tegnap a keresztény vallási ünnepekről,

pontosabban a húsvétről olvastunk egy cikket arabul, és én is, meg az új kolléganőm, Anna, aki Oxfordban tanul, csak néztünk, hogy mi nem értjük, vagy tényleg ekkora marhaság ez a cikk. A baj az volt, hogy sajnos értettük.

Olyanok voltak benne, hogy a protestánsok (sic!) legnagyobb ünnepe a nagypéntek, és hogy a húsvéti nyúl a kereszténység első századában, a német népvándorlás alatt, a tavaszünnepből került került a keresztény kultúrkörbe, merthogy a német, pontosabban a szász természetisten állata volt, és onnan vitték a szokást a bevándorlók Pennsylvániába.

Meg nem tudta a tanárnőm, mi az a nagyhét, és mi történik alatta, és hogy van olyan is, hogy Pünkösd. Hogy ő még nem hallott róla. Hát vesszek meg, ha én ezt értem, komolyan, hogy lehet az, hogy egy ilyen iskolában, ahol ennyit beszélnek vallásos kérdésekről, soha nem került elő, hogy a kereszténységnek nem két, hanem három nagy ünnepe van.

Jó, értem, ezek itt átlag-emberek, akiknek az egyetemmi fokozata általában arab nyelvből van. De pont arról beszéltünk a tegnap, hogy a kritikai gondolkodás, amely Európában az egyetemi légkör sajátja (jó esetben), mennyire hiányzik innen. ersze, masszív véleményük van néhány kérdésről, ami fontos nekik, pl. a palesztin kérdés, az iszlám helyzete Marokkóban, a házasság előtti nemi élet, és más, hasonlóan kardinális kérdések, de ha valami elkezd ezen kívül esni, akkor vagy elvesztik az érdeklődésüket, vagy udvariasságból meghallgatnak, de azért a zember nem érzi azt, hogy égne bennük a tudásvágy.

Aztán persze van hetente egy általános előadás is, amit egyetemi tanárok tartanak, és a tegnapi kifejezetten jó volt, Marokkó gazdasági életéről. Ezeken látszik, hogy az egyetemeken tényleg lehet szellemi élet, csak valahogy mi nem jutunk el oda.

Azt hiszem, az a gondolat, hogy nem az a baj, hogy nem értjük a környező világ jelenségeit, hanem csak arabul nem tudunk hozzászólni, nem ment át eléggé.

És aztán ezekből a gondolatokból odáig jutottam, amit én már régen gondolok, csak sajnos politikailag egyáltalán nem korrekt, hogy ahhoz, hogy egy demokrácia ténylegesen működjön a Közel-Keleten, és a tagok ténylegesen részt vegyenek valamilyen szinten a kormányzásban, és véleményük legyen, ahhoz elsősorban erre a kritikai gondolkodásra, ellenzéki létre, rálátásra lenne szükség (most lehet azon lovagolni, hogy ez Kelet-Európában sincs meg, és ez valószínűleg igaz is, nincs is KE-ban egy jól működő demokrácia sem), amit csak az oktatással lehet tovább adni, tehát mindig minden oda megy vissza, hogy az oktatási rendszert kell megváltoztatni, és a kritikai gondolkodás elsajátítását ott kell elkezdeni, és ha sikerül felelős olgárokat faragni, akkor kezd el többé-kevésbé működni egy demokrácia. Úgy demokráciát csinálni, ahogy az arab tavasz gondolta, hogy ma megdöntjük Mubarakot, és akkor holnaptól demokrácia van: na, így nem lehet.

Reklámok
tegnap a keresztény vallási ünnepekről,

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s