nyafogás

Visszakívánkozom az arab világba, kifejezetten Marokkóba. Az alatt az összesen nyolc hónap alatt, amíg ott laktunk, egyszer fordult elő, hogy valaki egy kicsit is agresszíven viszonyult hozzánk: egy étekfogó, akinek nem mentünk be az éttermébe Fezben. Voltak persze kellemetlen helyzetek, de az a hétköznapi agresszió, amivel az ember állandóan találkozik, utcán, neten, amikor ki-be mászkál a nyelvekből és persze nem beszél helyesen (minél több nyelvet beszél az ember, annál kevésbé érdeklik a nyelvtani szabályok), amikor vadidegen emberek teljesen szükségtelenül agresszíven viselkednek vele: ez nem volt. Rengeteget tömegközlekedtünk, busszal, villamossal, vonattal, beszéltünk egyszerű emberekkel és hivatalnokokkal, rendőrökkel és határőrökkel, írástudatlanokkal és írástudókkal, és a hétköznapi agressziónak és az állandó kritikának ez a légköre teljesen hiányzott. Nem azt mondom, hogy itt nincs udvariasság vagy hétköznapi kedvesség, de inkább a kivétel, mint a szabály.
Hiányzik az a – meglehet opportunista – kedvesség, hogy amikor végigmentem a gyerekekkel a medina utcáján, mindenki mosolygott. A nyugodtság, kiegyensúlyozottság, barátságosság. Hogy ha ki is nevettek, mert mondtam valami ostobaságot, kedvesen tették és nem lekezelően. Ez a lekezelés valami közép-kelet-európai sajátosság lehet, hogy az idegen felé az első megnyilvánulásunk az agresszió. 
De persze lehet, hogy mindez csak azért van, mert ősz van, hideg, és hiányzik az óceán.
Reklámok
nyafogás

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s