összefoglaló, mert eltelt négy hét

Amiből három az iskolában.

Az első és legfontosabb tapasztalata a hétnek, hogy kiválóan tudom arabul elemezni az arab, európai, amerikai politikai helyzetet, a sajtó helyzetét, a sajtószabadság és a gyűlöletbeszéd, a terrorizmus, mint probléma összes idevágó kifejezésével, a végtelenségig, de fogalmam sincs arról, hogy hogy kell elmesélni egy személyes történetet, amiben nehány egyszerű fogalom szerepel, mint a nyári tábor, megtérés, ingázás, teológia. Arról nem is beszélve, hogy a tanárőm milyen látványosan unatkozott, miközben megpróbáltam átküzdeni magam a szavakon. Pénteken ugyanis, mivel már mindenkinek rohadtul elege volt a közel-keleti politikai helyzetből, amit minden nap sokszor megvitatunk, javasoltuk, hogy beszéljünk valami hétköznapi témáról, és így mindenki kérdezhetett a másiktól valamit, ami érdekelte vele kapcsolatban.

Ami teljesen normális, napi sok órát töltünk együtt egy csoportban, állandóan “megosztjuk egymással a nézeteinket”, de alig tudunk a másikról valamit.

A csoportban jelenleg négyen vagyunk, ausztrál barátosném, akinek az anyja Qatarban dolgozik, ő meg Skóciában jár egyetemre, és jógát tanít (és akinek olyan megjegyezhetetlen neve volt, azóta már kiderült, hogy Éliásnak/Illésnek hívják, ld. még A boy named Sue :D),

Anna, aki Oxfordban tanul, de itteni a vőlegénye, és a marokkói sajtószabadságból írja a mesteri dolgozatát, és szegény állandóan azon panaszkodik, hogy senki nem beszél vele őszintén, a másik oldal (a hivatal) képviselői nem szólalnak meg, és aki őszintén beszél, azt nagyon nyilvánosan és láthatóan megfigyelik,

és a  harmadik, Umar, a pakisztáni származású holland muszlim, aki civilben valami rendszerszervező mérnök (azt hiszem), és a megvilágosodás útját keresni, vagy valami hasonlót. Umar gyönyörú férfi (kár, hogy befér a hónom alá), és állandóan az arab nyelvtani terminológiával villog (KEDVES TANÍTVÁNYAIM, EZÉRT KELL A SOK OSTOBA TERMINOLÓGIÁT MEGTANULNI!!!!!!!!!), és ezért mindenki roppant nagyra tartja, meg hogy ismeri az iszlámot (hát persze, mert muszlim, de amikor Aquinói Szent Tamásról beszéltem neki, akkor fogalma sem volt, hogy kicsoda), de amikor a kána (múltidejű segédige) egy ritkán előforduló esetén vitatkoztunk egy fél órát, akkor mégis nekem lett igazam, bár ez csak később derült ki, és nem is olyan nagy dicsőség, mert nem voltam benne annyira biztos, csak egy megérzés volt.

Jelen pillanatban a csoport úgy működik, hogy én vagyok a csoportszótár (tényleg fejlődött a szókincsem, komolyan), Umar a nyelvtani kifejezések tudora, Eliah szállítja a jó sztorikat és Annának vannak a legjobb kérdései. Kár, hogy Annának a pénteki volt az utolsó nap, Umar pedig csak csütörtökig marad.

***

Alapvetően két tanárnőnk van, ha épp nem történik valami más. Komolyan, én nem vagyok egy német precizitású ember, sem egy kontrolfreak, és jól tűröm a változásokat, de azért itt az iskola minden mértéket meghaladóan ad hoc működik. Délután jársz iskolába, ketten vagytok a csoportban. Ja, nem, délelőtt, és hárman. Mégsem, négyen, de Mirjammal fogtok tanulni. Mégsem, hanem Húdával délután. Ja, nem délelőtt, 2 órát Mirjemmel, két órát Húdával. Ma vallási klub van, csak senki nem szólt. Nem lehetne, hogy máskor szóljanak? Ja, de. Ma irodalmi klub van? És nem szólt senki előre? Nahát. Ma előadás van, a második óra elmarad. Mi a téma? Fogalmam sincs. Megnézem a programban. Üljünk át a másik asztalhoz, mert itt klub lesz. Ja, menjünk inkább ki a kertbe. Van terem? Nincs. Akkor az ebédlő. De ott klub lesz. És így tovább, a végtelenségig.

Olyan nap, amikor minden normálisan ment, azaz mindenki időben ott volt, ahol kell, azt csináltuk, amit csinálnunk kellett (édes gyermekem, ezen az újdonatúj világon*), azt hiszem, még nem is volt.

***

Az okostelefonom! Van rajta szótár, a google-translate mobil-verziója elég jó. Enélkül meghalnék.

***

Gedeonnak és Jakabnak születésnapja van (Jakabnak holnap, Gedeonnak a jövő hét elején). Ezért kaptak egy zacskó duplónak látszó valamit (se legót, se duplót nem lehet itt kapni, csak az utánzatokat). Tegnap nagyon boldogan játszottak vele. Jakab mindent eszik, és ragaszkodik hozzá, hogy mindent megkóstoljon. Ha nem hagyjuk, fejhangon visít, úgyhogy inkább hagyjuk. Evett már olajbogyót, főtt tojást, paprikát, szőlőt, kenyeret, levest, krumplit nyersen, tojásrántottát, telefont, kábelt, követ, számítóképet, labdát, rágót, ceruzát, fadarabot, homokot. Eddig semmi baja nem volt egy kis hasmenésen kívül. Viszont ezért cserébe nagyon rosszul alszik, az éjszakák nem túl nyugodtak. Vele a legnagyobb gond főleg a hiszti, rettenetesen akaratos.

Gedeon elég rosszul eszik továbbra is, sok tojást, levest, csirkét (curryvel), rizset (curryvel), kuszkuszt, kenyeret, gyümölcsöt csak almát, és nem hajlandó meginni a frissen facsart narancslevet. Viszont úgy alszik, mint egy angyal. Ő már kétszer volt beteg, egyszer hasmenéses, ma pedig hányt, és most alszik. Vele a legnagyobb gond, hogy unatkozik. ezért sokat megyünk a tengerpartra (gyalog, ő is gyalog jön, oda-vissza kb. 4 km), meg sétálni, meg a boltba.

***

* Gedeonnak a Kipling-meséket olvasom esténként telefonról, én nem vagyok egy technika-buzi, de az okostelefon a legnagyobb találmány az elektomosság felfedezése óta.

 

Advertisements
összefoglaló, mert eltelt négy hét

összefoglaló, mert eltelt négy hét” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hmm, “nyári tábor, megtérés, ingázás, teológia” – azért nem gyenge sztori lehet az, ahol egy keresztény nyári táborban előkerül az inga, ez pont olyasmi, amire nem számít az ember. De nem is ezt akartam mondani, hanem azt, hogy élvezem ezeket a beszámolókat. Képeket is jó volna amúgy látni. :)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s