that feeling, amikor

nem tudod, hogy az a száraz barna valami, ami kiesett a hálózsákodból lefekvés előtt, egy darab gyurma (úgyismint plasztelin), vagy egy darab szar.

Reklámok
that feeling, amikor

hogy néz ki egy zűrösebb éjszaka

Néhány napig egyedül vagyok a gyerekekkel meg a macskával, ilyenkor minden óramű-pontossággal zajlik, fegyelmezetten, időre mindenki elkészül, megvidámodik (engem kivéve, de hát az senkit sem érdekel), nem kell kiabálni senkivel (csak este, amikor minden gyermek megbolondul kicsit).

Az este egy kicsit zűrös volt, ezt elismerem, három gyereket egyszerre bevarázsolni a kádba, megetetni, kielégíteni minden jogos és kevésbé jogos igényt, megvigasztalni őket tízpercenként, amikor összeverekedtek és/vagy  nekimentek valaminek, aztán rájuk varázsolni a pizsamát, Gizellát közben lefektetni (8 óra), mesét olvasni, elmondani tíz nyelvtörőt, befejezni a mesét: nos, akinek van, az úgyis tudja, akinek nincs, azt meg úgysem érdekli.

Szóval kilencre mind aludtak. Aztán Jakab felsírt tízkor, kapott szörpöt. Aztán fél tizenkettőkor, átjött hozzánk a kanapéra, és át kellett öltöztetni, mert lerúgta a pelenkáját (komolyan felmerült bennem, hogy ragasztószalaggal, úgyis mint duct tape, odaragasztom hozzá). Kapott szörpöt, kis üvöltözés után visszaaludt. Aztán fél háromkor megint felkelt, szörp, vissza. Mindenesetre megdöntöttem a gyorsan-visszaalvás rekordját, az biztos.

Aztán háromnegyed ötkor megint felébredt, felordította Gizellát, aki kisimulva, kipihenten ébredt és kért enni, de visszaaludni már nem volt hajlandó, így felkeltünk, Jakab meg boldogan visszaaludt, és fél hétkor alig lehetett felkelteni.

Addigra elmosogattam, kiterítettem egy adagot (még egy van a gépben, és lesz ma még egy a pisis ruhák miatt), csináltam Gedeonnak uzsonnát (nem erőltettem meg magam, mert úgysem eszi meg, corn flakes és körte lett), főztem kávét (most iszom, mert csak egy ember visít, akit mindjárt bedugok az ágyába), a gyerekeket összekészítettem, megvigasztaltam,  újra megvigasztaltam, és elmentek iskolába.

Ma a következő dolgom van (már persze a kutatásaimon kívül, mert arra sose jut idő):

  • elrakni a ruhákat, amik megszáradtak az utóbbi időben
  • porszívózni
  • mosni és teríteni
  • begyújtani (amihez gyújtóst kell vágni)
  • készülni a jövő hétfői előadásaimra (ehhez főleg olvasni kell: a fundamentalizmus lesz a téma és az iszlám más vallásokhoz való viszonya)
  • este Gedeonnak iskolai előadása lesz, utána szülői értekezlet (még szerencse, hogy vannak K-váron rokonok, akik a gyerekek ide-oda-hurcolásában és a felügyeletben besegítenek, egyedül ezt szinte képtelenség lenne megoldani)

Közben Gizella elaludt, mehetek tusolni és reggelizni. Nyolc óra lesz két perc múlva.

hogy néz ki egy zűrösebb éjszaka

van a tanulmányírásnak

egy íve: az egész úgy kezdődik, hogy rendet rakok az asztalomon és letörlöm a port. Aztán ahogy veszlődöm el a szövegek, könyvek, szótárak, firkálmányok, azaz a tanulmányírás egész eszköztára között, úgy lesz egyre nagyobb rendetlenség, míg már oda sem tudok ülni az asztalhoz. Ilyenkor átköltözöm a kanapéra: ez általában már a befejező fázis. Mikor végre átolvastam százszor – ez a legunalmasabb része, tizenötször kétségbe estem, hogy milyen szar, nem ér az egész semmit, és hogy milyen szűk a terjedelem és mennyi mindent kellene még beleírni -, és G. is átolvasta, és megnyugtatott, hogy nem is olyan szar, és végre elküldöm, akkor jöhet a rendcsinálás. Onnan lehet tudni, hogy épp melyik fázisban tartok, hogy mekkora a kupi az asztalomon.

Ma megint rend van.

van a tanulmányírásnak

vonalkás

  • hetek óta nem aludtunk át egy éjszakát, kissé agresszívek vagyunk; az éjszakák konkrétan úgy néznek ki, hogy elalszunk fél 11 felé, aztán 12 körül felkelek etetni, kettőkor jön Jakab ordítva (ha szerencsénk van, Gizellát nem ébreszti fel), ötkor meg Gizella megint éhes, majd jóllakottan indul a napja és nem lehet tőle visszaaludni. fél héttől fél nyolcig tart az öt perc gyűlölet a reggeli agresszió, amikor a két gyereket rá kell venni, hogy felkeljenek, felöltözzenek, reggelizzenek és elinduljanak időben. ugyanez este is, a leöltözéssel
  • kétszer megjártam Pestet, letanítottam az utolsó előtti óráimat (még lesz egy menet decemberben)
  • megírtam és leadtam egy tanulmányt (nem lett túl jó, de ez van), úgy, hogy közben állandóan visított valaki a fülembe meg összevesztem a fél kolozsvári értelmiséggel, aztán az egyetlennel, akinek a véleménye érdekelt, kibékültem (megfogadtam, hogy többet nem szólok bele semmibe, ha ez öncenzúra, ám legyen, teljesen értelmetlenek ezek a viták)
  • ma este összerántottam kicsit a házat, ami annyit tesz, hogy elraktam a felgyűlt tiszta ruhákat és felsepertem az udvart, és kicsit rendet csináltam a szekrényemben. ez két órát vett igénybe. holnap porszívózás meg egy absztrakt megírása egy bukaresti konferenciára.
  • végre foglalkozhatok a doktorimmal, mert a féléves kötelezettségeimnek nagyjából a végére értem. van ugyan még három órám, amit meg kell tartanom, amire persze készülni is kell, de végre megint nekiállhatok a fordításnak, és a fordítás betördelésének (kétnyelvű szöveget szeretnék), és az eddig készen lévő szövegeket be kellene ömlesszem egy nagy fájlba
vonalkás