szülői értekezős

Na, túl vagyok két szülői értekezleten. Összehasonlítva a magyarországival, a következő benyomásaim vannak:

Pozitívumok:

  1. Itt a szülők igyekeznek tényleg közösséget alkotni, és segíteni egymást és a tanerők munkáját. Ez az első és legfontosabb tapasztalat, ami nekem Pestről nagyon hiányzott. Nagyon jó volt látni, hogy segíteni igyekeznek.
  2. A sznobizmus visszaszorításának kísérlete. Például a tanszerekből egységeset vesznek a tanítónővel közösen, és mindenkinek egyforma lesz, és lehet mindent az iskolában tartani (ez egy remek ötlet, hogy nem kell sok kilós táskákkal mászkáljon).
  3. Itt a mi értékrendünk és a tanerők értékrendje között (már amennyire fel tudom mérni), nincs akkora különbség, mint Magyarországon volt.
  4. A pelenkás-bepisilős kérdéshez, amitől a legjobban tartottam, igazán remekül álltak hozzá: vigyünk csereruhát, és majd megszokja.
  5. Nincs beszoktatás, hála Istennek. Életem egyik legkellemetlenebb élménye volt Pesten, amikor Gedeont be kellett szoktatni az óvodába. Így Gedeon évnyitójára is el fogok érni.
  6. Már nem az az elsődleges szempont sok szülőnél, hogy minden a legolcsóbb legyen. Ez azt is jelzi, hogy mégiscsak történt egy kis anyagi elmozdulás is.

 

Negtívumok:

  1. Rettenetesen idegennek érzem magam. Ez ugye kis közösség, mindenki ismer mindenkit, én meg senkit. Persze G.-t sokan ismerik, és többen odajöttek boldogan, hogy örüljenek nekünk. Ez nagyon nagyszerű, én is örülem, és közben nagyon bután éreztem magam. Jó, tudom, semmi se jó.
  2. Az etnikai gettó kialakulása: az, hogy magyar iskola és óvoda, oké. De az úszás-oktatás is magyar lesz, meg gondolom minden kulturális tevékenység is. Hol fogja a gyermek a román nyelvet használni?
Advertisements
szülői értekezős

szülői értekezős” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Komáromi Tünde szerint:

    Szia,
    elmondom, az én gyerekeim mikor használtak román nyelvet a kolozsvári öt év alatt: ha román barátaink szóltak hozzájuk (elenyésző, mert alig bírtak válaszolni), román úszástanáruk volt (utánzással tanultak, mert egy hangot sem értettek első osztály elején), zenelíceum hangszertanárával ötödikben (lányom). Ötödik osztályban és tőlem tanult meg a lányom románul, előtte a step by step osztályt túlélte anélkül is. Nekem nem voltak ennyire pozitívak az iskolai élményeim, sok volt a budavárihoz hasonló elem: erőszak, kegyetlenkedés, kirekesztés a gyerekek közt, dzsipes szülők delivery service-e, pénz az úr a viszonyokban stb. De talán rosszul választottunk iskolát.

  2. Játszótéren? Persze sok tényezős a dolog, ha visszahúzódóbb valaki (mint amilyen én voltam), nagy nyelvtanulás nem lesz belőle. Én is ötödik után tanultam meg, és kizárólag a nagyon jó romántanáromnak köszönhetem. De ismerek a (magyar) bölcsiben románul is tanuló, nyitott és könnyen barátkozó kisgyereket, aki már simán köszönget románul a blokk előtt. Szóval van remény :)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s