Mindig megfogadom: butákkal nem vitatkozom!

Buta emberekkel vitatkozni annyira hatékony, mint Sziszüphosszal együtt tolni a követ a végtelenségig, vagy kanállal kimerni a tengert a homokba. A buta nem érti, mi a baj az érvelésével. Nem tud belehelyezkedni egy másik ember álláspontjába. A butának van sok közhelye, és mellé egy nagy adag magabiztossága. A buta nem meggyőzhető, mert nem képes belátni, hogy más másképp látja. A buta meg akar győzni, hogy neki, és csak neki van igaza. A buta ember nem partner, hanem kioktat. Ha megmondod neki, hogy nem értesz egyet, akkor felháborodik, hogy korlátozod a szabadságában. A buta világa kerek, minden a helyén van benne, ettől magabiztos. Ha valami tényszerűen nem úgy van, az elég nagy baj. A tényeknek.

Rengeteg buta ember van. Nem azért van sok buta ember, mert hirtelen megnőtt a számuk, hanem mert mindenhol hallani őket. Minél hangosabbak, annál inkább meg vannak győződve arról, hogy igazuk van. Ha mér végképp elfogynak az érvek, KISKAPITÁLISOKBAN BESZÉLNEK. Ez a végső érv. A buta emberek gyakran a kommentszekcióban fordulnak elő. Azt hiszik magukról, hogy egy kommenttel szellemi munkát végeznek, és meg vannak győződve arról, hogy jobbak, mint az, aki szellemi munkát fektetett abba, hogy megírjon egy cikket.

A buta ember nem veszi észre, hogy miért nem akarok vele vitatkozni. Azt hiszi, hogy azért, mert nincsenek érveim, miközben arról van szó, hogy nem tartom egyenlő partnernek (mert nem érvel értelmesen), ezért a vele való vitát felesleges időpocsékolásnak tartom, mert tudom, hogy egy másodpercig sem hajlandó megfontolni az érveimet. Mintha nem is léteznék a számára én, a gondolkodó, érző személy. Nem érti a humort. Nem elég művelt hozzá.

Mégis időnként ellenállhatatlan vágy fog el, hogy vitába szálljak ilyen buta, közhelyeket puffogtató emberekkel. Előszöris azért, mert hátha. Mindig ott van az idealzmusnak egy makacs kis szikrája: hátha mégsem olyan nagyon buta, és egy fél másodpercre hajlandó mást is észrevenni magán kívül. Mikor kiderül, hogy nem, mégsem, akkor csak a humor marad. Minél inkább belelovallja magát, én belül annál jobban nevetek. Semmi sem erősebb fegyver, mint a nevetségesség. Csak az a kár, amikor annyira buta, hogy még azt se veszi észre, hogy nevetséges.

És persze ez az egész sokszor értelmetlen sznobizmus, önigazolás, magam vigasztalása, a végső menedék, hogy van értelme vitázni, érvelni, véleményt mondani. . A buta emberek “véleménye” az az ár, amit a szabadságunkért fizetünk. Tűrjünk hát békével, mindörökkön örökké, ámen.

Reklámok
Mindig megfogadom: butákkal nem vitatkozom!

Mindig megfogadom: butákkal nem vitatkozom!” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Szeretettel várjuk a Keresztény Újságíró- és Bloggertalálkozóra, most szombaton, május 9-én 15 órától a budapesti Párbeszéd Háza Muzslay-termébe (Bp. VIII. ker. Horánszky u. 20.) Nagyon örülnénk, ha el tudna jönni!
    Előadóink:
    Köntös László (Reposzt blog)
    Brouwer Pálhegyi Krisztina (KÉK nevelés)
    Sárosdi Virág (Gyereketető blog)
    A részleteket elolvashatja a talita.hu-n:
    Miért érdemes jönni a IV. Keresztény Újságíró- és Bloggertalálkozóra?
    http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2237:miert-erdemes-joenni-a-iv-kereszteny-ujsagiro-es-bloggertalalkozora&catid=34:ittesmost&Itemid=58
    A szervezők nevében: Kölnei Lívia (talita.hu)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s