egyelőre persze

olybá tűnik az egész, mint egy nyaralás, olyan rég volt ugyanis, amikor még itt laktam (14 éve utoljára), és azóta csak mindenféle vakációkor jöttem, aztán meg jöttünk külömbféle jerekekkel. Szóval most is inkább úgy tűnik, mintha egy vakáció lenne, és nem pedig egy végleges döntés első napjai. Merthát, hacsak valami háború, vagy egyéb, hasonló súlyú esemény be nem következik, nem megyünk el innen, amíg a gyerekek be nem fejezik a középiskolát, és akkor már elég öregek leszünk.

Olyan ez kicsit, mint a karácsony, mind mondogatja az ember a karácsony előtti készülődésben, hogy nincs ünnepi hangulata, aztáncsak hipphopp itt is van, végigrohan és elmúlik. Így lett ez a hazajövetellel is, annyira el voltam foglalva azzal, hogy a gyerekeknek minden meglegyen, ne verekedjenek (Váradon azért mégis összeverekedtek), ne száradjanak ki, hogy észre se vettem és itt voltunk.

Közben aztán tornyosulnak a feladatok, egy elsumákolt kötelezettség, amit nem lehet megúszni, egy lektorálásra váró könyv (ennek hurrá), szervezések halmai. Gizella közben megfázott az úton, ami nem csoda, iszonyú meleg volt, vele sétálnom kellett egész nap, amikor épp nem aludt.

Nincs idő megállni, és elmerengeni, hogy milyen is az, amikor visszaültetjük magunkat az eredeti talajba.

Reklámok
egyelőre persze

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s