Miért nem csinál semmit az iszlám?

Bármilyen, ISIS-szel kapcsolatos hír alatt ez az első kérdés. Mármint közvetlenül azután, hogy lebarbározzák őket. Ebben a posztban kérdéseket és esetleges válaszokat fogok keresni ezzel kapcsolatban.

1. Egyrészt ez a kérdés rossz. Ha a kereszténységről lenne szó, azonnal látnánk, hogy maga a kérdés mennyire abszurd: mikor volt Amerikában az emlékezetes Korán-égetés, vagy amikor Közép-Afrikában keresztények ölnek muszlimokat, senki nem teszi fel a kérdést, hogy a kereszténység (sic!) miért nem ítéli el ezeket a barbár cselekedeteket. Ez főleg abból adódik, hogy tudjuk, hogy a dolgok nem így működnek, sokféle kereszténység és sokféle felekezet van, és egy európai keresztény nem hibás azért, hogy a kereszténység nevében gyilkolnak, sőt, maga a kereszténység – már ha létezik ilyen fogalom, így, en bloc – sem hibás. Akkor miért hibás egymilliárd muszlim, ha az iszlám nevében gyilkolnak? Miért hibáztatunk egy nagyon bonyolult, és alighanem fiktív közösséget (nem vagyok benne biztos, hogy a muszlimok közössége, mint olyan, egy létező halmaz) azért, mert vannak köztük őrültek meg fanatikusok?

2. Mert ez kódolva van a vallásukba, ez az erőszak. És itt mindeki a dzsihádra gondol, anélkül, hogy tudná, mit jelent. Az általánosan elfogadott európai vélemény szerint azt jelenti, hogy az iszlám ki akar irtani mindenkit, aki nem muszlim. Mivel ez egy bonyolult kérdés, és maguk a muszlimok sem értenek egyet abban, hogy mi a dzsihád, ezért erről fogok írni egy külön bejegyzést valamikor. Előljáróban csak annyit, hogy aki a Korán-verseket abszolút értelemben értelmezi, a kontextusuk nélkül (amihez sokat kell olvasni, és nem csak az internetet), az pont ugyanazt a hibát követi el, mint az, aki az Ószövetségből azt a következtetést vonja le, hogy akkor a rajtakapott házasságtörőket meg kell kövezni, mert az van oda írva. A Korán egy 1400 éves szent könyv, hatalmas, egyelőre főleg arabul elérhető exegetikai hagyománnyal, másodlagos vallásos irodalommal. Nem lehet ettől eltekinteni, és kiragadni Korán-verseket, amelyek a mi véleményünket támasztják alá. Egy szent könyv sem függetleníthető az utána jövők szellemi munkájától. Szóval aki azzal érvel, hogy a Koránban benne van az ölésre való felszólítás, az menjen, és vágja le a jobb kezét, mert Jézus azt mondta.

3. Nincs olyan, hogy “az iszlám”. Egyrészt, mert az iszlám is azzal kezdte a pályafutását, hogy három részre szakadt, másrészt pedig – bár van néhány világos szabály, az öt pillér például – a szunnita iszlám legnagyobb előnye és egyben legnagyobb fogyatékossága is, hogy felnőttnek tekinti a tagjait, akik a Korán olvasása alapján le tudják vonni maguknak a következtetéseket, és ezért nincs szükség papságra. (A siítákról most nem beszélek, főleg azért, mert nem értek hozzá.) Az iszlám egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy mindenki úgy muszlim, ahogy tud: ez a vallási kötelességek, társadalmi elvárások, képzettség, hely, és még nagyon sok minden más függvénye. Egészen a közelmúltig az a probléma, hogy egy muszlim kérdőre von egy másik muszlimot, hogy miért úgy muszlim, ahogy, egész egyszerűen nem létezett. Erről is szeretnék majd bővebben írni egyszer. Ezért az olyan jelenségek ellen, mint a fundamentalizmus, illetve a terror, lehetetetlen egységesen fellépni, mert az egységes fellépéshez nincsenek intézmények, amelyeknek a véleménye mindenkire vonatkozna, az értelmiség hangja nem feltétlenül jut el mindenkihez, és ha el is jut, senkinek nem kötelező hallgatni rá.

4. Többen felismerték, hogy ez a közösség valódi problémája, és tenni kell ellene. Én ezt látom a legfontosabb fejleménynek az utóbbi időben, hogy a muszlim értelmiség egy része a maga eszközeivel (tanítás) tenni szeretne a szélsőségek ellen. Igyekeznek cáfolni muszlim szempontból az ISIS “érveit”, és igyekeznek azon, hogy a közbeszédben (facebook, twitter, stb.) megjelenjenek azok a hangok, amelyek eddig rejtve voltak, vagy nem kaptak sajtónyilvánosságot, és amelyek a “mérsékelt iszlámot”* tartják az igazi iszlámnak, még akkor is, ha ez az “igazi iszlám” fogalmilag nem létezik. Szerintem a legfontosabb feladat ebben a munkában az, hogy ismereteket adjanak át: elsősorban a maguk fiatalságának, hogy a vallási ismeretek birtokában ne lehessen őket vallási propagandával bepalizni, másrészt a szélesebb közvéleménynek. Nem szabad elhanyagolni az ismeretterjesztés fontosságát, mert ez által lesznek olyanok, akik közvetíteni tudnak, akik értik és értékelik mind a két kultúrát.

5. Európai iszlám? Valós cél lehet-e az, hogy létrejöjjön egy ún. európai iszlám, azaz az iszlám egy olyan szellemi vonulata, amelyik nem csak magából az iszlámból és a keleti kultúrkörből (szokások, törzsi társadalom, politikai viszonyok), hanem az európai kultúrából is profitál? Össze lehet-e egyeztetni az európai kritikai gondolkodást, a kritikai értelmmiségi szerepét és az iszlámot? És nyerhet-e bármmit is az európai civilizáció az iszlámmal való találkozásból? Én nagyon remélem, hogy igen. Mindenesetre ha van életcélom, ami kétséges, ez mindenképp ide tartozik: ébren tartani a párbeszédet, érteni és megérteni, magyarázni és beszélgetni. A peripatetikus módszer az egyetlen, amivel szerintem legyőzhető a butaság, ha egyáltalán; agresszivitással nem győzhető le.

* A kifejezés önmagában marhaság, de egyelőre nincs jobb. A “mérsékelt iszlám” ugyanis azt mondja, hogy az ISIS nem muszlim, és ebben valószínűleg igaza van, mert alapvetően nem vallási indíttatású, hanem politikai, a vallási felszín csak a propaganda eszköze.

Reklámok
Miért nem csinál semmit az iszlám?

megkerültem

Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, nem írtam blogot az utóbbi három hónapban, amióta hazajöttnk Marokkóból, átrendeződött közben kicsit az életem: dolgozom (mármint olyasmit, amiért fizetnek is), tanítok, írom a disszertációm (most már tényleg), nevelem a gyerekeket, amikor hagyják, és muszáj volt gondolkoznom egy kicsit és egyedül lennem.

Azóta kiderült, hogy ezen a nyáron nem megyünk haza. A hazamenetel ugyanis Gedeon iskolaérettségétől függött, és Kolozsváron azt tanácsolták, hogy várjunk még egy évet, mert éppen iskolaérett, de valószínűleg jobb lenne neki, ha csak jövőre menne az előkészítő osztályba. Ebben persze nem lehet okosan dönteni, mert úgyis majd kamaszkorában derül ki, hogy jól döntöttünk-e. Mindenesetre most úgy látjuk, hogy az a jobb neki, ha ő lesz a legidősebb az osztályban, és nem a legfiatalabb.

Ez már csak abból a szempontból sem baj, mert így jobban van időnk előkészíteni a hazaköltözést: lakást keresünk, bútorokat veszünk, én megcsinálom a szakfordítói vizsgákat (október – Bukarest, november- Budapest), és a felsőfokút (október), amire most nem volt pénzünk, és addig kiderül, hogy nyer-e a pályázat, amiben én is benne vagyok.

Az élet egy cseppet sem lett egyszerűbb, de a január-februári mély elkeseredéshez képest, amikor világosan kiderült, hogy milyen nehéz még ennyi nyelvvel is pilák (kapcsolatok) nélkül elhelyezkedni úgy, hogy pályakezdő is vagy meg nem is, és gyerekeid is vannak, és inkább részmunkaidőt keresel, vagy otthoni munkát, szóval ahhoz a mélyponthoz képest most jobb, igyekszem pozitívan hozzáállni ezekhez a változásokhoz, és minden élethelyzetben meglátni azt a lehetőséget, amiből tanulhatok.

És eközben volt több értelmiségi megmozdulásom: volt ez a cikk, meg aztán ez, (mind a kettőt ingyen írtam, a jó ügy érdekében, lehet, ezt abba kellene hagynom, és pénzért írnom), aminek következtében meghívtak egy beszélgetésre, ami nem volt olyan nagyon jó, mert a kérdések elég laposak voltak, úgyhogy a végén már kicsit unatkoztam, mert a probléma felszínét sem érintették, és aztán volt egy másik beszélgetés, a Fordító- és Tolmács Tanszéken, ahol én voltam a gyakorlat, mármint engem tolmácsoltak, ami igazán nagyon jó volt, mert okos és érzékeny emberek kérdeztek nagyon fontos dolgokat.

Az ELTÉn megint van egy órám, ami Az iszlám néven fut, illetve megint van egy arabos tanítványom, aminek nagyon örlök, nagyon szeretek tanítani.

Azt még nem tudom, hogy ezzel a bloggal mi lesz, mert most is csak véletlenül vagyok itthon, mert Gedeon beteg, és nem ment óvodába.

Mindenesetre köszönöm mindenkinek, aki a három hónap alatt érdeklődött, igazán nagyon jólesett.

megkerültem