A gyerekezés melletti tudományos munkában, és

a gyerekezésben általában az a legnehezebb, hogy akkor kell gyorsan, összeszedetten alkotni valamit, amikor a gyerek (ek) alszik. Aki  foglalkozott már szellemi munkával, az tudja, hogy ez mennyire nem így megy, az írás és gondolkodás nem megy az óra után, hanem valami ihletett állapotban, amihez egy gyerek órája sem alkalmazkodik. Ha az ember szerencsés, van 2-3 jó órája naponta, amibe az olyan házimunka is bele kellene férjen, amit nem lehet akkor csinálni, amikor ébren van. Reménytelen ez az egész, a saját farkamat kergetem.

A gyerekezés melletti tudományos munkában, és

1/23, tegnap délben még

ilyen meleg volt, a hajnalok viszont már elég hűvösek. Este és reggel van Kolozsvárnak egy jellegzetes szaga (minden városnak van), ami a Mami házára emlékeztet, meg az el-elrobogó vonatokra, meg arra, hogy ez az egész otthon-kérdés mennyire egy illúzió, aki annyit költözött, mint én, sehol nem fogja otthon érezni magát, majd talán akkor, ha lesz egy házunk, meg nekem is rendes munkahelyem (vagy legalább munkám).

A garbó egyike az új szerzeményeknek. Ilyenből kellene több, ha már elkerülhetetlenül jön a tél.

selftimer28_09_2016-15_11_37

1/23, tegnap délben még

1/22: Kolozsvárra is beszökött

az ősz, sajnos. Egyik nap harminc fok, aztán meg négy, és délre se lesz meleg, csak tessék-lássék.

Na, megvolt az első tömbösített óra-adagom (2x2x1,5), plusz az előadás a filozófia-konferencián, plusz a Szerzetesi Főiskolán a két előadásom, plusz Zs.-nak is tartottam arabot. Utána hazajöttem és aludtam kb. egy napot. Érthető módon nem volt érkezésem a ruhákat fényképezni ezalatt a megfeszített négy nap alatt, arról nem is beszélve, hogy mennyire nem jó ruhákat vittem, fáztam nagyon, így elmentem turkálni. Ez amúgy is tervbe volt véve, mert Gedeonnak kell télikabát, nekem meg garbók és nadrágok, G.-nak pólók, de így többszörösen is muszáj volt. Ebből a képen semmi nem látszik egyelőre, ez a tegnapi játszótérre menő áutfit. Nem volt melegem benne, ahogy lement a nap.

selftimer26_09_2016-17_39_08

1/22: Kolozsvárra is beszökött

lehet, hogy

egy kis hójai sétára nem kellett volna túrabakancsot vennem*, de egyrészt kipróbáltam az új talpbetétet, amit az ortopédián csináltattam (ez is felsért, bátofkorsz), miután másfél évet annyira fájt a sarkam, hogy sokszor ráállni sem tudtam (elmúlt a terhesség alatt, ahogy megjósolta az orvos), másrészt a bal lábam továbbra is rettentő sérülékeny, a konyhában állva is ki tud menni a térdem, és inkább túl-óvatos vagyok, mint sánta, másrészt mert attól az embertől, aki megtanított túrázni, azt tanultam, és mindig újra és újra igazat adok neki, hogy ha az ember azt akarja, hogy a kirándulás jó élmény legyen, akkor először is legyen jó cipője. (A másik, hogy ha a zember egyenletesen megy, nem rohan és nem lassít, sokkal tovább bírja, és hogy lefele sokkal nagyobbat lehet esni.) Arról nem is beszélve, hogy az éles köveket meg se éreztem a vastag talpú bakanccsal.

kirandulas-a-hojaban

* Gedeonnak ismerkedő iskolakirándulása volt, és Gizellát is vittük.

 

lehet, hogy

1/21: kendő

A múlt héten találtam ezt a kendőt, nagyon jók a színei. Ma a Malomárok partján, amikor jöttem hazafelé, elég hideg szél fújt. Éjjel, miután megetettem a gyerekeket, csomó fontos gondolatom támadt, amiről ma írni akartam. Most semmire sem emlékszem belőlük (mégsem voltak olyan fontosak).

selftimer14_09_2016-08_20_35

1/21: kendő

1/20: szürkék és feketék

Estére, mire idejutok, hogy beszámoljak a mai napról, eléggé le vagyok merülve, főleg, hogy ma fél ötkor keltem, hogy legyen valami látszatja is a munkának. Néha azért elgondolkozom azon, hogy mi értelme van ennek az egésznek, hogy ekkora energiát fektetek bele.

A gyerekek egy nap alatt beszoktak iskolába, óvodába, nem panaszkodhatom, most az következik, hogy átállunk az este nyolc órás fektetésre a fél tíz-tíz helyett, mert nem fognak tudni reggel felkelni. Összességében 55 perc a gyerekek lepakolása, ebből 2×20 perc a séta, és 15 perc Jakab bemenedzselése a terembe. Az óvodában sokkal nagyobb a hely, mint Pesten, itt végre van hely öltözni, tágasak a folyosók és a termek. Összességében pozitívak a benyomásaim, roppant hálás vagyok, hogy végre van egy kis csend, én tényleg nagyon szeretem a gyerekeimet, de a csend hiánya beteggé tesz, annyira szükségem van rá, mint a levegőre.

Ha végre beállunk egy normális rendszerbe reggel, megyek nyújtani és tornászni a sétatérre. Most már elég egészségesnek érzem magam ehhez.

selftimer13_09_2016-11_23_50

1/20: szürkék és feketék

1/19: iskola- és óvodakezdés

Na, túl vagyunk ezen a zsúfolt, rohangálós, ünneplőbe öltözős napon, Jakabért délután már lazában mentem, ahogy a mellékelt kép is mutatja.

Mindenki kibírta sírás és ordítás nélkül, Gedeon már várja, hogy holnap is mehessen iskolába. Összességében minden rendben van (attól eltekintve, hogy milyen fáradt vagyok, és mennyit dolgoztam azért, hogy ma minden rendben legyen, mint ahogy minden más szülő is). Az azért érdekes lesz, ha majd Jakab is iskolás lesz, hogy fogunk két évnyitóra menni, nem tudom. selftimer12_09_2016-16_45_10

1/19: iskola- és óvodakezdés

1/18: futkorászós

Sokáig nem értettem, miért hordanak feltűnően sokan Kolozsváron sportszandált és sportos cipőt. Jelentem, megértettem. Ma elsétáltunk Gedeonnal az iskolába az ismerkedési délelőttre, onnan elmentem az orvosi rendelőhöz, onnan fénymásolni, onnan egy turkálóba és kacsát venni, onnan vissza az Apáczaiba, onnan haza. A googlemaps szerint kb. 6,8 km-t gyalogoltam. Ezt szép cipőben nem lehet abszolválni. Kell nekem valami kényelmes, szoknyával is hordható sportcipő. Egyszerűen nem értem, hogyan tudnak emberek egész nap magassarkúban menni.

selftimer09_09_2016-08_28_07

Ahogy ígértem, dokumentáltam azt is, hogy mi kerül ki a szekrényből azok helyére, amik bekerültek:

wp_20160907_11_36_55_pro

A fekete pulóver egy fekete pólót vált. Ki van nyúlva és rövid, nem jó pizsamának sem. Egy zöld nadrág a csíkos cicanadrág miatt: nem szeretem, ahogy áll. A póló miatt meg a már említett barna blúz, ami szoknyának sem jó. Plusz két melltartó, ami már ki van nyúlva, de ettől mindenkit megkímélek.

1/18: futkorászós

szülői értekezős

Na, túl vagyok két szülői értekezleten. Összehasonlítva a magyarországival, a következő benyomásaim vannak:

Pozitívumok:

  1. Itt a szülők igyekeznek tényleg közösséget alkotni, és segíteni egymást és a tanerők munkáját. Ez az első és legfontosabb tapasztalat, ami nekem Pestről nagyon hiányzott. Nagyon jó volt látni, hogy segíteni igyekeznek.
  2. A sznobizmus visszaszorításának kísérlete. Például a tanszerekből egységeset vesznek a tanítónővel közösen, és mindenkinek egyforma lesz, és lehet mindent az iskolában tartani (ez egy remek ötlet, hogy nem kell sok kilós táskákkal mászkáljon).
  3. Itt a mi értékrendünk és a tanerők értékrendje között (már amennyire fel tudom mérni), nincs akkora különbség, mint Magyarországon volt.
  4. A pelenkás-bepisilős kérdéshez, amitől a legjobban tartottam, igazán remekül álltak hozzá: vigyünk csereruhát, és majd megszokja.
  5. Nincs beszoktatás, hála Istennek. Életem egyik legkellemetlenebb élménye volt Pesten, amikor Gedeont be kellett szoktatni az óvodába. Így Gedeon évnyitójára is el fogok érni.
  6. Már nem az az elsődleges szempont sok szülőnél, hogy minden a legolcsóbb legyen. Ez azt is jelzi, hogy mégiscsak történt egy kis anyagi elmozdulás is.

 

Negtívumok:

  1. Rettenetesen idegennek érzem magam. Ez ugye kis közösség, mindenki ismer mindenkit, én meg senkit. Persze G.-t sokan ismerik, és többen odajöttek boldogan, hogy örüljenek nekünk. Ez nagyon nagyszerű, én is örülem, és közben nagyon bután éreztem magam. Jó, tudom, semmi se jó.
  2. Az etnikai gettó kialakulása: az, hogy magyar iskola és óvoda, oké. De az úszás-oktatás is magyar lesz, meg gondolom minden kulturális tevékenység is. Hol fogja a gyermek a román nyelvet használni?
szülői értekezős

1/17: ügyintézős és vigasztalódós

Namármost gyakorlatilag semmi különbséget nem látok, az udvar kivételével, ami azért elég nagy különbség, hogy a Pesten nem megyek ki vagy Kolozsváron nem megyek ki. Kissé bezárva érzem magam, vagy tudja a csuda, mi is a bajom, nincs időm analizálgatni. A betegség és a határidők határozottan nem segítenek, csak még rosszabb kedvem lesz.

Így ma megejtettem az augusztus hónap vigasztaló turkálását (szeptemberben Pesten még megyek egy kört, augusztusban úgysem vettem semmit). Miért van az, hogy a vásárlás ilyen vigasztaló jelleggel bír? Na jó, ez legalább nem csoki (viszont nem is mozgás).

Közben voltam a bankban, lecseréltem az útleveles azonosítómat buletinesre, és rendeltem bankkártyát, átvettem a lefordított diplomámat, voltam irodaszereket vásárolni, ami főleg iratrendezőket jelent, mert már nem is tudom, hányadszor fordul elő, hogy nem találjuk a fontos papírokat, Gizellának is kell kérvényezzek új születési bizonyítványt, mert az eredetit egyszerűen elhánytuk. Gedeonnak is két magyar van, mert az övé utóbb megkerült, plusz egy román. Kissé bonyolítja a dolgokat, hogy minden papírunkból kettő van, annyira szeretném, ha minden egy kártyán lenne, és csak két baszra kellene vigyázni.

selftimer06_09_2016-14_36_32

Ezen a képen kiválóan látszik, honnan kell lefogynom. Igaz, hogy ez a nadrág 42-es, és Jakab születése előtt hordtam utoljára, akkor is szűk volt, de a hasam körüli úszógumikból feltétlenül el szeretnék égetni.

Ma nem sütött a nap, ennek ellenére kendő volt a fejemen, mert ugye nincs vizünk és nem tudok hajat mosni.

És akkor ezek az új szerzemények: wp_20160906_19_55_18_pro

Ez egy csíkos cicanadrág, úgynevezett legging, egy fehér cipő, egy póló, egy hosszú újjú fekete pulóver a kivágott ruháim alá, és két magas nyakú melltartó, eddig nem is tudtam, hogy létezik ez a műfaj, úgyhogy majd meglátjuk, hogy beválnak-e, jó lenne, ha igen, mert akkor vehetnék kivágottabb blúzt is rájuk.

Namármost az volt a szabály, hogy ugyanabból a típusból ugyanannyit ki kell selejteznem. De erre már csak holnap fog sor kerülni.

1/17: ügyintézős és vigasztalódós

az életet természetesen

sokkal egyszerűbbé teszi, hogy takarítás után (mikor máskor) lejött az egész konyhai csap, a konyha kétszer is úszott (a konyhabútor farost-lemezből van, képzelhetitek), és csak a lenti csapok elzárásával lehetett konszolidálni a helyzetet, így most a házban nincs víz.

az életet természetesen

1/16: beteg

És amikor már inhaláltam kamillateával, bekapcsoltam a gyógyszer-inhalálót és inhaláltam sós vízzel, és már az advil sem hatott, és már kitudja-hányadszor estem vissza, kiderült, hogy az aszpirin a jó gyógyszer, mert ez, ha nem is mulasztja el, de legalább csökkenti a tüneteket. Kár, hogy fáj tőle a gyomrom, de most az egyszer kibírom, mert már semmi nem használ igazán.

SelfTimer05_09_2016 13_18_18

Közben családi ebéd is volt, kétségkívül ez most az egyik kedvenc összeállításom.

SelfTimer04_09_2016 11_17_50

1/16: beteg

1/15, még ügyintézős

Ma a következő dolgokat sikerült elintézni:

  • főztem
  • beadtam a diplomámat fordíttatni, mert az kell a szakvizsgámhoz
  • lefénymásoltam az oltási könyveiket, de már nem jutottam el velük az orvoshoz
  • megvettem a vonatjegyeket a pesti útra, ami szeptemberben lesz, amikoris előadok egy konferencián, megtartom az ELTÉ-s óráim első adagját, előadok a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán egy ismerősöm kurzusának keretében, és arabot tartok Zs.-nak, ha ráér; a vonatjegy vásárlása közben derült ki, hogy G.-nak ugyanakkor kell Pesten lennie, így meg kellett oldania, hogy a gyerekekre legyen, aki vigyázzon, én pedig viszem magammal Gizellát
  • vásároltam a piacon, de egy adag dolgot elfelejtettem, amiért el kell majd menjek a boltba

SelfTimer02_09_2016 10_16_12

Egyáltalán nem érzem úgy, hogy egyszerűsödött volna az életünk, bár egy Kolozsvár-Budapest repülőjárat sokat könnyítene az életünkön.

További teendőim keddre, mert akkor lesz meg a fordítás:

  • egészségpénztár
  • papírok beadása az orvoshoz
  • bank, bankkártya igénylése
  • a vizsgadíj befizetése és a doszár postázása
  • ki kell nyomtatnom három könyvet

 

Közben:

  • be kell fejeznem a könyv lektorálását
  • meg kell írnom egy cikket
  • meg kell írnom a lecketerveket, szám szerint hatot
  • és kell készülnöm az előadásomra
  • meg kell írnom két arab nyelvtani összefoglalót
  • lesz két szülői értekezlet
  • és meg kell gyógyulnom
1/15, még ügyintézős

1/12, 1/13, 1/14: ügyintézős

Csak addig nehéz, amíg belelendülök, mert onnan már megy, mint a karikacsapás. Tegnap nekifogtam óvodát és háziorvost szervezni, ma pedig a gyerekeknek van orvosa és Jakab be van íratva egy óvodába. Fő tanulság: a bicikli életbevágóan fontos lesz, lejártam a lábam, illetve a lábomat, ahogy kolozsváriasan mondják. Ezúton is köszönet mindenkinek, aki segített.

A háziorvos, amit itt családi orvosnak hívnak, adja az igazolást, amivel Jakabot felveszik a körzetes óvodába. A gyerekeknek szerencsére alanyi jogon jár az ellátás, így az ő biztosítotti jogviszonyuk nem függ a mienktől. Így a következő lépéseket tettem:

  1. Felhívtam a környéken található összes bölcsödét, hogy kiderítsem, van-e hely (nem volt). Szétnéztem a magán-bölcsödéknél: egy hónap ára legkevesebb 680 lej plusz kaja, azaz kb. 900-1000 lej lett volna havonta (70e ft). Ez már majdnem a pesti ár, ezt nem szeretnénk kifizetni, mert akkor nem jönnénk ki kevesebb költséggel. Ezzel elment egy délelőtt. Kérdezősködtem egy kicsit háziorvos-ügyben, és kiderült, hogy egy volt évfolyamtársam felesége háziorvos, mikre nem jó a teológia.
  2. Körbetelefonáltam az összes óvodát a környéken, ahol van magyar csoport. Sehol nem vették fel, viszont a körzetes óvoda válaszolt ma reggel az email-re, (aláírás nélkül, ez később fontosnak bizonyult), hogy akkor menjek a doszárral (erre a célra foganatosított papír mappa, minden hivatalos iratot ebben kell leadni), beíratni.
  3. Elolvastam, mi kell a beíratáshoz, kiderült, hogy a fele papírunk sincs meg, azaz csak a születési bizonyítványt és a mi buletinünket/személyinket tudjuk prezentálni, se orvosi igazolást, se munkahelyi igazolást. A válasz-email-ből úgy tűnt, hogy ezt azért nem veszik annyira szigorúan.
  4. Ma reggel elvágtattam a biztosítóhoz, ahol gyorsan lepattintottak, mert bevallottam, hogy külföldön voltunk, elküldtek a MO-i biztosítóhoz. A terv az, hogy visszamegyek egy másik irodába (amúgy is rossz helyre mentem), és nem mondok semmit a magyarországi nyolc évről. Közben sikerült a háziorvossal megbeszélni, hogy igazolást kiadhat a gyereknek, mert a gyerekeket be lehet íratni hozzájuk, ami meg is történt, felmartam az igazolást, majd elrohantam az óvodába.
  5. Az óvodában kóvályogtam egy kicsit, amíg megtaláltam a titkárságot, itt sokan beszéltek egyszerre, most van a posztok elosztása és a mindenféle tanügyi káderek nemtommicsodája, a tanév ugyanis 12.-én kezdődik, és mindenki rohangál, mint a mérgezett egér. Kicsit álldogáltam az ajtóban, amíg az igazgatónő megkérdezte, hogy mit is akarok. Erre elmondtam, hogy levelet váltottam valakivel, de nem tudom, hogy kivel, mert nem írta alá, hogy a magyar csoportban van hely, jöjjek beíratni a gyereket. Újabb fejveszett rohangálás és élénk beszélgetés után (valami cetlit kerestek a rengeteg papír között) kiderült, hogy a titkárnővel leveleztem, aki le is ültetett, és tíz percnyi rohangálás után, amikor is a cetlit kereste, de nem találta és három emberrel beszélt telefonon, megnézte a papírokat. Jé, van orvosi igazolása – csodálkozott rá a dolgokra (eszerint anélkül is bevették volna?), majd megállapította, hogy nincs munkahelyi igazolásunk, de a magyarázatomra, hogy most költöztünk haza és még nem is lehet, nem is figyelt oda, mert közben a gyerek törzslapját töltötte ki.
  6. Közben megírtam egy nyilatkozatot, hogy ki fogom fizetni Jakab kajáját, majd megírtam másodszor is, mert elsőre nem írtam bele a személyi adataimat.
  7. Öt percnyi ügyintézés után Jakab fel volt véve. Kérdeztem, hogy jó, és akkor most? Hát: jöjjenek 12.-én. De hányra? Hát, nyolcra. Jó, de hova? Na, nem tudom, jöjjenek fel, és akkor megmondom, melyik csoportba lesz beosztva. (Ezek szerint több magyar kiscsoport is lesz.)

 

Na, ezért szeretem Romániát, mert ilyen, hogy ezt így el lehet intézni, Magyarországon/Pesten elképzelhetetlen.  Mivel van személyi szám, minden gyorsan és flottul megy, ha az embernek szerencséje van. Nem moralizálnak feleslegesen, hogy de hát hol voltunk eddig, hanem beírják és kész (mások is jártak így, a Jakab előtti beíratás 30.-án volt), miközben a határidő májusban járt le. Itt senkit nem érdekelt, hogy miért jövök később: volt hely, felvették, menjünk 12.-én, kész.

 

Első tanulság: a legtöbb idő azzal ment el, hogy gyalog mentem, ahova nem tudtam busszal. Kolozsvár sokkal inkább séta-város, mint Pest, de nem szabad vékony balerina-cipőben sokat gyalogolni a macskaköveken. Ezért jó lenne a bicikli, ami a tulajdonos hölggyé, és teljesen jó állapotban van, kölcsön is adta, csak el kell vinni egy generál-vizitre és gumicserére.

Második tanulság: minden papírunkból kell legalább tíz fénymásolat, mert mindenhova kérnek mindent. A fénymásoló és az ügyintéznivalók nem esnek egy irányba. Kell egy tisztességes nyomtató a házba, mert szkennerünk már van.

Harmadik tanulság: ne induljon el az ember étlen-szomjan, advil nélkül, mert rosszul lesz és fájni fog a feje.

Negyedik tanulság: jó lett volna előre főzni, de hát ki gondolta volna. A gyerekek két napig hideget ettek. Mekkora szerencse, hogy G. itthonról dolgozik (attól tartok, neki ez nem akkora szerencse, mert ő is elég beteg, és a három gyereket adjusztálta munka közben, akik közül kettő, Jakab és Gedeon verekszik állandóan, mint a kis robot és a nagy robot Hervay Gizellánál). Gizella közben elindult, tolja magát a padlón, és a drótok érdeklik.

Ehhez a két naphoz (holnap még egy kör a biztosítónál) ezeket a ruhákat használtam fel:

SelfTimer31_08_2016 16_49_17

Ez ismét anyámnak egy ruhadarabja: a blúz is legalább negyven éves, még abból az időből, amikor először volt divat a népiesch motívum a hetvenes években.

SelfTimer30_08_2016 17_38_29

Aztán bevásárolni is voltam, mert kifogytunk mindenből.

SelfTimer01_09_2016 09_08_08

Ez meg szerintem az év kedvence lesz: török mintás selyemnadrág rózsaszín blúzzal, hajpánttal. Na, minden nap így szeretnék kinézni. A háttérben esztétikusan szétdobált játékok.

 

 

 

 

1/12, 1/13, 1/14: ügyintézős