a kolozsvári magyar napokról

és arról, hogy miért volt nekem hiányérzetem.

Először is le szeretném szögezni, hogy nagyszerű dolog, hogy vannak magyar napok, a kilencvenes években ez elképzelhetetlen lett volna, ez is mutatja, hogy mégiscsak van valamiféle társadalmi haladás, aztán hogy ez fejlődés-e vagy sem, most ne menjünk bele.

Azt is értem, hogy itten tömegeket kell felmutatni, és nem rétegrendezvényekre van szükség. Kellenek a populáris dolgok, rendben van. Na de a Beatrice? Ami már 20 évvel ezelőtt is gáz volt? Tényleg kell nekünk Erdélybe uszítás és gyűlölet? Nincs nekünk itthon elég ebből, hanem importra van szükségünk? Arról nem is beszélve, hogy mennyire unom már ezeket a magyarországi zenekarokat, akik a hetvene-nyolcvanas években élték virágkorukat. Mintha nem történt volna semmi azóta a magyar zenében, vagy csak Ákos. Mintha nem lenne Kolozsváron Nightlosers, akik tényleg egyedi zenét játszanak, és van tavalyról egy új albumuk.

Azt is értem, hogy az erdélyi magyar kulturális élet jelentős része történelem és esetleg irodalom. Volt könyvbemutató, rendben van. Sok történelmi séta, meg középkori Kolozsvár. Oké. Meg vásár (minden évben ugyanaz, amit mindenhol máshol lehet kapni: álnépviselet, korondi cserép, kézműves ékszerek, kézműves termékek drágán. Nincsenek magyar iparművészek? Csak és kizárólag népi hagyományok léteznek? Csak arra tudunk fúkuszálni, ami a múltban volt és azt konzerválni?)

Szóval nagyon hiányoltam az innovációt az egész rendezvényből: az olyan programokat, mint a vetítés a templomra (ez tényleg innovatív volt, ilyesmi kellene sokkal több), vagy a sok gyermek-kézműves foglalkozás mellett (mert mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem szeretnek se bábozni, se gyurmázni, se korongozni) az olyan innovatív dolgok, mint a Fizika Intézet gyerekeknek szóló kísérletei.

És persze volt kiállítás-megnyitó, amiről lemaradtunk, amit utólag is nagyon sajnálok.

Szóval hiányolom az egész rendezvényből a 21. századot, a jelenkort és a jövőképet. Ha a magyar napok leképezi a közösség szellemi állapotát, akkor elmondható az, hogy szinte kizárólag a múltban élünk, és annyira el vagyunk foglalva magunkkal, hogy nincs időnk szétnézni a világban. Ami elég szomorú.

Advertisements
a kolozsvári magyar napokról

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s