lehet, hogy

egy kis hójai sétára nem kellett volna túrabakancsot vennem*, de egyrészt kipróbáltam az új talpbetétet, amit az ortopédián csináltattam (ez is felsért, bátofkorsz), miután másfél évet annyira fájt a sarkam, hogy sokszor ráállni sem tudtam (elmúlt a terhesség alatt, ahogy megjósolta az orvos), másrészt a bal lábam továbbra is rettentő sérülékeny, a konyhában állva is ki tud menni a térdem, és inkább túl-óvatos vagyok, mint sánta, másrészt mert attól az embertől, aki megtanított túrázni, azt tanultam, és mindig újra és újra igazat adok neki, hogy ha az ember azt akarja, hogy a kirándulás jó élmény legyen, akkor először is legyen jó cipője. (A másik, hogy ha a zember egyenletesen megy, nem rohan és nem lassít, sokkal tovább bírja, és hogy lefele sokkal nagyobbat lehet esni.) Arról nem is beszélve, hogy az éles köveket meg se éreztem a vastag talpú bakanccsal.

kirandulas-a-hojaban

* Gedeonnak ismerkedő iskolakirándulása volt, és Gizellát is vittük.

 

Advertisements
lehet, hogy

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s