mínusz 40. nap (kb.)

elkezdődött a visszaszámlálás, csak még a d-dayt nem tudjuk, de mindenképp a keresztelő előtt lesz, ami július 31. Szóval addig biztosan hazaköltözünk, még szerencse, hogy van egy ilyen fix időpont az életben, másképp elnyúlna ez is, mint a rétestészta.

A mínusz azért is mínusz, mert elkezdtem csomagolni, alul könyvek (előtte katalogizálom őket), felül ruhák. Eddig négy doboz van összerakva (szét kell szedni, amit eddig összeraktam, 17 dobozt, mert ugye elbénáztuk a dobozvásárt).

Tegnap kiderült, hogy Gizella a 62-68-as rugdalózóit is kinőtte, és 68-74-esek nincsenek, úgyhogy ma elvonultam gyerekruhákat turkálni, egyúttal Gedeonnak és Jakabnak is vettem pólókat meg rövidnadrágokat, a játszóterezés miatt minden nagyon gyorsan elhasználódik. Gizella most 64 centi (ha jól mértem, mert feszt rúgott közben), a lábai rövidek egyelőre, a felsőteste meg hosszú, és kövér, mint a malaca. Nem szereti a hordozót (ő az első gyerekünk, aki nem rajong érte), csak akkor ül benne nyugton, ha szundikál, úgyhogy ez a mai délelőtt elég kalandos volt, többször is kivettem belőle, aztán visszaraktam, és akkor ordított kicsit.

Ennek megfelelően le vagyok amortizálódva. Ez a hetedik év, amikor gyerekkel a hátamon mászkálok, és ebből egy volt, amikor Gedeon már túl nagy volt, és nem cipeltem (csak a nyakamban), plusz 2×9 hónap terhesség. Szóval eléggé elegem van már ebből a hordozásból és cipekedésből, szeretnék már magassarkúban járni, rendesen felöltözni, és gondolatban mással is foglalkozni, mint a gyerekek, háztartás és családi logisztika, meg hallgatni és olvasni, hogy mások milyen szakmai sikereket érnek el. Ne értsetek félre, nagyszerű dolog, hogy vannak gyerekeim, és semmi pénzért nem csinálnám vissza ezt a hét évet, csak elfáradtam kicsit, szeretnék egyszer úgy leülni, hogy nem ugrasztanak fel, és nem szakítják meg a gondolatmenetem, és nem fél kézzel kell gépelnem, mert a másik kezem tele van gyerekkel, pelenkával, szarral, mikor mivel.

A két kép az elmúlt két nap kapjunk fel magunkra valamit és menjünk-ruhája. Nem is értem, hogy az óvodai-bölcsödei körútért miért erőlködöm ennyit: senkit nem érdekel, ha tréningben megyek, az sem, egyszerűen nem értem, miért teszek erőfeszítést egyáltalán, főleg hogy reggel egy átrémálmodott éjszaka után még felkelni se sok kedvem van, az éjjel épp azt álmodtam, hogy iszlamista terroristák raboltak el, előtte éjjel lezuhantam egy repülővel, azelőtt meg karamboloztam, nem is csoda, hogy ilyen álmok után nem pihenten, hanem összetörten ébredek, és legszívesebben visszafeküdnék egy körre, de ezúttal álmok nélkül.

Nem tudom, mikor lesz vége ennek a rémálmos időszaknak, és az is jó lenne, ha Gizella se ordítana egész nap, mint az elmúlt két hétben.

Advertisements
mínusz 40. nap (kb.)

mínusz 40. nap (kb.)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Továbbra is csak emelem kalapom, hajrá hazaköltözés, kitartást a pakolászáshoz! Illetve megjegyezném, hogy szerintem csinosak a kapjad fel-és menj szerelések! Én a magam részéről úgy vagyok, hogy kimenni a parkba is komoly esemény, ha eljutok a piacra, akkora már sminkelni is szoktam (na jó, nálam a sminkelés szempillaspirált és egy pici rúzst jelent, de akkor is). A hét év cipekedést pedig el sem tudom képzelni…

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s