fejfájás, harmadik nap

pedig éjszaka mindenki rendesen aludt, csak a macska foglalta el az ágyam felét, de ezt minden éjjel megteszi.

Nehéz menőn felöltözni, ha egy hétkilós gyereket cipelsz a hátadon, és egy tizenöt kilós banyatankot ráncigálsz magad után, plusz Jakab kismotrát és még két gyereket. A kép a reggeli körutam végén készült, amikor már levittem a gyerekeket, levittem egy adag ruhát a charity-polcra a Lövőház utcába, bevásároltam a hétvégére (könyvfeszt!!!) és felcipeltem a hegyre a megvásárolt dolgokat. Csoda lesz, ha nem lesz a gyerekcipelés végén valamilyen sérvem, pedig edzett a hátam (sok kirándulás), és a térdemre is nagyon ügyelek mostanában, amiből természetesen az következik, hogy a csípőmben levő forgó fáj, amit annó szétcsesztem, amikor kitaláltam, hogy majd én is futok maratont. Jakab motrát megint azért vittem magammal, mert délután játszóterezés, ha nem is tudjuk ezt minden nap abszolválni, legalább 2-3 naponta muszáj, mindenkinek jobb, ha kiugrálják magukat, addig mi nyugodtan tudunk két órát beszélgetni, ami elképesztően nagy luxus. Mikor a többi szülőről pletykálunk, akkor románul beszélünk, ez is milyen király :)

SelfTimer09_06_2016 09_59_18

A napok – mikor épp nem fáj a fejem annyira, hogy kettőt lássak, mint a 22-es csapdájában – reggel hat körül kezdődnek egy fűszeres kávéval (fahéj, kardamom, szerecsendió), a gyerekek összekészítésével és lerakásával folytatódnak, majd, ha Gizella elaludt, mint most, szellemi munkával folytatódnak. Mostanában, amióta tart a ramadán, egy muszlim imám videóit nézem, aki minden nap egy órában magyarázza a Tehén szúráját (a 2. a Koránban). Ez ugyan nagyon alapfokú exegézis, ahogy ő is sokszor elmondja, és ennél sokkal mélyebbre is lehetne menni, de kiválóan magyaráz, sokat lehet tőle tanulni, és biztos vagyok benne, hogy ha valaha még egyszer szószékre fogok állni, ami – hacsak Isten úgy nem akarja – meglehetősen valószínűtlen, akkor használni fogom, amit ettől az embertől tanulok, mert – bármilyen furcsa is ez – szinte tökéletesen hozza azt, amit Alister McGrath a prédikálás technikájáról és tudományáról ír protestáns kontextusban. (Avagy mindent megvizsgáljatok, és ami jó, megtartsátok. Thessz.5,17) Nagyon jó lenne ezt valaki volt kollégával megvitatni, hogy mit is lehetne az ilyen emberektől tanulni, de – azt hiszem – az ötlet valószínűleg kiverné a biztosítékot. Ezért is nem osztottam meg a falamon. Nekem ez az egész egy egészen nagyszerű intellektuális élmény, rég volt részem ilyesmiben (legutóbb zsidó és katolikus kontextusban éreztem hasonlót, de annak már jó néhány éve), és az, hogy egy okos ember magyaráz okos dolgokat, nagyon inspiráló.

Amúgy egyszer erről nagyon szeretnék egy szemináriumot, hogy amellett, hogy az ember megtartja sajátos affiliációit és kötődéseit, és anélkül, hogy megpróbálná meggyőzni a másikat, hogy kizárólag neki lehet igaza, hogyan lehet/lehet-e egyáltalán egymástól tanulni.

Advertisements
fejfájás, harmadik nap

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s