megkerültem

Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, nem írtam blogot az utóbbi három hónapban, amióta hazajöttnk Marokkóból, átrendeződött közben kicsit az életem: dolgozom (mármint olyasmit, amiért fizetnek is), tanítok, írom a disszertációm (most már tényleg), nevelem a gyerekeket, amikor hagyják, és muszáj volt gondolkoznom egy kicsit és egyedül lennem.

Azóta kiderült, hogy ezen a nyáron nem megyünk haza. A hazamenetel ugyanis Gedeon iskolaérettségétől függött, és Kolozsváron azt tanácsolták, hogy várjunk még egy évet, mert éppen iskolaérett, de valószínűleg jobb lenne neki, ha csak jövőre menne az előkészítő osztályba. Ebben persze nem lehet okosan dönteni, mert úgyis majd kamaszkorában derül ki, hogy jól döntöttünk-e. Mindenesetre most úgy látjuk, hogy az a jobb neki, ha ő lesz a legidősebb az osztályban, és nem a legfiatalabb.

Ez már csak abból a szempontból sem baj, mert így jobban van időnk előkészíteni a hazaköltözést: lakást keresünk, bútorokat veszünk, én megcsinálom a szakfordítói vizsgákat (október – Bukarest, november- Budapest), és a felsőfokút (október), amire most nem volt pénzünk, és addig kiderül, hogy nyer-e a pályázat, amiben én is benne vagyok.

Az élet egy cseppet sem lett egyszerűbb, de a január-februári mély elkeseredéshez képest, amikor világosan kiderült, hogy milyen nehéz még ennyi nyelvvel is pilák (kapcsolatok) nélkül elhelyezkedni úgy, hogy pályakezdő is vagy meg nem is, és gyerekeid is vannak, és inkább részmunkaidőt keresel, vagy otthoni munkát, szóval ahhoz a mélyponthoz képest most jobb, igyekszem pozitívan hozzáállni ezekhez a változásokhoz, és minden élethelyzetben meglátni azt a lehetőséget, amiből tanulhatok.

És eközben volt több értelmiségi megmozdulásom: volt ez a cikk, meg aztán ez, (mind a kettőt ingyen írtam, a jó ügy érdekében, lehet, ezt abba kellene hagynom, és pénzért írnom), aminek következtében meghívtak egy beszélgetésre, ami nem volt olyan nagyon jó, mert a kérdések elég laposak voltak, úgyhogy a végén már kicsit unatkoztam, mert a probléma felszínét sem érintették, és aztán volt egy másik beszélgetés, a Fordító- és Tolmács Tanszéken, ahol én voltam a gyakorlat, mármint engem tolmácsoltak, ami igazán nagyon jó volt, mert okos és érzékeny emberek kérdeztek nagyon fontos dolgokat.

Az ELTÉn megint van egy órám, ami Az iszlám néven fut, illetve megint van egy arabos tanítványom, aminek nagyon örlök, nagyon szeretek tanítani.

Azt még nem tudom, hogy ezzel a bloggal mi lesz, mert most is csak véletlenül vagyok itthon, mert Gedeon beteg, és nem ment óvodába.

Mindenesetre köszönöm mindenkinek, aki a három hónap alatt érdeklődött, igazán nagyon jólesett.

Reklámok
megkerültem

megkerültem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Csilla szerint:

    Orulok, hogy irtal, gyakran beneztem, hianyoztak az irasaid. na meg orulok, hogy alakulnak a dolgaid/dolgaitok.

  2. Nem tudom, hogy írtam-e erről, már nem emlékszem. Ez a végleg elég nagy szó, mindenesetre hazamegyünk, hogy a pujákok ott járjanak iskolába, a kétnyelvűség és a közösség miatt. Aztán meglátjuk.

  3. úgy értettem a végleget, hogy nem csak nyárra, két hétre… szerintem az ember direkt nem megy sehova se végleg, mert nem tudhatja, hogy mennyi idő lesz belőle.
    “csak” ez a megfontolás, hogy Gedeonék kétnyelvűek legyenek? mondjuk értem, hogy Ti is inkább mennétek, mint maradnátok. de ha mondjuk nem lennének a gyerekek, akkor is mennétek?

  4. ha nem lennének gyererek, akkor szerintem a harmadik világba mennénk :) Nem csak a kétnyelvűség a fontos, hanem a kisebbségi lét tudata, a csoportszolidaritás elsajátítása, a másság megértése és elfogadása.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s