És akkor jobb Romániában? 2. rész

5. A multikulturalitás, a román nyelv és a kisebbségi lét, mint érték. Ez megint csak az oktatással függ össze: szerintem az, hogy első perctől kezdve tanulhat egy másik nyelvet, hihetetlenül nagy lehetőség. Ráadásul a román nem egy olyan majdnem-szigetnyelv, mint a magyar, amit tényleg csak akkor érdemes megtanulni, ha az ember használja, hanem a román nyelv struktúráján keresztül megtanulja az újlatin nyelvek szerkezetét. Annak idején nekem a spanyol hihetetlenül könnyűnek tűnt, mert nem kellett gondolkoznom sem a szórenden, sem a szerkezeteken, hogy miért pont azt használjuk, mert természetes módon adódott a hasonlóság (az angollal nem volt meg ez a könnyebbség). Az, hogy egyesek a román nyelv oktatására mutogatnak, és szándékosan egy nyelvi gettóban tartják a gyereket (magyar orvos, magyar edző, magyar eladó, stb.) oda vezet, hogy Kolozsváron is előfordul, hogy egy gyerek nem tanul meg románul, mert nincs rákényszerítve; vagy egyenesen ideológiai alapon ellenzik a román nyelv tanulását (aka a románok se tudnak magyarul). Nekem soha semmiféle hátrányom nem származott abból, hogy jártam román iskolába is két évet, nem lettem ettől román (ez a legáltalánosabb félelem, hogy ha a gyereket román iskolába adjuk, vagy ne adj Isten jár egy évet román csoportba, akkor attól román lesz). Az identitás mostanában sokkal bonyolultabb dolog, mint hogy ilyen egyszerűen felül lehetne írni (noha valóban, főleg falusi környezetben, ahol mindenki a könnyebb ellenállás felé mozdul, létezik a jelenség). Kolozsvár több kultúrájú város, igaz, hogy kevés kivételtől eltekintve ez inkább két párhuzamos kultúrát jelent, és nem pedig ezek kreatív találkozását.

Kisebbségnek lenni pedig, ha az ember túljut a kezdeti frusztrációkon, szerintem kifejezett előny, főleg a nevelésben. Van motiváció (neked magyarként kétszer olyan jónak kell lenned), és el lehet sajátítani egy nagyon fontos érzékenységet más kisebbségek felé (ebben sajnos az erdmagy közösség nem jeleskedik).

Én azt gondolom, hogy az a leginkább előremutató út, ha a fogyatékosságainkból (mennyi jogunk nincs, jaj, szegény mi) előnyt kovácsolunk (de vannak fontos szkilljeink és tudunk egy másik nyelvet). Én nem nagyon hiszek a leegyszerűsítő dolgokban (úgyismind pozitív gondolkodás), de azt nagyon fontosnak tartom, hogy egy helyzetnek inkább az előnyeit lássuk, és ne a hátrányait, a magyarok amúgy is hajlamosak az önsajnálattól a kardjukba dőlni ahelyett, hogy perspektívában látnák azt, hogy honnan indultunk és hova jutottunk.

6. Az a tény, hogy eljutottunk odáig mind emberileg, mind szakmailag, hogy választhatunk, hogy hol élünk. Ez akkora luxus, hogy nem tudok elég hálás lenni emiatt. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy így alakult az életünk, nem vagyunk odakötve egy olyan helyzetbe, amit nem szeretünk, hanem van választási lehetőségünk.

7. Romániában, mindentől függetlenül még mindig olcsóbb az élet (jó, a lakás nem lesz az, kibéreltünk egy egész házat). Remélem, hogy itt eljutunk oda, hogy félre is tudunk tenni.

8. És miért nem Nyugat? Kétségtelenül sokkal több pénzt lehetne keresni, biztosabb, nyugodtabb életre lehetne számítani (vagy nem, ki tudja). De az, ami miatt épp haza jöttünk, a valóságnak az a szövete, amit a Szövő foltoz be szabadvers kíséretében (ha valaki olvasta a Perdido pályaudvart), ez csak itt ilyen. Én nagyon erősen reménykedem abban, hogy Romániát inkább reál-politikusok vezetik, akiknek esze ágába sem jut, hogy Románia ne legyen része az úniónak, sőt inkább arra törekszenek, hogy a lehető legtöbb hasznot húzzák belőle (teljesen értelmetlennek látom azt a gazdasági adatokkal szembemenő hősködést, hogy egy kis ország, amelyiknek nincsenek Svájchoz hasonló adottságai, talpon tudna maradni, ha lekapcsolják az únióról). Romániának arra kellene törekednie, hogy valahogy bevonzza a tehetséges, innovatív munkaerőt, és hagyja ezeket az embereket nyugodtan dolgozni (és a politikusok lehetőleg ne lopják el az egész adót, amit az innovatív emberek megtermelnek).

Reklámok
És akkor jobb Romániában? 2. rész

És akkor jobb Romániában? 2. rész” bejegyzéshez egy hozzászólás

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s