ma elérkeztünk a könyv

végéhez, a tizedik leckéhez, aminek a témája az egyetem és a tanulás. Erre miről beszélünk Mirjammal a második órán? Hát persze, aki a zsidó-palesztin konfliktusra gondolt, eltalálta.

De aztán hirtelen valahogy a fürdőnél tartottunk, és Eliah kifejtette, hogy mekkora királyság és szabadságélmény az, hogy ott mindenki meztelen, és nem szégyenlik magukat (a fürdő nem koedukált, természetesen). És egy huszáros mozdulattal máris az iszlámjognál voltunk, hogy az iszlám szempontjából a fürdő nem megfelelő. És akkor feltettem a tízpontos kérdést, hogy melyik iszlám szerint? És akkor belebonyolódtunk egy vitába, hogy mik az iszlámjog forrásai.

Szóval a két legnépszerűbb téma, a palesztinok és az iszlám mára is kipipálva.

ma elérkeztünk a könyv

a legérdekesebb dolgok

1. A közlekedés. Hogy hogy nem hal meg mindenki az utakon ilyen morál mellett. Csak amit az elmúlt napokban láttam: görkorcsolyás srác a belső sávban, autó a külső sávból visszafordul a belső sávon és a kettős záróvonalon át, egy autó a külső sávban, egy háromsávos sugárúton minden előzetes jelzés nélkül megáll, a mama kiszáll, és senki nem sérül meg, miközben a többiek hetvennel mennek.

2. A lakberendezés. Most egy blokknegyedben lakunk, és a mosógépek meg a vízmelegítők a teraszon vannak. Hát igen, félfévente egyszer esik, akkor meg letörlik.

3. Ezen minden nap kétszer felhúzom magam: amikor villamossal közlekednek, nem várják meg, hogy mindenki leszálljon, hanem begyúródnak az ajtóba. És ha már sikerült begyúródniuk, akkor megállnak az ajtóban, pedig a kocsi belsejében rengeteg hely van.

4. A palackozott gáz. Tegnap, miközben főtt a húsleves, kifogyott a gáz, és addig bénáztunk, hogy csak ma reggel sikerült kicserélni, mert délután nem volt nyitva az üzlet, ami különben itt van szemben, aztán meg elmentünk itthonról, mikor hazajöttünk, nyitva volt, de közben fektettük a gyerekeket, és mire elaludtak, már bezárt. Úgyhogy ma G. kicserélte a palackot, és ettünk húslevest, és bárányragut (vagy nem). A palackozott gáz 42 dh volt, ami 1184 forint.

a legérdekesebb dolgok

bárányragu (a ragu biztos)

Hát, igazából marhahúst akartunk venni, de úgy, hogy nem nagyon tudunk franciául, arabul meg nincs ráírva, nem mindig sikerül azt venni, amit szeretnénk. Erre pl. az volt ráírva, hogy rövidített lábszár. Aztán megegyeztünk abban, hogy valószínűleg bárány volt, esetleg kecske.

Szóval végy egy lábszárnyi valamit, amiben van csont (vékony), kb. 3/4 kilót. Vágd fel a húst kockákra, és a csonttal együtt kezdd el sütni. Mikor egy kicsit megpirult a hús, add hozzá a felvágott hagymát és fokhagymát, borsot és babérlevelet, és pirítsd tovább, amíg a hagyma üveges lesz. Töltsd fel vízzel, és főzzed, amíg a hús megpuhul. Aztán adj hozzá különböző, ismerős (murok, karalábéretek, paprika) és ismeretlen zöldségeket (édeskömény-gyökér). Adj hozz egy kiskanálnyi curryt a biztonság kedvéért. Főzzed addig, amíg megfőnek a zöldségek. Kuszkusszal tálalva. Kép nincs, mert megettük. A bárányt, nem a képet.

bárányragu (a ragu biztos)

összefoglaló, mert eltelt négy hét

Amiből három az iskolában.

Az első és legfontosabb tapasztalata a hétnek, hogy kiválóan tudom arabul elemezni az arab, európai, amerikai politikai helyzetet, a sajtó helyzetét, a sajtószabadság és a gyűlöletbeszéd, a terrorizmus, mint probléma összes idevágó kifejezésével, a végtelenségig, de fogalmam sincs arról, hogy hogy kell elmesélni egy személyes történetet, amiben nehány egyszerű fogalom szerepel, mint a nyári tábor, megtérés, ingázás, teológia. Arról nem is beszélve, hogy a tanárőm milyen látványosan unatkozott, miközben megpróbáltam átküzdeni magam a szavakon. Pénteken ugyanis, mivel már mindenkinek rohadtul elege volt a közel-keleti politikai helyzetből, amit minden nap sokszor megvitatunk, javasoltuk, hogy beszéljünk valami hétköznapi témáról, és így mindenki kérdezhetett a másiktól valamit, ami érdekelte vele kapcsolatban.

Ami teljesen normális, napi sok órát töltünk együtt egy csoportban, állandóan “megosztjuk egymással a nézeteinket”, de alig tudunk a másikról valamit.

A csoportban jelenleg négyen vagyunk, ausztrál barátosném, akinek az anyja Qatarban dolgozik, ő meg Skóciában jár egyetemre, és jógát tanít (és akinek olyan megjegyezhetetlen neve volt, azóta már kiderült, hogy Éliásnak/Illésnek hívják, ld. még A boy named Sue :D),

Anna, aki Oxfordban tanul, de itteni a vőlegénye, és a marokkói sajtószabadságból írja a mesteri dolgozatát, és szegény állandóan azon panaszkodik, hogy senki nem beszél vele őszintén, a másik oldal (a hivatal) képviselői nem szólalnak meg, és aki őszintén beszél, azt nagyon nyilvánosan és láthatóan megfigyelik,

és a  harmadik, Umar, a pakisztáni származású holland muszlim, aki civilben valami rendszerszervező mérnök (azt hiszem), és a megvilágosodás útját keresni, vagy valami hasonlót. Umar gyönyörú férfi (kár, hogy befér a hónom alá), és állandóan az arab nyelvtani terminológiával villog (KEDVES TANÍTVÁNYAIM, EZÉRT KELL A SOK OSTOBA TERMINOLÓGIÁT MEGTANULNI!!!!!!!!!), és ezért mindenki roppant nagyra tartja, meg hogy ismeri az iszlámot (hát persze, mert muszlim, de amikor Aquinói Szent Tamásról beszéltem neki, akkor fogalma sem volt, hogy kicsoda), de amikor a kána (múltidejű segédige) egy ritkán előforduló esetén vitatkoztunk egy fél órát, akkor mégis nekem lett igazam, bár ez csak később derült ki, és nem is olyan nagy dicsőség, mert nem voltam benne annyira biztos, csak egy megérzés volt.

Jelen pillanatban a csoport úgy működik, hogy én vagyok a csoportszótár (tényleg fejlődött a szókincsem, komolyan), Umar a nyelvtani kifejezések tudora, Eliah szállítja a jó sztorikat és Annának vannak a legjobb kérdései. Kár, hogy Annának a pénteki volt az utolsó nap, Umar pedig csak csütörtökig marad.

***

Alapvetően két tanárnőnk van, ha épp nem történik valami más. Komolyan, én nem vagyok egy német precizitású ember, sem egy kontrolfreak, és jól tűröm a változásokat, de azért itt az iskola minden mértéket meghaladóan ad hoc működik. Délután jársz iskolába, ketten vagytok a csoportban. Ja, nem, délelőtt, és hárman. Mégsem, négyen, de Mirjammal fogtok tanulni. Mégsem, hanem Húdával délután. Ja, nem délelőtt, 2 órát Mirjemmel, két órát Húdával. Ma vallási klub van, csak senki nem szólt. Nem lehetne, hogy máskor szóljanak? Ja, de. Ma irodalmi klub van? És nem szólt senki előre? Nahát. Ma előadás van, a második óra elmarad. Mi a téma? Fogalmam sincs. Megnézem a programban. Üljünk át a másik asztalhoz, mert itt klub lesz. Ja, menjünk inkább ki a kertbe. Van terem? Nincs. Akkor az ebédlő. De ott klub lesz. És így tovább, a végtelenségig.

Olyan nap, amikor minden normálisan ment, azaz mindenki időben ott volt, ahol kell, azt csináltuk, amit csinálnunk kellett (édes gyermekem, ezen az újdonatúj világon*), azt hiszem, még nem is volt.

***

Az okostelefonom! Van rajta szótár, a google-translate mobil-verziója elég jó. Enélkül meghalnék.

***

Gedeonnak és Jakabnak születésnapja van (Jakabnak holnap, Gedeonnak a jövő hét elején). Ezért kaptak egy zacskó duplónak látszó valamit (se legót, se duplót nem lehet itt kapni, csak az utánzatokat). Tegnap nagyon boldogan játszottak vele. Jakab mindent eszik, és ragaszkodik hozzá, hogy mindent megkóstoljon. Ha nem hagyjuk, fejhangon visít, úgyhogy inkább hagyjuk. Evett már olajbogyót, főtt tojást, paprikát, szőlőt, kenyeret, levest, krumplit nyersen, tojásrántottát, telefont, kábelt, követ, számítóképet, labdát, rágót, ceruzát, fadarabot, homokot. Eddig semmi baja nem volt egy kis hasmenésen kívül. Viszont ezért cserébe nagyon rosszul alszik, az éjszakák nem túl nyugodtak. Vele a legnagyobb gond főleg a hiszti, rettenetesen akaratos.

Gedeon elég rosszul eszik továbbra is, sok tojást, levest, csirkét (curryvel), rizset (curryvel), kuszkuszt, kenyeret, gyümölcsöt csak almát, és nem hajlandó meginni a frissen facsart narancslevet. Viszont úgy alszik, mint egy angyal. Ő már kétszer volt beteg, egyszer hasmenéses, ma pedig hányt, és most alszik. Vele a legnagyobb gond, hogy unatkozik. ezért sokat megyünk a tengerpartra (gyalog, ő is gyalog jön, oda-vissza kb. 4 km), meg sétálni, meg a boltba.

***

* Gedeonnak a Kipling-meséket olvasom esténként telefonról, én nem vagyok egy technika-buzi, de az okostelefon a legnagyobb találmány az elektomosság felfedezése óta.

 

összefoglaló, mert eltelt négy hét

agnosztikus dialógusok 103 – János

G: – Vigyázni kell ezzel a túlérett Camembert-rel, mert ma voltak benne 3 mm-es kukacok.

É: – Hát mindegy, én ettem belőle.

– Én is.

– Kidobtad?

– Igen.

– Kétezer kilométerre délre tenyésztik a kukacokat.

– Akkor én inkább vegetáriániánus leszek.

Gedeon: – Miért akarsz János lenni?

agnosztikus dialógusok 103 – János

főzök 3

A 4 napig tartó hasmenés miatt vettem kukoricadarát, amit itt sokkal nagyobbra darálnak, mint otthon, és sehogyse akar puliszkává összeállni. Úgyhogy kénytelen voltam lepényt sütni belőle, amihez viszont hiányzott  fokhagyma, nyeh.

Negyed kiló főtt puliszkaliszt, két tojás, és annyi liszt, amennyit felvesz, hogy méég folyós legyen, de össze legyen állva. Mint a hígpalacsinta. Ezt olajban kell megsütni, és eszméletlenül büdös, megtölti az egész házat a szag (az égett liszt miatt). De nagyon finom.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

főzök 3

mivel nem lehet

tisztességes, tojásos tésztát kapni, csak csirízt tészta/laska formájában, ezért elhatároztam, hogy gyúrok laskát. Ehhez tegnap megvettem a laskanyújtót, a lisztet, és ma (sztéj tyúnd) meggyúrom életem első házilaskáját. Csak még egy 30 oldalas handoutot ki kell szótáraznom.

mivel nem lehet

második hét az iskolában, harmadik hét Marokkóban – összegzés

Megvolt az első vizsga. A közelmúltban valaki találóan megjegyezte (rólam), hogy azért vagyok olyan kritikus minden tanárommal, mert én is tanítok, és a saját módszeremet tartom a legjobbnak*.

A vizsga jelentős része abból állt, hogy már megoldott feladatokat kellett még egyszer megoldani. Volt persze szövegértés és irányított fogalmazás is, ahol leírtam (ünnepekről kellett írni), hogy mi is az a Pünkösd, mi a konfirmáció, és miért jó ez a protestánsoknak.

Szóval ha én állítom össze a tesztet, egy fokkal biztosan nehezebb lett volna, de lehet, hogy megint csak a z arcom nagy.

A hónap végén, az utolsó pénteken lesz majd egy saját előadás is, arabul kell előadni, ez az egyik leghasznosabb fícsör az iskolában. És a keresztény felekezetek közötti különbségekről fogok, és kísérletet teszek majd, hogy arabul elmagyarázzam a krisztológiai probléma (egy testben két természet, vagy nem) legfontosabb elemeit, illetve a két nagy egyházszakadás okait. Leírom előre az előadás szövegét, de megpróbálok majd szabadon beszélni. Meglássuk.

***

Ez a hét valamiért nagyon kimerítő volt, hirtelen túl sok volt a tananyag, mert volt egy nagyon kiváló egyetemi előadás Marokkó gazdasági életéről, amiben viszont rengeteg új kifejezés volt, ezt mind ki kell szótáraznom, meg még négy olvasmányt, ami nagyon sok. Szóval kissé átcsaptak a fejem felett a hullámok.

***

Emellett a család fele (G és Gedeon) hasmenéses, bár mára Gedeon már teljesen jól van, az éjszaka nyugodtan telt, csak Jakab próbálta lerúgni a vesém és lerántani az orrom.

***

Az időjárás elég brutális volt a héten: nagyon meleg és nedves (36 fok). Amióta itt vagyunk, egyszer sem esett, a szél viszont állandóan fúj a tenger felől, elég nagy a pára, a por és a kosz. A lakást és a teraszt is 2-3 naponta takarítani kell. A takarítás itt kicsit más, mint otthon: a házak úgy vannak kiképezve, hogy az ajtó felé vagy a lefolyó felé lejtsenek. Na jó, ebben a lakásban ezt nem sikerült maradéktalanul elérni, mert a padló az ágy felé lejt, de mindegy. A takarítás itt úgy néz ki, hogy az ember felönti a csempét (mindenhol kő vagy csempe van) szapanyos vízzel, aztán egy – Európában nagy épületek ablakainak mosására szolgáló – gumi céleszközzel kitolja a vizet az utcára vagy a lefolyóba. Ez felelannyi időt vesz igénybe, mint otthon a seprés-felmosás, viszont a szöszöket mindig ki kell kézzel szedegetni a lefolyóból, ami nagyon gamat. És ezután vár egy fél órát, amíg a nedves csempe megszárad, vagy két ronggyal végigsifitel a házon, felitatva a maradék vizet. Az egyik boltban, ahova járunk (Carrefour), olyan kiváló konyhai törlőket vettem, hogy szerintem haza is viszek belőlük, még nem láttam olyan anyagot, ami ennyire jól szívná a vizet. És még szép élénk színük is volt, amíg össze nem mostam őket a díszruhámmal, ami fog, és amitől minden kissé rózsaszínes-bordós-lilás lett.

***

A Marjane nevű szupermarséban, ahova szintén járunk, mert közel van, láttam igazi burkinit, azaz az iszlám előírásainak megfelelő úszódresszt. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy veszek egyet (400 dirhem, azaz 11200 ft). Itt van tengerpart, de a felnőtt nők nem fürdenek, hanem dzsellabában/zakóban/díszruhában ülnek a parton, vagy térdig a tengerben állnak. Persze van néhány fiatal lány bikiniben, és néhány turiszt, és sok fiatal lány fürdik ruhástól (én is nadrágban fürödtem a múlt héten, és teljesen rossz megoldás). És így is bámulnak, az, hogy egy felnőtt nő nem fél a víztől (én ugye jól úszok), és beviszi a gyerekét a mélyebb vízbe, és még élvezi is, az teljességgel idegen itt, szóval bámultak, akárhogy is voltam felöltözve. Ezt az állandó bámulást sose fogom megszokni, azt hiszem. És lehet, hogy azt kellene csinálni, mint itt a franciák, amerikaiak és angolok, hogy leszarni az egészet, de nekem ez valahogy nem megy. Azt nem tudom, hogy az itteni nők hova járnak strandra, biztosan nem a tengerpartra, hanem uszodába, gondolom, a klubjukba, vagy mittomén. Én viszont nagyon szeretek a tengerben fürdeni, úgyhogy a problémát valahogy át kell hidalnom. Szerintetek normális, hogy ennyit problémázok ezen? Egy szigorúbb arab országban persze fel sem merülne a kérdés, burkini és kész, de itt senki se hordja (valószínűleg túl drága).

***

* Ez valóban így van. Az illető ezt elítélőleg mondta, de szerintem az, hogy tudom, hogy a módszereim jók, még nem szerénytelenség. Nyilván azért tanítok úgy, ahogy, mert azt gondolom a módszereimről, hogy jók, és ahhoz, hogy tudjam, hogy jók, azt is tudnom kell, hogy mi a rossz módszer. Ennek semmi köze ahhoz, hogy a tanárnak milyen az egyénisége, a nyelvtanítás egy szakma, módszertannal, és hiába valaki nagyon okos meg szimatikus, ha nincsenek jó módszerei, nem elég rendszeres az agya, és nincs benne egy adag szadizmus.

második hét az iskolában, harmadik hét Marokkóban – összegzés

főzök 2

A múlt héten vettünk egy csirkét, és főztem belőle húslevest, na de egy csirkét nem tudunk megenni hárman, főleg úgy, hogy Gedeon alig eszik húst, bár azért a csirkéből evett. Komolyan mondom, ez a gyerek feltalálta a fényevést, Jakab is többet eszik nála.

Szóval volt egy egész csirkém, és miután lesütöttem egy részét, és kivettem Gedeonnak a mellehúsát, még midog maradt rajta egy csomó hús.

Leszedegettem, és pástétomot csináltam belőle. Na jó, nem igazi pástétomot, mert nincs benne zsír, és nincs sütőm, amiben megsüssem, de valami hasonlót. Így készült:

– a főtt húst (háta, egy melle, szárnya, egy combja) leszedegettem a csontról

– főztem egy fél pohárnyi rizset

– ezt a kettőt összeturmixoltam

– beletettem két főtt tojást

– facsartam be egy narancsnak a levét

– megfűszereztem borssal és oregánóval és egy kis sóval

(Itt jött volna az, hogy megsütöm)

és finom lett.

főzök 2

tegnap sikerült

egy olyan emberrel szóba állnom (taxis, a villamostól néha taxizom, mert 5 dh és mert fáj a lábam 3 km-t gyalogolni a hegynek fel), aki nemhogy Magyarországot nem tudta elhelyezni a szellemi térképén, hanem Kelet-Európát sem, sőt, szerintem Európával sem volt teljesen tisztában, mert háromszor megkérdezte, hogy akkor amerikai vagyok-e, és ha igen, dél-amerikai-e. Mondom, nem. Románia megvan? (Ezt valamiért jobban tudják.) Ja, persze, Róma. Nemnem, Románia. Törökország? Nem. De akkor mi a neve az országnak? Mondom, hogy Románia. Dél-Amerikában van? Nem, de nem is fontos.

(A problémát csak árnyalja az a tény, hogy ugye az arabban nincs o betű, csak ú. Jó, persze, a nyelvjárásokban van, de írásban nincs. És Románia Rumánjá-nak hangzik, amiről mindenkinek, aki olvasott bármit az európai történelemről, Rúm jut eszébe, ami a Római és a Bizánci birodalom neve is, mindenki rúmi kutya ugye, tudjuk ezt az Egri csillagokból.)

tegnap sikerült

tegnap a keresztény vallási ünnepekről,

pontosabban a húsvétről olvastunk egy cikket arabul, és én is, meg az új kolléganőm, Anna, aki Oxfordban tanul, csak néztünk, hogy mi nem értjük, vagy tényleg ekkora marhaság ez a cikk. A baj az volt, hogy sajnos értettük.

Olyanok voltak benne, hogy a protestánsok (sic!) legnagyobb ünnepe a nagypéntek, és hogy a húsvéti nyúl a kereszténység első századában, a német népvándorlás alatt, a tavaszünnepből került került a keresztény kultúrkörbe, merthogy a német, pontosabban a szász természetisten állata volt, és onnan vitték a szokást a bevándorlók Pennsylvániába.

Meg nem tudta a tanárnőm, mi az a nagyhét, és mi történik alatta, és hogy van olyan is, hogy Pünkösd. Hogy ő még nem hallott róla. Hát vesszek meg, ha én ezt értem, komolyan, hogy lehet az, hogy egy ilyen iskolában, ahol ennyit beszélnek vallásos kérdésekről, soha nem került elő, hogy a kereszténységnek nem két, hanem három nagy ünnepe van.

Jó, értem, ezek itt átlag-emberek, akiknek az egyetemmi fokozata általában arab nyelvből van. De pont arról beszéltünk a tegnap, hogy a kritikai gondolkodás, amely Európában az egyetemi légkör sajátja (jó esetben), mennyire hiányzik innen. ersze, masszív véleményük van néhány kérdésről, ami fontos nekik, pl. a palesztin kérdés, az iszlám helyzete Marokkóban, a házasság előtti nemi élet, és más, hasonlóan kardinális kérdések, de ha valami elkezd ezen kívül esni, akkor vagy elvesztik az érdeklődésüket, vagy udvariasságból meghallgatnak, de azért a zember nem érzi azt, hogy égne bennük a tudásvágy.

Aztán persze van hetente egy általános előadás is, amit egyetemi tanárok tartanak, és a tegnapi kifejezetten jó volt, Marokkó gazdasági életéről. Ezeken látszik, hogy az egyetemeken tényleg lehet szellemi élet, csak valahogy mi nem jutunk el oda.

Azt hiszem, az a gondolat, hogy nem az a baj, hogy nem értjük a környező világ jelenségeit, hanem csak arabul nem tudunk hozzászólni, nem ment át eléggé.

És aztán ezekből a gondolatokból odáig jutottam, amit én már régen gondolok, csak sajnos politikailag egyáltalán nem korrekt, hogy ahhoz, hogy egy demokrácia ténylegesen működjön a Közel-Keleten, és a tagok ténylegesen részt vegyenek valamilyen szinten a kormányzásban, és véleményük legyen, ahhoz elsősorban erre a kritikai gondolkodásra, ellenzéki létre, rálátásra lenne szükség (most lehet azon lovagolni, hogy ez Kelet-Európában sincs meg, és ez valószínűleg igaz is, nincs is KE-ban egy jól működő demokrácia sem), amit csak az oktatással lehet tovább adni, tehát mindig minden oda megy vissza, hogy az oktatási rendszert kell megváltoztatni, és a kritikai gondolkodás elsajátítását ott kell elkezdeni, és ha sikerül felelős olgárokat faragni, akkor kezd el többé-kevésbé működni egy demokrácia. Úgy demokráciát csinálni, ahogy az arab tavasz gondolta, hogy ma megdöntjük Mubarakot, és akkor holnaptól demokrácia van: na, így nem lehet.

tegnap a keresztény vallási ünnepekről,

újabb szolg. közl.

Arra talán még emlékeztek, hogy Jakab a nyáron annyira megadjusztálta egy kis szörppel a laptopom, hogy szinte új laptopot kellett venni? A p-betű, amire Jakab valamiért különösen haragudott, azóta sem jött helyre igazán. Szóval ahonnan hiányoznak a p-betűk, az nem azért van, mert teljesen learabosodtam (az arabban nincs p betű, b-t használnak helyette, ld. még basszív igék, illetve bibsi-kúla (e sincs, csak i), illetve v sincs, f-et használnak helyette, és a g is sokszor h-nak hangzik, ld. még fohászat), hanem mert nem mindig akar működni a gép jobb felső sarka.

újabb szolg. közl.

agnosztikus dialógusok 102 – főleg

– És akkor befagy az óceán.

– Nem, az óceán nem fagy be.

– De, a Bouregregreg is befagy.

– Jó, befagy. És aztán?

– Aztán minden befagy.

– Kész apokaliszis.

– Mi az az apokaliszis?

– Világvége. Akkor mindennek vége van.

– És mindenki meghal..

– Mindenki.

– Főleg az autósok.

agnosztikus dialógusok 102 – főleg

az egyik legdühítőbb

ebben az országban mégis az, hogy szinte lehetetlen rendesen működő internetet venni, ha a zember nem akar előfizetést. Túlterhet a hálózat, és még reggel ötkor, amikor kelni szoktam, még akkor sem megy rendesen. Netezni csak este későn és hajnalban lehet, és akkor is csak úgy, hogy a zember közben sűrűn szentségel vagy imádkozik, ki melyiket, hogy ha legalább lassan is, de töltődjön be az oldal, amit meg akar nézni ,

az egyik legdühítőbb

fura emberek 2

Amikor még csak készültünk idejönni, megróbáltam előre lakást keresni, egy itteni ismerősömön keresztül, aki korábban az iskola titkára volt, és most egy turisztikai céget vezet.

Írtam neki két hónapal az idejövet előtt, aztán egy hónappal előtte. Legalább háromszor elmagyaráztam neki, hogy igen, jövünk, igen, lakásra van szükségünk, nem, nem nyárra, hanem ősztől, igen, lakásra, nem, nem nyárra, és nincs rá 6000 dirhemünk, és köszi, hogy megkérdezni, stb., stb., a végtelenségig.

És nem történt semmi az égvilágon, ezt a lakást teljesen magunktól találtuk.

A hétvégén találkoztam vele a Marjane nevű szupermarséban. és roppant örült, hogy lát. Hogy nahát, mit keresek Marokkóban? És tényleg jöttem? Ó, de nagyszerű. És meddig maradok? És miért? És ha tud segíteni valamit, akkor hívjam fel nyugodtan. Ó, mamám, megállt az eszem, komolyan.

fura emberek 2

összegzés

Két hete vagyunk kint, és egy hét telt el az iskolából. Ez egy kis összegzés.

1. Az első és legfontosabb tapasztalatom, hogy sokkal jobban beszélek arabul, mint azt otthon gondoltam. Jó, persze, egész nyáron tanultam és ismételtem, ami nagyon sokat számít. Még hagyok magamnak 3 hetet a nyelvtan és a szóanyag ismétlésére, mert aztán nekifogunk a mégia-arabnak. Azt persze nem tudom, hogy mikor jön el az a szint, hogy mindent értsek. Most a románnal állok úgy, hogy a tévéből és a hétköznapi beszédből megértek mindent odafigyelés nélkül, nem kell külön erőfeszítést tenni a megértésért, angolból a 95 százalékát értem, spanyolból edig kb. a 70-et. Arabul a hírolvasók rettenetesen hadarnak, és egyértelműen nem elég nagy a szókészletem még ehhez.

Persze megint az a baj, hogy nincs elég időm ezzel foglalkozni. Napi 8-10 órát kellene tanulni ahhoz, hogy tényleg legyen eredménye.

2. Meleg van. A múltkor persze nem nyáron voltunk, hanem tavasszal, és májusban hazamentünk, és nem tudatosodott bennünk, hogy mennyire meleg tud lenni. A napi háromszori tusolás hideg vagy langyos vízzel szinte kötelező.

3. Felmentek az árak. Minden kissé drágább lett, kissé közeledett az európai árakhoz. Remélem azért, hogy a fizetések is ezt csinálták.

4. Ez elég szubjektív benyomás, de mintha többen lennének azok, akik a szigorúbb öltözködési szabályokat követik.

5. Továbbra is bámulnak. Ha fel vagyok öltözve rendesen, azért, ha csak egy kalap van rajtam, azért. Ezt nagyon nehéz megszokni. Viszont nem szólítgatnak le.

6. A nyelviskolában ketten vagyunk kelet-európaiaik: egy ukrán lány és én. Sokan vannak Malajziából, Japánból, Olaszországból, az USÁ-ból, Angliából.

összegzés

ki tévedett?

Ma akartunk venni palacsinát, mert elfogyott. kértem tíz hegyeset nagyot és tíz laposat kicsit és egy kis zacskó kavicsot. Amikor fizetni akartam, egy százast adtam, mert fogalmam sem volt, mennyibe kerülhet ez így összesen. Mondja a nő, hogy a nagyok 14-be kerülnek (franciául mondta, szóval nem vagyok biztos abban, hogy jól értettem, bár a számokat muszájból elég jól értem franciául is). Jó, nyújtok neki egy kétszázast. Erre visszaad egy százast, és egy zacskót is ad hozzá. Ez kb. 3 kiló palacsinta, kb. egy heti adag, mert egy naggyal reggel jól lehet lakni. Szóval nem értem. Ha a nagy palacsinták darabja négy dirhem, akkor át lettünk vágva. De ezt biztosan nem mondta. Ha tizennégy dirhem, akkor a tíz nagyot és a tíz kicsit darabjáért öt dirhemért vettünk. Nekem fogalmam sincs, hogy öt dirhem sok-e vagy kevés egy palacsintáért, a múltkor 8-at vettünk tízért, de azok vékonyak voltak.

ki tévedett?