.

Kilenckor leültem fordítani, Gizella elaludt, megszakításokkal fordítottam fél egyig, közben reggeliztem, elintéztem a levelezésem, összeszedtem a házat.

Egykor elindultam ügyintézni és vásárolni, majd 4-re mentem Gedeonért, onnan a varrónőhöz (elromlott cippzárak, szevasztok), onnan Jakabért. Kb. ötre értem haza.

Levelezés második kör, egy hallgató nem érti, hogy kaphatott kettest. Hosszú levélben magyarázom el neki, mert fontos lenne, hogy értse, hogy hiába tanulja meg a tényeket, ha nem érti a miérteket és a kontextust. Közben a gyerekek 1. filmet néztek; 2. verekedtek; 3. visítottak; 4. mindezt egyszerre.

Váltottunk a zurammal pár szót.

Fél hétkor nekifogtam a gulyáslevesnek, amit nyolckor fejeztem be, közben Gizella és Jakab is megfürdött, Gizellának csináltam ételt, G. megetette, közben megcsinálta a plakátomat.

Nyolckor vacsorázunk. Visításokkal, nyávogásokkal, nyomasztásokkal és elszaladgálásokkal együtt kb. fél óra. Gizella csendben sírdogál az ágyában kicsit, aztán feladja és elalszik. A reggeli őrület ismét, csak visszafele: Jakab közli, hogy márpedig ő nem rakja el a játékokat, mire én közlöm, hogy akkor én nem öltöztetem fel (óóó, Hervay Gizella, nem gondoltam volna, hogy minden nap újrajátsszuk a meséidet). Ismét aktív ellenállás minden iránt, ami a lefekvés irányába mutat.

Háromnegyed kilenc körül meseolvasás, AHL ma nem én vagyok a soros, mondtam is Gedeonnak, hogy nekem annyira nem tetszik ez a Rumini, mire ő közölte, hogy az ajándék könyveket, amiket a gyerekek kapnak, a felnőtteknek is kötelező szeretni, mire én mondtam, hogy semmi akadálya, hogy ő szeresse, nem muszáj az ízlésünknek egyformának lennie.

Újabb kör levelezés, ezúttal már csendben, senki nem baszkurálja a laptopot, nem rángatja ki a kábelt, nem szakítja meg a gondolatmenetet. Közben elolvasok egy cikket, ami egy ismerősöm szerint jó, szerintem nem annyira.

Megírom ezt a bejegyzést, mindjárt tíz óra van. Végre csend. Gyalogoltam kb. tíz kilométert (úgy is érzem magam, fáj a térdem, a hátam, kicsit görcsöl a hasam, ami miatt aggódom). Végeztem egy csomó szellemi munkát. Kellene még kb. 8 oldalt fordítanom, de nem fogok. Hajat kell mosnom. Elfáradtam.

 

 

 

Advertisements
amint látjátok,

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s