Tíz tanács gyerekkel utazóknak

Ma obvious kapitány leszek, és nyilvánvaló dolgokat fogok leírni.

***

0. Nem szoktunk autóval utazni. egyrészt, mert nincs, és még egy darabig nem is lesz, amíg nem muszáj, másrészt csak akkor megyünk autóval, ha valamelyik kedves családtag elvisz, mert nem vezetünk (tudunk, csak még nem próbáltuk). Szóval a tapasztalatok alapvetően vonatos, és némiképp repülős tapasztalatok, illetve annak a taasztalatai, hogy a gyerekek hogyan illeszkednek be egy idegen kultúrába.

1. Ha a puják jól vannak, mi is jól vagyunk. Azaz a gyerekek kényelme, pihenése, jókedve mindennél fontosabb, így minimalizálni lehet a napi hiszti-mennyiséget. Ez a legfőbb alapelv, ha utazunk.

2. Repülőn és várakozás közben – ésszerű határokon belül – veszünk nekik lefizető dolgokat. Autókat, édességet, csipszet, kólát, amit normális esetben nem kapnak, vagy csak ritkán. Ha jól vannak lakva és van mivel játszaniuk, máris egy stresszforrással kevesebb.

3. Utazás közben nem aggódom a ruhájuk tisztasága miatt. Ha a földön akarnak kúszni a koszos reptéren, megtehetik. Talonban van tiszta ruha, törlőkendő.

4. A babakocsi az egyik legfontosabb eszköz. Jakab abban pihen napközben, abban tologatjuk mindenhova, Gedeon azon áll, ha elfárad. Remélem, még kibír két hónapot, mert eléggé elhasználtuk. A hordozó is bevált, csak Jakab nehéz. Ha viszont hisztizik, akkor kéznél van, felkötözzük és csend van.

5. A két plüss fontosabb, mint az útlevelek, mert azokat lehet pótolni, de a plüssöket nem.

6. Mindig van előkészítve néhány gyerekfilm, ezzel is minimalizálni lehet a hisztit. Ha vonaton megyünk, ez nagyon hasznos szokott lenni, Gedeon figyelmét 3-4 órára leköti.

7. Nem tervezünk 1-1,5 óránál hosszabb programot, vagy csak játszótér után. Ha mégis, akkor étel-ital-édesség kombinációval szoktuk átvészelni. Jakab még nem szokott unatkozni, de Gedeon már igen, vele üzletet szoktam kötni: ha jól viselkedik, kap nyalókát. A játszótéren nagyon vicces: ő magyarul beszél, az itteni gyerekek meg a helyi nyelvjárásban. Jól megértik egymást.

8. A napi futás-adagjuk meg kell legyen, enélkül este a lakásban rohangálnak, aminek – mint tudjuk – sírás a vége. Gedeon már tudja, hogy a fárasztás célja, hogy éjszaka jól aludjon.

9. Az egyik legfontosabb feladat a napirend beállítása. A gyerekeknek fontos, hogy körülbelül ugyanaz történjen ugyanúgy, ugyanabban az időben. Ezért a napi programot úgy alaktíjuk, hogy nagy vonalakban ez betartható legyen.

10. Ha egész nap utazunk, másnap pihenés és alvás van. Ezt nem tudjuk mindig betartani, de azért igyekszünk.

***

Ezek így elmondva nagyon nyilvánvaló dolgok (én szóltam), de sokszor egyáltalán nem könnyű betartani őket. Állandó üzletelés-kompromisszum folyik a mi igényeink és az övék között, és persze van úgy, hogy valakiben felmegy a pumpa. ilyenkor mindenki a maga vérmérséklete szerint mérgelődik. Én kiabálok és öt perc alatt levezetem, G. nem csinál semmit, csak csúnyán néz, Gedeon sértődötten félrevonul és érzelmi zsarol, Jakab toporzékol és fejhangon visít. Mikor mindenki egyszerre csinálja mindezt, akkor vidám egy család vagyunk. Én ebben semmi rosszat nem látok, nem tartom rossznak a negatív érzelmeket, és egyáltalán nem nevelem arra a gyerekeimet, hogy nem szabad ezeket kimutatni, vagy nem helyes ilyeneket érezni, vagy hogy amikor érzik ezeket, akkor ők rosszul csinálnak valamit. Minden joguk megvan arra, hogy dühösek legyenek, hisztizzenek, haragudjanak egymásra és ránk, kifejezzék a maguk módján azt, amit épp éreznek.

Egy dolgot nem szoktam hagyni: azt, hogy Gedeon visszaéljen azzal, hogy ő az erősebb.

Emellett nem szoktuk túlaggódni a dolgokat, még akkor sem, ha betegek. Szerencsére még egyszer sem voltak komoly betegek, amióta itt vagyunk.

Reklámok
Tíz tanács gyerekkel utazóknak

Tíz tanács gyerekkel utazóknak” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Én mindig azt hittem, hogy szerencsém van a lányokkal, majd mindig az apukájukon akarnak lógni (a cipeléshez írom, hogy végső megoldásként az mindig ott van), de ahogy elnéztem őket és az évek alatt családossá lett ismerőseimet, mindenhol az “anya majma szindróma” van (így neveztem el) :) Mindenesetre a kar- és hátizmaimat sokáig edzésben tartotta.

    Nekem még mindezeken kívül az vált be, hogy hosszabb út előtt, életkortól függetlenül, sokat beszéltünk arról, hogy mi lesz másnap, igyekeztem a lehető legrosszabb színben feltüntetni (pl. olyan sokat kell utazni, hogy rettenetesen fogunk unatkozni – ez arra is jó volt, hogy idővel maguk találjanak ki szórakozásokat az útra), így aztán a valóság már nem is tűnt olyan szörnyűnek. Utána meg persze a dicséret és jutalmazás minden formája, hogy milyen jól bírták. (Mert valóban hősies dolog sokszor, hogy órákat eltöltenek egy gyerekülésben vagy a vonaton.)

    És hát igen, a kaja! :) Anya csomagolta szendvicsnél nincs is jobb az első félórában, talán csak a benzinkutas chips kólával a következőben.

  2. Igen, Gedeonnal már lehet erről beszélni, hogy hosszú lesz. Főleg, mikor zuglóban megkérdi, hogy mikor érünk már oda Kolozsvárra :)

    Én már nagyon várom, hogy tudjon olvasni, mert akkor neki is könnyebb lesz.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s