a nagy burkini-vita

Napok óta attól hangos a világsajtó, hogy francia fegyveres rendőrök a cannes-i strandon muszlim nőket zaklatnak. Joguk van hozzá, mert a polgármester betiltotta az iszlám szabályainak megfelelő fürdőruhát. Ennek természetesen nem az lett az eredménye, mint más ostoba törvényeknek, hogy tudjuk, hogy van, de senki se tartja be, hanem a francia rendőrök tényleg kimennek a strandra, és elkezdik vegzálni a kendős nőket. Nem csak azokat, akik tényleg burkinit hordanak, hanem azokat is, akik muszlimként strandra viszik a gyereküket.

Számomra az egész történetnek több tanulsága van:

  1. az első és legfontosabb, hogy Said probléma-felvetése ugyanúgy érvényes ma, mint akkor, azaz azok, akik a betiltás mellett érvelnek, elvitatják a muszlim nőktől a saját narratíva lehetőségét, hogy ők mondják meg magukról, hogy el vannak-e nyomva vagy sem. Ez a “mi jobban tudjuk, mi a jó neked”-attitűd szoros kapcsolatban áll a nyugati feminizmussal, amely csak egyféle, nyugati módon tudja elképzelni a nők felszabadítását, azaz csak a meztelenség lehet szabadság, a felöltözés nem. Ez összhangban áll azzal, amit az elmúlt néhány száz évben az ún. Keletről gondolunk: majd mi megmondjuk Afrikának, a Közel-Keletnek, bárkinek, hogy hogy csinálják, aztán fogjuk a fejünket, ha nem működik. Itt ugyanaz a paternalista ideológia van a háttérben, mint amitől az illetők meg akarják menteni a muszlim nőket, csak fehérben: azok a szemét imámok megmondják neked, hogy mit vegyél fel? Na, majd mi felszabadítunk, hordj bikinit.
  2. A New York Times írt egy fontos véleménycikket arról, hogy ez az egész burkini-kérdés nem egy ruhadarabról, hanem a párhuzamos identitásokról szól: azaz lehet-e valakinek más nyilvánosan hordható identitása a francia mellett (nem lehet). Ez azért is fontos kérdés, mert Kelet-Európa évtizedek óta küzd hasonló problémával: lehet-e valakinek a nacionalizmustól független többnyelvű, többkultúrájú identitása, ahol az identitások nem versenyeznek egymással? Vagy aki a maga nemzeti identitása mellé egy másik nyelvi-kulturális identitást is választ, az áruló-e rögtön?
  3. Ezek a nők, akiket most a francia hatóságok vegzálnak, akik ezzel Irán és Szaúd-Arábia ruharendőrsége szintjére kerültek, ezúton is gratulálok!, nem találkoznak a társadalom szimpátiájával, azaz amikor megtörténik az eset, nincs senki a tömegben, aki kiállna mellettük a rendőrökkel szemben. A francia társadalom, amelyik sportot csinál a hatalom elleni lázadásból, most ebben a kérdésben hirtelen az ellenség, a hatalom oldalára áll. Szép tanulság ez nekünk, erdélyieknek, akik egészen addig szidtuk az ortodox egyházat és a hagymakupolás honfoglalást, amíg szövetségesekre nem leltünk bennük a buzik ellen.
  4. Ha a tiltás célja az volt, hogy ezek a nők integrálódjanak, hát ettől nem fognak, hanem még sokkal inkább kiszorulnak a közterekről, ami a radikalizmus malmára hajtja a vizet, ez már többször is bebizonyosodott. Mint ahogy több újság is megírta, itt pont azokat a nőket sikerült megbüntetni, akik tettek egy nagy lépést az integráció felé azzal, hogy strandra, közterekre, nyilvános helyekre mentek (azokkal szemben, akik nem mennek sehova, nem akarnak sportolni, stb.).
  5. Mit lehet tenni? Szerintem az egyetlen jó megoldás az, ha annyian kezdenek el kendőben járni, és teljes testet eltakaró fürdőruhát viselni pl. azért, mert akkor nem kell naptejezni, hogy nem fog feltűnni az, aki vallási okokból hordja. Divatot kell csinálni neki, régebb is kúl volt kendőben járni, a hasznáról nem is beszélve, hogy nem süti a zember fejét a nap, és az elől levő rövidebb hajszálak nem birizgálják az arcot, ami roppant idegesítő.
  6. Ugyanakkor legyen ez minden nőnek a saját döntése. Senki ne szóljon bele abba, hogy mit veszek fel. Nem hiszem el, hogy a 21. században ezt le kell írni Európában.
Advertisements
a nagy burkini-vita

a nagy burkini-vita” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Én azt gondolom, hogy egy nyugati demokráciában nem lehetne betiltani, hogy egy nő olyan ruhadarabot hordjon, amilyet akar. A tanga sincs betiltva a tengerpartokon… Mindemellett a kulcsszó az akar. Senkinek nem kellene eltűrnie egy demokratikus szabad országban, hogy megtiltsák neki öltözködési megnyilvánulásait, legyen az bármilyen. De azt is vallom, hogy aki egy nyugati demokratikus országban akar élni, az integrálódjon be teljesen, legyen hasznos tagja a társadalomnak. Ez ideális esetben megoldható lenne úgy is, hogy nem fordít az ember hátat a gyökereinek és kultúrájának, hanem befogadja a másik ország, azaz új otthona kultúráját. Egyik irányból sem kellene semmilyen tiltás vagy kényszer bármilyen ruhadarab iránt. Ennek ellenére nem hiszem, hogy a nyugati kultúrához tartozik az egész testet fedő ruházat, de pl az apácáknak, az egyéb vallásos (keresztény, zsidó, ortodox) országokban élő tetőtől-talpig beöltözött nőket senki nem veszi szájára mostanában. Pedig érdemes lenne szétnézni ott is… Ezt a tengerparti hadjáratot én kicsit túlzásnak tartom, enyhe diszkriminációs fűszerezéssel, hogy a rendőrők tengerparton zaklatják a nőket. Ez csak feszűltséget szít, mintha telejsen akaratosan, céllal.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s