alábecsülnek engem

megint dicsekedős poszt jön, úgy látszik, kétféle posztot tudok írni, rémálmosat és dicsekedőset. Szóval akit ez irritál, annak szóltam. 

Az egész azzal kezdődött, hogy elromlott a mosógépünk, és miután a szerelő megjavította, ismét elromlott, és ugyanazt a hibát produkálta. A mosógép tíz éves, esküvőnkre kaptuk a transindex munkaközösségétől (sóhaj, sok minden változott azóta). Most, hogy öten vagyunk és az egész életünk a pisilésről és a szarásról szól, két nap alatt megtelik a szennyeskosár, és három alatt mind a kettő. Négy nap után már nem tudom hova tenni a szennyes ruhát, pedig lenne elég ruhánk, amit felvegyünk. Szóval leginkább ez motivált abban, hogy vasárnap este megpróbáljam kimosni a szőnyegeket, amivel az előző alkalommal feltöröltem a kiengedett vizet és megbüdösödtek, de ismét nem sikerült, a kapcsolószekrénye beragadt, és a ruhák ismét ott maradtak tíz liter vízzel a msógépben, és így hétfő reggel, miután lepasszoltam a fiúkat az óvodában és a bölcsödében, Gizellával elmentünk mosógépet venni. Van a körúthoz közel egy bolt, ahol szépséghibás gépeket lehet venni kicsivel olcsóbban, mint a boltban. Közben csendesen esett az eső.

A honlapjukon meg lehet nézni, hogy mi van aktuálisan raktáron, de az sose talál azzal, ami ténylegesen is van, meg hát a szépséghiba, ugye, a hűtőt is ott vettük tavaly, egy karcolás van rajta, azon kívül új.

Találtam is egy A+++ gorenjét (óvjuk a környezetet és a villanyszámlánkat), ami 8 kilót képes egyszerre kimosni (ez abszolút indokolt, tekintve, hogy én napi 3-4 pólót használok el, Gizella rendszeresen lehányja a hátam, és különben sem veszek fel kétszer semmit, kivéve nadrág, pulóver és kabát, de mostanában azokat is rendszeresen lehányja) és 1600-as fordulatszámon centrifugál, és halk, és még belefért a bukszánkba, kifizettem, megbeszéltem a szállítást hat utánra, nagyon örültem, hogy kihozzák aznap, akkor este már moshatok, és elmentem G.-nak nadrágot keresni, mert persze az MTA közgyűlés előtti este, azaz vasárnap derült ki, hogy csak egy szép és nem meleg nadrágja van és az se néz ki sehogy, és ez ilyen nyakkendős esemény, ahol neki is ki kell néznie valahogy.

A Blaha Lujza téri creamben sikerült is két nadrágot turkálnom neki, darabonként 1190 ft-ért, az egyik egy gap, a másik egy Marks and Spencer (ez új, rajta a címke), magamnak meg egy mustársárga cicanadrágot, ami végre elég hosszú, és nem ér véget a bokám felett, amit szoknyák alá tudok majd nyáron hordani (mert súrolódik a combom, és ez nyáron nagyon kellemetlen).

Ezzel elégedetten elindultam haza, és a buszon hív a szállító, hogy fél óra múlva ott lesznek, hát szinte infraktot kaptam, mert a ruhák még a régi mosógépben áznak a tíz liter vízben, azt le kell engednem, úszni fog a fürdő,  az ágyak nicsenek bevetve (reggeli rohanás), és ez a busz is itt piszmog, ahelyett, hogy százzal menne felfele, mint szokott.

Na, mindenesetre hazaértem a szállítók előtt, Gizellát leraktam az ágyába, persze felébredt és ordított, kiengedtem a vizet, minden törülközőt és törlőt befogtam, hogy felitassa (nem volt elég), becsuktam az ágyakat, és már jöttek is. Felhozták a gépet, letették a szoba közepébe. Ezután a következő párbeszéd zajlott le:

– A régit el kell vinni.

– Nem fér ki, átemeljük.

– Jó. Az újat hagyják csak a szoba közepén, majd a férjemmel este betesszük, mert fel szeretnék takarítani.

– (A kétkezi munkások lenézésével és hitetlenkedésével, hogy az értelmiségiek is képesek valamire, amihez erőfeszítés kell, meg azzal a hitetlenkedéssel, hogy én meg tudok emelni bármit is) És maga a férjével be fogja tudni emelni a gépet?

– Nem, de elhúzzuk a szekrényt és berakjuk.

– Hát, maga tudja.

Otthagyták, elmentek, elvitték a régit. Először felmostam a zseget a kád alól (nem férek hozzá másképp a felmosóronggyal, úgyhogy három éves koszt mostam fel, ecettel felöntöttem, hogy jöjjön fel), megpróbáltam kitolni a szekrényt a szobába, de nem tudtam áttolni a küszöbön, úgyhogy inkább betoltam a budi elé, közben levertem két cserepet, amiből az egész föld a tiszta épp felmosott padlóra borult, felsepertem a sarat, felmostam megint, minden csupa föld lett, átrángattam a mosógépet a küszöbön, addig sakkoztam a mosógéppel és a szekrényel, amíg végül bepásszolt a helyére, kitakarítottam a szekrény alatt, visszatoltam a helyére, a cserepeket a földdel együtt kidobtam a picsába, összeraktam a mosógépet kézzel mert nincs itthon egy kurva csavarkulcs, ami jó lenne, elindítottam és ment. Van rajta egy 17 perces gyorsmosás, a büdös szőnyegeket gyorsan kimostam.

Az első mosás után jöttem rá, hogy a használati utasítás és némi alkatrészek a dobban voltak, úgyhogy azokat is kimostam. Mert kinek jut eszébe, hogy oda tegye őket? Mindegy, a gép egyszerű, a használati utasítás tkp. felesleges, az alkatrészekkel meg nem tudom, mi van, mert a gép működik.

Ezután, mikor ezzel megvoltam, elrohantam a gyerekekért, mert ugye a közgyűlés, és ilyenkor G. nem tud menni, este meg olyan izomlázam volt, hogy be kellett kennem a lábam, hogy tudjak elaludni. És lett este és lett reggel, második nap.

Advertisements
alábecsülnek engem

alábecsülnek engem” bejegyzéshez ozzászólás

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s