valami iszonyú lassú

ez a reggel, borzasztó korán keltem, miután többször azt álmodtam, hogy elkések. A reptéri busz viszont pontosan jött, és alig állt meg valahol.

Mondja meg nekem valaki, miért vetetik le a biztonsági ellenőrzésnél a kendőt? Jó, persze, én nem vallási indokkal hordom, meg Kelet-Európában vámosokkal nem vitatkozunk, de akkor is. Bonba van a fejemen, vagy mi? Elrejtek oda valamit? Nem szúrja ki a cucc, amin amúgy is át kell menni? Fszkvn.

Reklámok
valami iszonyú lassú

természetesen

tegnap este nekifogtam megkeresni az arab szöveget, amit fordítani kellett, ami annyival könnyebb volt, mint a tavaly, hogy az idén oda volt írva a címe.

 

Egy 19. századi Korán-kommentárról van szó, annak is a szábeusokról szóló részéről. A könyv fent van a neten arabul, le is töltöttem. Egy Mohamed Sziddiq bin Haszan bin Ali al-Qannúdzsi al-Bukhári al-Huszajni, röviden Sziddiq Hasszan Khán írt. Az arab kiadás 15 kötet (egy kötet átlagosan 400 oldal), és nincs hozzá mutató, mert aki tafszírt, azaz Korán-kommentárt olvas, az úgyis tudja, hol kell keresni, mert kívülről tudja az egész Koránt. (Vagy nem tudom, ilyen meggondolásból hagyták ki a tárgymutatót, nyilván senkinek nem jutott eszébe, hogy más is olvashat Korán-kommentárt.)

A tag, aki írta, egy 19. századi indiai sejk, az Ahl al-Hadísz-mozgalom és az iszlám felvilágosodás nagy alakja, nagy hatással volt a szalafi mozgalomra, viszont a wahhábitákat elutasította.

A szöveg a szábeusokról szólt, és arról, hogy hogyan tértek át az iszlámra, milyen templomaik voltak (ennek következtében megtudtam, hogy hívják Marsot, Vénuszt, Jupitert, Mercuriust és Szaturnuszt arabul, azért tudtam volna élni e nélkül a tudás nélkül), meg azt is megtudtam a szövegből, hogy ezeknek a templomoknak a qiblája (imairánya) az Északi Sark felé irányult, és hogy a Damaszkuszi Pénteki mecsetben volt egy altemplom, ugyanilyen imairánnyal.

És ismét meg kell erősítenem, amit már tavaly is mondtam, hogy sajnos az arab-román szótár nem jó, nem elég egy ilyen fordításhoz.

természetesen

Pierosch Imre: Hánycserdő

Hét-lépből fölfeslő

Csimm-bamm-bumm hánycserdő.

Hánycserdő csimm-bamm-bumm,

Létváltó skandallum.

 

Fölhorgad két nagy hó,

Rop-rop-rop korcsalvó.

Korcsalvó rop-rop-rop

Gyolcságyból vamposzlop.

 

Kéngyártó tógyeplő,

csing-bing-ling hánycserdő.

Hánycserdő csing-bing-ling,

Téröklén bátor link.

 

én látszom, de ti begyedem gomolyan

Vanek úr versei

szürreália színei

 

 

Pierosch Imre: Hánycserdő

semmiféle ingerenciát nem

érzek, hogy kimenjek a városba, így ma is csak ebédelni voltam a Piata Romana-n. (Nem Bukarest a hibás, hanem az ősz és a sötét.) Legszívesebben aludnék egész nap.

A villanegyed, ahol régi bojár-villák vannak, továbbra is lenyűgöző, rengeteg szép ház van itt a környéken.

wp_20161025_15_39_32_pro
A falfestmény teljes méretben. 

Ma találtam egy remek falfestményt, miközben a csirkeszárnyakkal araszoltam hazafelé az autók közt, bár meg kell mondanom, hogy a sofőrök udvariasak, eddig mindenki megállt, hogy átmehessek.

selftimer25_10_2016-15_40_34
Szelfi a kék résszel. 

Ma fújt a szél, ezért kendőt tettem, de állandóan lecsúszott, így becsíptettem a hajpántom alá.

selftimer25_10_2016-15_40_58
Szelfi a zöld résszel. 

Másképp nem történik semmi, olyan szellemi izgalmakat élek át, hogy a cédrus és a rizs leírva ugyanúgy néz ki, illetve az engedély és a fül ugyanabból a tőből származik, illetve megtudtam, hogy mondják arabul az impresszionizmusnak.

semmiféle ingerenciát nem

végignéztem

a terembeosztást, amin az is rajta van, hogy ki milyen szakterületet választott. Kb. 350-en vizsgázunk, ennek a 80 százaléka választotta a jogtudományt, néhányan irodalmat és technikai szöveget, egészségügyet, szociológiát, nagyon kevesen történelmet, informatikát, kémiát, gazdaságtudományt. És vagyok én, meg még egy tag, aki filozófiát és vallást választott, ő újgörögöt. Hát nagyon remélem, hogy nem valami Heideggert vagy hasonló szintű szöveget kapok angolból és magyarból. Arabból biztosan középkori szöveg lesz, remélem, ezúttal a szavak benne lesznek a szótárban. Mindenesetre most mindjárt összeszedem magam, és elmegyek füzetekért, és nekifogok kijegyzetelni a szótárat.

végignéztem

én vagyok az egyetlen

kendős nő, meg kell állapítanom, hogy a kendő határozottan nem divat. Igaz, hogy ez egy holland népviseleti kendő, és nem úgy van megkötve, ahogy a muszlimok szokták (soha nem kötöm úgy), de azért a buszon is, itt a reptéren is határozottan megnéznek. Jó, nincs más látnivaló, aki nem a telefonját vagy a laptopját baszkurálja, mint én, az a másikat bámulja.

Mondjuk az is biztos, hogy itt sem iszom többet kávét, 10 lejbe került egy hosszú kávé, ami 700 forint, ennyiért más a Starbucksban is lehet doppio-t inni, vagy a Feketében, Pesten, ami a Barako után a legjobb kávézó hely (és nagyon hipszter, természetesen).

Vagány ez a repülés, nem kell 14 órát vonatozni, remélem, nem fog esni Bukiban.

én vagyok az egyetlen

nah, akkor én most

elhúzok egy hétre Bukarestbe, egyedül, és megpróbálom letenni a szakfordítói vizsgákat: arab-románt, angol-románt és magyar-románt. Ez a világ egyik legnagyszerűbb dolga, hogy ezt megtehetem, roppant hálás vagyok mindenkinek, aki ebben közreműködik. Akinek kisgyerekei vannak, az tudja, hogy ez mekkora luxus.

G. itthon marad a három gyerekkel, és kis segítséggel.

nah, akkor én most

1/26: kicsit trump lee

selftimer20_10_2016-08_08_42

Hát na, ez a csizma sem a kecsesség szimbóluma. Ha a kecsességet, egyensúlyérzéket és szépséget balettben számoljuk, mondjuk 1 balett (rövidítése BTT) egy balerinacipő, és 10 BTT egy igazi balerina, mondjuk a San Francisco-i társulatból, akkor ez a csizma -20 BTT. Viszont kényelmes, nyilván, milyen legyen egy crocs, az alja gumi, tehát nem ázik be, viszont csúszik, felül bőr, és elég nagy, hogy gyapjúzoknit húzzak bele.

12522916_10153678713676293_8295168198148271989_n
Mondjuk ez 10 BTT

Ez a gyapjúzokni-szerelem is családi hagyomány, az apám egyik hegymászó barátja nyáron is gyapjúzoknit húzott a bakancsba, és amikor rákérdeztünk, hogy nem meleg-e, akkor kifejtette, hogy a gyapjúzokninak univerzális tulajdonságai vannak: a bakancs nem tör fel, vizesen is meleget tart, kényelmes.

Az egész cucc végül így nézett ki:

selftimer20_10_2016-08_08_58

1/26: kicsit trump lee

hogyan szól az öltözködős-extrovertált-magamutogató blogger mottója?

Ha felb.sz egy könyv, húzz fel egy csillogós térdzoknit, az segít (nem).

***

Szóval a térdzokni valójában réz és lila színben csillog, emellett rombuszok vannak rajta. Ebből a képen persze semmi nem látszik. Viszont vettem ma hozzá egy crocs csizmát (igen, én se hittem, hogy létezik ilyen), ami szintén barna-lila, na, abban se fog látszani.

selftimer19_10_2016-14_58_26

Ez jelen pillanatban az egyik kedvenc szoknyám, kár, hogy a kabát alatt semmi nem látszik belőle. Nem is tudom, miért öltözöm fel (de, mert nincs, ahova felvegyem a ruháimat, csak az óvoda-iskola-tengely), igazán mehetnék tréningben is, a kutya se venné észre.

Ebből a bejegyzésből főleg az következik, hogy azért elég depressziós vagyok: a szokásos őszi depresszió a nap hiánya és a hideg miatt, és még egy kicsi plusszba. Nem tudom, hogy lehetne ezen segíteni, azon kívül, hogy mondjuk elutazunk (nem utazunk, öt embernek horribilis összeg a repülőjegy), vagy gyorsan lesz a kert végébe egy szauna és egy szolárium. Azért a tenger sokat segítene.

Na, mindegy, félre nyafogások, ma befejeztem a lektorált könyv iszlámos szövegeinek átírását-átszerkesztését. Egy fejezetet átírtam teljesen, kettőt pedig kiegészítettem kb. 8 oldallal összesen. Ezért tkp. pénz is jár, ha nem is nagyon sok, de akkor is. Mondjuk augusztus végére kellett volna befejeznem, de na.

hogyan szól az öltözködős-extrovertált-magamutogató blogger mottója?

az mindig problémás, mikor

valaki úgy ír könyvet az iszlámról (és úgy fordít), hogy még a legalapvetőbb arab nyelvtannal sincs tisztában (és lusta utánanézni).

Ez a könyv, amit most nemrég vettem (Mohamed próféta utódai), és most jutottam el odáig, hogy neki is fogjak, azt írja, hogy Medinát teljes nevén al-Madina al-Nabi-nak hívják, ami azt jelenti, hogy a Próféta városa. Nem, nem azt jelenti. Azt jelent, hogy a Próféta, a Város. A Próféta városa úgy hangzik, hogy Madínatu n-Nabí, azaz birtokos szerkezetet, idáfát alkot a két névszó. Ez az arab nyelv egyik legalapvetőbb nyelvtani jelensége, amit közvetlenül az ábécé és a szófajok általános áttekintése után szoktam tanítani.

Az első szó nem kaphat névelőt, mert – lévén a birtokviszony első tagja – ettől már határozott, és valamit nem lehet kétszer határozott állapotba tenni, itt viszont kiejtjük a t-t a végén, amit máskor nem, és u-végződést kap (az alanyeset határozott állapot végződése). A második szónál a névelő hasonul, de ez nem feltétlenül nyelvtani probléma.

Ha ez a könyv ilyen színvonalú (és valóban, nincs egyetlen arab forrás sem megjelölve), akkor még sok ilyen dühös megjegyzést fogtok olvasni.

az mindig problémás, mikor

nehezített pálya

Az egy dolog, hogy a zembernek van három gyereke, egy iszonyatosan rendetlen lakása, egy egyetemi kurzusa, amire készülnie kell, egy könyv, aminek az iszlámos részeit át kell dolgoznia, hogy jó legyen, három szakfordítói vizsgája és egy doktori disszertációja, amivel sehogy sem halad, bár addig már eljutott, hogy rájöjjön, mi lesz benne az a rész, amiről még nem írt senki, és így új kutatásnak minősül (öt év után ez már teljesítmény, kérem).

A nehezített pálya akkor jön, amikor a háromból másfél beteg (Gizella beteg, Gedeon csak reggel volt rosszul, így itthon maradt), engem elkap az őszi depresszió és képtelen vagyok koncentrálni és legszívesebben csak aludnék egész nap sok takaróréteg alatt. Pedig ma a nap is süt. És Marokkó déli részén ma 35 fok lesz. Megszakad a szívem, komolyan.

A jó hír viszont az, hogy úgy tűnik, a román parlament törvényt fog hozni arról, hogy a három- és többgyerekes anyák feltétel nélküli alapjövedelmet kapnak majd (demográfiailag Románia sem áll túl jól), ami – ha megszavazzák – , ha nem is lesz túl sok, de egy lyukat majd be lehet tömni vele. Én már régen mondom, hogy három gyerek fölött lehetővé kellene tenni a főállású anyaságot, ami ugyanolyan foglalkozás lenne, mint az összes többi, adózással, nyugdíjalappal, stb. Én nem biztos, hogy élnék vele, vagy ha igen, csak egy darabig, de ez biztosan segítene abban, hogy több gyerek szülessen, ha már a bolygó teljesítőképességét nem vagyunk hajlandók figyelembe venni.

nehezített pálya

nyafogás

Visszakívánkozom az arab világba, kifejezetten Marokkóba. Az alatt az összesen nyolc hónap alatt, amíg ott laktunk, egyszer fordult elő, hogy valaki egy kicsit is agresszíven viszonyult hozzánk: egy étekfogó, akinek nem mentünk be az éttermébe Fezben. Voltak persze kellemetlen helyzetek, de az a hétköznapi agresszió, amivel az ember állandóan találkozik, utcán, neten, amikor ki-be mászkál a nyelvekből és persze nem beszél helyesen (minél több nyelvet beszél az ember, annál kevésbé érdeklik a nyelvtani szabályok), amikor vadidegen emberek teljesen szükségtelenül agresszíven viselkednek vele: ez nem volt. Rengeteget tömegközlekedtünk, busszal, villamossal, vonattal, beszéltünk egyszerű emberekkel és hivatalnokokkal, rendőrökkel és határőrökkel, írástudatlanokkal és írástudókkal, és a hétköznapi agressziónak és az állandó kritikának ez a légköre teljesen hiányzott. Nem azt mondom, hogy itt nincs udvariasság vagy hétköznapi kedvesség, de inkább a kivétel, mint a szabály.
Hiányzik az a – meglehet opportunista – kedvesség, hogy amikor végigmentem a gyerekekkel a medina utcáján, mindenki mosolygott. A nyugodtság, kiegyensúlyozottság, barátságosság. Hogy ha ki is nevettek, mert mondtam valami ostobaságot, kedvesen tették és nem lekezelően. Ez a lekezelés valami közép-kelet-európai sajátosság lehet, hogy az idegen felé az első megnyilvánulásunk az agresszió. 
De persze lehet, hogy mindez csak azért van, mert ősz van, hideg, és hiányzik az óceán.
nyafogás

az egeret is behúzom a hálózsákba

a zsákot magam köré tekerem, a gyapjúpulóverre, téli nadrágra és a vastag zoknira. Gondolkozom, hogy tegyek-e sapkát, miközben egy kézzel gépelek, a másikat a hónom alatt melengetem. A gyerekek pucéran rohangálnak. Felveszem Gizellát és magamhoz ölelem, mert jó meleg.

az egeret is behúzom a hálózsákba

közben

történt sok minden, voltam szombaton a Feketetói vásárban, és megálltam, és nem vettem népviseletet (mert hova venném fel?), viszont vettem egy használt, de nagyon profi expedíciós bakancsot 70 lejért, azaz 5000 forintért, újan egy ilyen 60 és 100 ezer forint között van, de ez inkább a felső kategória lehetett. Viszont be van törve, ami jó, mert nem az én lábamnak kell. Mondjuk nem tudom, mikor fogok eljutni a hegyekbe, hogy használjam is, de na.

Aztán vasárnap megtartottuk a két fiú születésnapját, reggeltől estig mind születésnap volt, a vásárból már szombaton kaptak gumikígyót, annak volt a legnagyobb sikere. Gedeonnak meghívtuk az osztályát (mert kivel tegyünk kivételt sértődés nélkül), így elég sok gyerek ugrált a kicsi gyerekszobában, majd a torta után az udvaron. Nem is aludtak jól aznap éjszaka, először Gizella kelt fel 12-kor, hogy éhes, aztán egykor Gedeon, hogy fáj a lába, és háromkor Jakab, hogy kér szörpöt, majd fél négykor ismét, hogy aludjak vele.

Tegnap, azaz hétfőn annyira fáradt voltam, hogy egész nap aludtam. Lefeküdtem kilenckor, és egy röpke etetést kivéve hajnali négykor aludtam hétig és alig tudtam felkelni.

Mára már minden visszatért a normális kerékvágásba, kiporszívózok, megesszük a torta maradékát, megsütöm a csirkét és elmegyek úszni.

közben

eredetileg nem ezt kerestem, de

ha már bementem a librariumba, akkor meg is vettem kettőt a fontos román nyelvű szakirodalomból. Igaz, hogy a Rogersont 2007-ben adták ki románul, de én eddig nem láttam. Az Anghelescu viszont idei kiadás, teljesen friss.

Eredetileg Gedeonnak kerestem románt tanító könyvet a születésnapjára, vettem is két foglalkoztató könyvet, amit az előkészítő osztályban használnak a román tagozaton, de ha már ott voltam, nem tudtam ellenállni a szakirodalomnak.

wp_20161007_06_54_42_pro

A Rogerson egy elég ismert összefoglalás arról, hogy hogyan jött létre a sí’ita-szunnita ellentét. Mivel az iszlám szempontjából ez az egyik leglényegesebb időszak, elengedhetetlen, hogy az ember jól ismerje ezt a korszakot, történelmi és szellemi értelemben is. Kíváncsi vagyok, hogy hozzá tud-e tenni az eddigi tudásomhoz valamit.

Anghelescu a román orientalisztika egyik kiemelkedő alakja, az arab identitásról szóló könyvét én is olvastam néhány éve, ez pedig annak a párja, azaz az “arabság” az orientalisztika nézőpontjából. Erre is nagyon kíváncsi vagyok, hogy hozzá tud-e tenni érdemben a Said-Lewis vitához, illetve történik-e, történt-e előrelépés az elmúlt években ezen a téren.

eredetileg nem ezt kerestem, de

az embernek káromkodni kél kedve

Van ez az időszak, szomorúbb vidékeken októbertől április végéig, amikor hideg van, fűteni kell, és a zember sehogy se tud úgy felöltözni, hogy valahogy ne fázzon meg, akár kint, akár bent, amikor még a fürdőkádban sem tudok felmelegedni, 22 fokban polár pulóverben és gyapjúzokniban alszom és mégis fázom a hálózsákban. Minden egyes pillanatát utálom, összesen és külön-külön is.

Szóval igen, megint meg vagyok fázva, fáj a fejem, és nem ülhetek itthon, ápolgatva és sajnálva magam, mert mindenféle ügy van, amit intézni kell, és az adminisztráció olyan, hogy soha nem mondják meg egyszerre, hogy milyen papírok kellenek, hanem csak rendre, hogy a zember járjon minél többször ugyanazzal a problémával a város másik végében. Milyen egyszerű lett volna, ha az évnyitón megmondják, hogy ezek a papírok fognak kelleni Gedeonnak a tanév során (csak tudják előre, minden évben ugyanazok kellenek), és egyszerre vigyük be őket. De nem, ez már nem is tudom, hányadik kör, amikor mindenféle papírokkal szotyogok be az iskolába. Mit csinál az, akinek munkahelye van és nem ér rá?

Közben, mivel beállt a hideg, Gedeonnak kellett vegyek kabátot, ami sok mászkálással és turkálással járt, de végül találtam neki egy vékonyabb és egy vastagabb télikabátot egy új áráért. Remélem, ezeket nem növi ki egy év alatt (de). Így magamnak is vettem a képen látható hosszú hamvasrózsaszín kabátot, meg egy MD kesztyűt, ami az utóbbi idők egyik legjobb turkálása volt.

selftimer05_10_2016-15_22_46

A kesztyű új, és eredetileg 80 euróba került.

wp_20161005_13_19_53_pro

az embernek káromkodni kél kedve