pedig jó lett volna

valakinek elmondani.szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, de nyirkos éj volt és hideg sötét volt, Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak… Kövér csöppek indultak homlokomról s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

pedig jó lett volna

going down slow

egy lefele tartó spirál ez, meg kell várni, mint az örvénynél, hogy az ember leérjen az aljáig, bár ezt az örvényes példát csak hallottam, soha nem ismertem senkit, aki tényleg ki is próbálta volna, hogy működik-e, addig nehéz, amíg megteszem a lefelé tartó utat, mert soha nem lehet biztosan tudni előre, mikor is lesz vége, csak azt tudom, hogy még mindig lefele megyek, mint ahogy azt sem, hogy mennyire lesz nehéz, milyen késztetések és kényszerek térnek vissza ez alkalommal, milyen eseményeket fogok újraélni, és hol ereszkedik le majd az üvegbúra,

onnan lehet tudni, hogy leértem, hogy egyszer csak vége van, minden visszatér a normálisba, eltűnek a primordiális félelmek, bizonytalanságok,

mindenesetre beveszek egy fájdalomcsillapítót, mint minden reggel, hogy legalább fizikailag ne fájjon

going down slow

félelem

És akkor hátat fordított és elment, és ott hagytott engem egyedül, a tehetetleség érzésével együtt, hogy semmit nem tudok csinálni. És ébren soha nincs olyan rettenetesen egyedül az ember, mint az álomban, ahol semmi más nincs, csak az egyedüllét mindent elöntő, végleges érzése.

félelem

magány

Egy iskolai évzáróra mentem, ahol senkit nem ismertem, mert tudtam, hogy valaki, aki nekem fontos, ott lesz, és látni akartam, és el akartam újságolni, hogy kaptam egy éves jemeni ösztöndíjat. Észrevett, de nem jött oda hozzám. Amikor mégis odajött, láttam, hogy a haja kihullott és halálfeje van. Nem kell nekem Lars von Triert nézni, megvannak a saját külön bejáratú rémálmaim.

magány

egy szamáron

utaztam többedmagammal, többek között valakivel, akit nagyon szeretek. Egy hirtelen hangra fordultam hátra, és egy gyorsan leszálló, majd lezuhanó fekete repülőt láttam. A robbanás után repülődarabok röpködtek körülöttünk. Nem tudom, hogy túléltük-e, mert felébredtem.

egy szamáron

úgy hívják

Azoknak a sokaknak, akik már eddig megkérdezték, és azoknak, akik ezután fogják:

– Lány?

– Igen. Gizella.

– Gizella?

– Igen. Gizella.

– Érdekes név.

– Az. Női.

– És hogy fogjátok becézni? Gizi? Gizus?

– Sehogy.

– Sehogy?

– Gedeont és Jakabot se becézzük. Nem hívjuk őket se Gidának, se Gedusnak, se Gedőkének, se Jakinak. Ők sem gondolnak magukra úgy. Amikor Gedeont megkérdezte az orvos, hogy hogy becézik otthon, a maga lakonikus módján csak annyit mondott: Gedeonnak. Nem becézzük a neveiket. A gyerekeket becézzük, nem a nevüket. Az a nevük, ami. Ezen szólítjuk őket, és nem találunk ki nekik egy másikat rögtön, amiután megszülettek. Gizellát is Gizellának fogjuk szólítani.

***

“Amikor először hallottam a nevét, én is azt kérdeztem, amit ti akartok kérdezni: „Hát nem fiú? Azt hittem, fiú.”

– Én is azt hittem – mondja Róbert Gida.

– De hát akkor nem lehet Mici a neve! Mért hívod Micinek?

– Nem én hívom…

– De hát azt mondtad.

– Mert úgy hívják. Nem érted, hogy úgy hívják?”

úgy hívják