végül összesen

kilenc könyvet vettünk a Könyvhéten. Megvettük az Osiris-helyesírást, a Krakent, Marcus Aurelius elmélkedéseit, a Metro 2035-öt, Az ezeregy éjszaka első kötetét, amit tíz éve adtunk kölcsön, és azóta sem került vissza, Szimplikiosz kommentárját, a Marsi-t, A nemzetek mítoszát, és egy könyvet a dinosz arunuszokról. Kiderült, hogy tulajdonképp 4-5 kedvenc kiadónk van, akiknek a standját megnéztük, a többi szinte teljesen érdektelen volt számunkra. Kicsit olyan ez, mint karácsonykor, amikor az ajándékok kibontása után mindenki elvonul olvasni.

SelfTimer11_06_2016 10_26_47

Ma odafelé nem én vittem Gizellát, így szép cipőt vettem, de persze amikor elkezdett nyugtalankodni, rögtön visszakötöttük rám, úgyhogy jobb lett volna, ha sportszandálban megyek és buggyos nadrágban.

Mostanában sokszor eszembe jut Kálvin János. Ha nem írt volna semmit, csak a bűnvalló imádságot, akkor is megtette volna a kötelességét, annyira helyén van benne minden. Ahogy telik az idő, úgy kezdek egyre jobban ragaszkodni érzelmileg az erdélyi liturgiához, úgy kezd idegesíteni minden liturgiális bénázás, módosítgatás. Érdekes dolog ez az érzelmi és értelmi vallási élmény: mert amíg egy jó prédikáció, legyen szó akár más vallásokról is, könnyen okozhat intellektuális élményt, az érzelmi része a vallásosságnak kizárólagos módon az erdélyi liturgiához kötődik, és sehol máshol, egy liturgiális térben sem érzem magam otthonosan, kivéve ezt. Ezért is nagyon fontos nekem a bűnvalló imádság: nagyon pontosan kifejezi azt a küzdelmet (és leggyakrabban bukást), amit a saját személyiségemmel vívok: hogy soha nem lehet ölbe tett kézzel ülni, és azt gondolni, hogy hogy már elértem, hanem ez egy konstans küzdelem (“ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé”), és inkább kudarcok vannak menet közben, mint sikerek. Azt hiszem, az elmúlt időszak egyik fontos felismerése pontosan az, hogy ideje lenne a fontos dolgokra fókuszálni, és nem elaprózni a figyelmem, és nem foglalkozni olyan dolgokkal, amelyek nem előre visznek, hanem körbekörbe. Azt hiszem, az önismeret egyik kulcskérdése az, hogy az ember belássa, hol húzódik a kompetencia-szintje, és a kudarcait arra használja, hogy fókuszálni tudjon.

 

Reklámok
végül összesen

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s