kis helyzetjelentés

Miért jó harmincasnak lenni?

 

1. Mert túléltem a hosszúra nyúlt kamaszkort. Mindenki emlékszik még az átvirrasztott éjszakákra, az önmarcangolásra, arra a szüntelen aggodalomra, hogy mi van a többiekkel. Az állandó magam-kereséssel eltöltött évek! Milyen jó, hogy vége, hogy megtaláltam magam. Az az állandó érzelmi ugrándozás, feszültség és a sok sírás szerencsére a hátam mögött van. Ha van valami, amiért  igazán hálás vagyok, akkor ez. Ez a kiegyensúlyozott nyugalom megfizethetetlen.

2. A lehetőségek még előttem vannak. Eddig elég hektikus életet éltünk, de lassan, ahogy majd beiskolázzuk a gyerekeket, le kell kicsit polgárosodni, letelepedni valahol. Sok tervem van ezzel kapcsolatban, ezek mind előttem vannak.

3. A család. Akkor értékeli igazán a zember, mikor neki is lesznek gyerekei, hogy ez mennyire fontos.

4. A gyerekkori traumákon való túllépés. Azt ugyan nem mondhatom, hogy rossz gyerekkorom volt, de ugye mindenkinek a sajátja a legnyomasztóbb, mert azzal kell kezdeni valamit. Én úgy érzem, hogy ezek valahol az úton elmúltak, már nem zavarnak, nincs bennem hiányérzet, sem harag, sem csalódottság (na jó, a balettet még mindig sajnálom).

5. Már nem kell hinni a huszonéves ideálokban. Harminchat évesen a zember nyugodtan lehet realista.

 

Miért nem jó harmincasnak lenni?

1. Mert ez már félút, és ez rémisztő. Úgy érzem, hogy “semmit nem tettem le az asztalra”, ami hamisíthatatlanul a középkorúság bejárata, A másik a bezzeg, amikor mi voltunk fiatalok.

2. A test. Ez egy borzalom, ahogy megváltozik, ebben persze közrejátszott az öt terhesség. A zember irígykedve nézi a húszéves leánkák testét, haját (hú, na a haj a másik, teljesen megváltozott a hajam állaga).

3. A hétköznapi rutin. A zember nem pattanhat fel csak úgy, hogy akkor most elmegyek valahova, ahova kedvem tartja, mert muszáj a rutint működtetni, és nem számít, ha előző éjjel kettőkor feküdtél, mert a gyerek hatkor bábábázni fog, ha esik, ha fúj. Az elrakások, a házimunka, a logisztika, a hétköznapi unalmas feladatok, amit soha senki nem vesz észre, nem köszön meg, és mindenkit csak akkor érdekel, ha nincs megcsinálva.

4. A kilátástalanság. Ez a mostani politikai helyzetből adódik, nem jó ma értelmiséginek lenni.

 

Mit szeretnék még?

1. Country-t énekelni egy zenekarral.

2. Sziklát mászni.

3. Annyit keresni, hogy egyszer elmehessek úgy bevásárolni, hogy nem kell megnéznem, mennyit költök.

4. Könyveket venni és olvasni.

5. Tanítani.

6. Sokat beszélgetni olyan emberekkel, akikkel valamilyen módon egy hullámhosszon vagyunk.

7. Írni. 

 

Amiért hálás vagyok:

1. A családom és a gyerekeim. Hogy túléltem a szüléseket. És hogy itt legalább nincs háború. Hogy egészségesek vagyunk. Hogy ki vagyunk egyensúlyozva.

2. A barátaim. Kevés van, de ők fontosak. Akikkel le lehet ülni egy sör mellett, és ott folytatni, ahol abbahagytuk.

3. Az utazások.

4. A többnyelvűség és többkultúrájúság. Románia, hogy megtanított arra, hogy a másság érték, és nem fogyaték.

5. A lehetőségek, hogy ennyi mindent tanulhattam, és az a kevés, amit visszaadtam belőle a hallgatóknak. Azok az emberek, akiktől sok mindent tanultam, de főleg emberséget. Akik mellettem álltak, amikor kellett, meghallgattak, velem nevettek, velem sírtak, akik kiálltak értem, amikor kellett. Akik annak ellenére megbecsülnek, hogy bizonyos dolgokat másképp gondolunk.

6. A tanítványaim. Az utóbbi egy évben ők jelentették az egyik legnagyobb örömet és motivációt, mert érdemes volt bemenni és tanítani nekik.

Reklámok
kis helyzetjelentés

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s