panaszkodós poszt

Aztán majd jól beperelnek, ha nagyok lesznek, hogy árulkodtam.

Annyira lemerültek a tartalékaim, hogy gyakorlatilag arra is csak agresszíven vagyok képes válaszolni, hogy ha azt mondják nekem, hogy szervusz. Olyan kontrollálatlanul dühös vagyok állandóan, mint az agresszív kismalac. Ennek persze több oka is van:

– egyrészt a krónikus kialvatlanság. Hiába igyekszem napközben pótolni valamennyit az éjszakai alvásból, az nem ugyanaz. Ennek két összetevője is van: egyrészt nem alszom eleget, 5-6 órákat sikerül, ez pont hárommal kevesebb, mint ami nekem a normális működéshez szükséges. Másrészt ez az 5-6 óra is megszakításokkal ennyi. Az egy dolog, hogy Jakab minden éjjel sírva ébred, és átkérezik hozzánk (jó, most már nincsenek háromnegyed órás sírógörcsök, ha kap kiflit és szörpöt, jó esetben tíz perc múlva csend van), és én nem tudok azonnal visszaaludni, de éjjel kettő körül felkelni sem tudok még. Gizella elég jól alszik, elég gyakran átalussza az éjszakát, kilenctől ötig, fél hatig, de én arra is felébredek, ha álmában mocorog.

– reggelente én viszem a gyerekeket. Három gyereket összekészíteni úgy, hogy egyáltalán nem működnek együtt, sőt, mindegyik ellenáll a maga módján, Gedeon szabotázzsal és piszmogással, Jakab hisztériával, Gizella ordítással, elég komplikált feladat. Gedeon csak erőteljes nyomásra hajlandó öltözni, reggelizni, cipőt húzni, bármit csinálni. Semmi enm használ. A fáradtsági szintemtől függően 1. tűröm; 2. moralizálok (neked hogy esne, ha én is ezt csinálnám veled?); 3. kiabálok; 4. megrángatom a fülét. De különben teljesen mindegy, másnap reggel minden kezdődik elölről. Annyira fel tudom húzni magam ezen, hogy az valami elképesztő. Este ugyanez a lefekvéssel.

– Jakab mostanában csak kétféleképp tud kommunikálni: nyafogva vagy ordítva. Gyakorlatilag a felkeléstől kezdve addig, hogy leadom a bölcsödében, és a hazajöveteltől a lefekvésig áll a bál, ma az egész Maros utca visszhangzott az ordítástól. Engem ez az érzelmi feszültség teljesen lemerít.

– Gizella kb. öttől ordít lefekvésig. Fáj a hasa, elfárad, nyűgös.

– a sok kurva házimunka. Gyakorlatilag mindent nekem kell csinálni, vagy ha nem, akkor is mondani kell, amin annyira felhúzom magam, hogy jobb, ha megcsinálom, de akkor is felhúzom magam. Ez mostanában napi minimum 3-4 óra házimunkát jelent, és soha nem sikerül úgy lefeküdni, hogy a végére értem volna.

– hogy mindent mondani kell, mindent szervezni kell, és nekem kell mindent észben tartani, mert senki sem emlékszik rá, hogy hova tette a játékát, a kutyáját, a bármijét, és lusta megkeresni.

– hogy senki nem vigyáz a nehezen kialakított rendre. Esküszöm, én nem vagyok egy rendmániás típus, de egy kis lakásban egyszerűen nincs más megoldás, mint rendet tartani, amennyire lehet. A házimunkából legalább egy óra telik el azzal, hogy elpakolok: a reggeli maradékát, a játékokat, a széthagyott ruhákat. A konyhai pult mindig vizes (és én mindig belenyúlok, ami undorító), a lapíttó mindig morzsás (ezt is utálom), az abrosz mindig le van éve, hát ettől a falra tudok mászni.

Ha tízre hazaérek, mert épp véletlenül nincs semmi intéznivaló, utána fél tizenkettőig rendbe szedem a házat. Ekkor még nem reggeliztem, csak egy kávét ittam reggel. Gyorsan elintézem az üzeneteimet és a leveleimet, igyekszem válaszolni, ahol kell. Ha nem vagyok nagyon éhes, akkor alkotok valamit, vagy olvasok: újságcikket, szakirodalmat. Nehezen megy az írás: általában járkálok közben, cigarettázom, iszom még egy kávét, gyötrődöm, fogalmazgatok, törlök, fogalmazgatok. Ha szerencsés vagyok, Gizella alszik, és van egy-másfél órám szellemi munkát végezni. Ha nincs szerencsém, akkor se házimunka, se szellemi, ringatom Gizellát és pasziánszozok, azt tudok egy kézzel is.  Közben a feszült tudat, hogy megint elpocsékoltam egy napot. Aztán ebédelek valamit, vagy azt sem. Sajnálom evéssel tölteni az időt (mégis egyre kövérebb leszek, szevasztok, hormonok). Ha szerencsém van, Gizella alszik ebéd után (ha délelőtt aludt, akkor nem), így én is alhatok. Összetörve ébredek fel, nem jó a délutáni alvás. Mire megiszom a kávét, hogy felébredjek, általában jönnek a gyerekek, és áll a bál kilencig. Ilyenkor megy a házimunka második köre: terítés, vasalás, mosogatás, ruhák összehajtogatása és elrakása, egyéb, ami adódik. Vacsora, fürdetés. Utána minden második nap meseolvasás, és kb. fél óra, óra üldögélés Jakabbal, amíg elalszik. És akkor még nem főztem, nem sportoltam, nem készültem az óráimra.

Szükségem van egy bejárónőre.

Reklámok
panaszkodós poszt

panaszkodós poszt” bejegyzéshez ozzászólás

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s