az én zsákom

be van csomagolva, véglegesre. 19 kiló. Felálltam vele a mérlegre és megmértem. Ketten együtt 96 kiló vagyunk. Ha a gyereket is felkötöm előre, akkor áutgrottuk a százat. A Jakab és az én ruháim, két hálózsák, a díszruha, a szótárak és egy nyelvkönyv, Jakab cipői, a neszeszer, a törülközők.

A feketét felveszem holna, asszem.

az én zsákom

ez már a finish

még két nap van. Ma le kell gyártanom sok szószedetet a harmadik könyvből, el kell olvasnom egy nyelvtankönyvet és kijegyzetelni, és beszkennelni néhány könyvet, ami nem volt meg neten, de kell nekem majd, amikor írom a disszertációm fejezetét, amit majd januárban be kell mutatnom. Amúgy se viszek olvasnivalót, csak szakirodalmat, de szerintem arra sem lesz időm.

A fontos dolgok legyenek meg, a többi nem számít.

 

ez már a finish

agnosztikus dialógusok 102 – teherautó

– Holnap reggel te kelsz fel, ha hatkor bábábázik.

– Jó, ha meghallom.

– Majd mondom neki, hogy téged dobjon fejbe a teherautóval, mint ma reggel engem.

– Szerencsére most nincs nála teherautó.

– Nem baj, majd adok neki egyet.

agnosztikus dialógusok 102 – teherautó

dm volt, csereelem

nem, borotvapenge volt, útivasaló nem (ja, de, 10000 forintért, jó, hogy lehet kapni), búcsúztató volt, könyvtár nem, kínos találkozások igen (ööö, minden találkozás és szmalltalk kínos, nem tudok szocializálódni, na, bénán állok, és szakad meg a szivem, de akkor sem tudok odamenni), dohány igen, lúdtalpbetét nem (volt, de nem olyan, amilyen kellene).

Este a F-ban sör, ciabatta, gyerek és egy vendég-kutya. Az advilt már a sörrel vettem be. Mivel a tízcentis fekete szép és hordhatatlan cipőmben mentem, a változatosság kedvéért most nem a sarkam fáj.

dm volt, csereelem

újabb lista

Szállodafoglalás megvan, hála egy ott lakó magyar ismerősnek, fényképezőgép filmekkel megvan, már csak csereelem kell bele, check in megvan, beszállókártyák kinyomtatva, oltások megvannak, a nagy zsákok össze vannak csomagolva (jó, újra kell őket csomagolni, hogy jobban férjenek a dolgok), pénzt váltottunk, hogy az azonnali kiadásainkra legyen, a lonely planet legújabb kiadása is megjött, a kontaktlencséim is megjöttek,

 

Ami még nincs meg:

– egy kör a dm-be, pótcumikért és borotvapengéért

– csereelem

– tananyagok megadjusztálása (legyártom a szótanuló listáimat arabul és magyarul, a három könyvből még van 6 lecke, illetve az ismétléssel is jól haladtam)

– egy tanárom búcsúztatójára is kell mennem holnap

– könyvek visszavitele a könyvtárba

– dohány-vásárlás

 

Ami nincs meg és nem is lesz:

– nem tudtunk itthonról lakást keríteni

– azt tudni, hogy van óvoda, de még nem tudjuk, hogy lesz Gedeonnal, hol, és milyen nyelven

 

Na. Nem állunk rosszul, azt hiszem.

újabb lista

az utazás izgalmaitól, a

diétától, vagy a nem túl friss parizertől most akkor fosok, mint az izgatott liba. Pedig jól állnak az előkészületek, bár azért egy hét plusz időnek tudnék örülni. Sose érem utol magam.

Azért ennek  a néhány Jakab-mentes napnak nagyon tudtam örülni, szégyen, nem szégyen. Holnap hozom haza a bábábá-királyt.

 

Addig is itt egy videó, amelyben Jakab kiscica módjára hadonász, Gedeon pedig januárokat nézeget.

 

 

 

 

az utazás izgalmaitól, a

előkészületek

Sokan kérdezik, hogy hol tartunk az előkészületekben. Ugyanis szeptember 2.-án repülünk. Hát itt:

 

– Gedeon tífusz-oltásán kívül minden oltást megkaptunk. Gedeon beteg volt az elmúlt két napban, nem mertem elvinni oltásra.

– tegnap voltunk az ikeában és vettünk neki kisbőröndöt, amit ő fog húzni, benne az autókkal, játékokkal.

– ma próbacsomagolok. Hátizsákonként 20 kiló.

– becsekkoltam az easyjethez, és mindjárt a wizz-hez is

– meg van szervezve a lakás és a macska felügyelete

– az óvoda leszervezése Gedeonnak, hogy megmaradjon a helye, amíg visszajövünk

– a filmes fényképezőgépet beadtuk a javítóba, valamikor most lesz kész.

– megjöttek az amazonról a tankönyvek és az akku, amit rendeltünk.

– megvettük a hálózsákokat mindenkinek. Gedeoné türkízkék, G.-é fekete zölddel, az enyém piros, Jakabé csíkos.

– nekem vettünk túraszandált (mindegy, így is fáj a lábam)

 

 

 

ami még kell:

– szállodát foglalni

– gyógyszercsomag összeállítása

– egy fordítás befejezése

 

Válaszok a kérdésekre:

 

1. Nem félünk gyerekkel menni Afrikába?

De. De Marokkó nem a harmadik világ, a városokban a csapvíz iható, és erőssen reménykedünk, hogy nem lesz baj. És van biztosításunk.

 

2. Fog Gedeon óvodába járni? Tud már arabul?

Remélhetőleg igen, keresünk valami helyi óvodát, legalább délelőttre. Nem tud, az óvodában biztosan nem az irodalmi arabot beszélik. Persze, kicsit aggódom, hogy hogyan fog boldogulni, de ilyenkor arra gondolok, hogy engem is beadtak középcsoportban a román óvodába, és nagyon szerettem, amennyire vissza tudok rá emlékezni.

 

3. Ki vigyáz Jakabra?

G.

 

4. Mit is fogsz te ott tanulni?

A felsőfokú irodalmi (fuszha) és média-arab kurzusra jelentkeztem egy nyelviskolába. A beszédet és a szövegértést csak beszélő környezetben lehet elsajátítani. Emellett, ha megengedik, be szeretnék járni egy iszlámtudományi egyetem óráira. Még van egy évem a doktoriból, ezt a disszertációmra és az arab nyelvtudásomra szeretném fordítani, hogy amikor hazajövünk, nyugodtan menjek neki a szakfordítói vizsgáknak. Ez az utolsó alkalom, amikor szabadon elmehetünk, mert aztán visszamegyek dolgozni, és letelepszünk valahol.

előkészületek

A muszlim fundamentalizmus mint szövegértési probléma

A muszlim világban zajló konfliktusokban nem lehet eltekinteni a vallási elemtől. Persze nem lehet egyenlőségjelet tenni a politikai iszlám és a muszlim vallás közé, de az kétségtelen, hogy a fundamentalisták, a Muszlim testvérektől, Szajjid Kutbtól és Muhammad ibn al-Wahhábtól egészen az ISIS-ig azt gondolják magukról, hogy ők azok, akik helyesen értelmezik a prófétai hagyományt, és a vallási értelmiség meg sem próbál vitába szálni velük.

Persze vannak elhatárolódó nyilatkozatok, hogy nem az az igazi iszlám, amit ők csinálnak, de nem láttam a sajtóban egyetlen olyan vallási alapú érvelést sem, amely megmagyarázná, hogy akkor hogyan is kell érteni azokat a szöveghelyeket, amelyekre a fundamentalisták hivatkoznak, illetve mi van a két legfontosabb kérdéssel: ki értelmezheti a prófétai hagyományt és szó szerint kell-e érteni.

Az első kérdés az utóbbi időben vált különösen fontossá, amióta a muszlim világban is elérhetővé váltak a források. Mielőtt beköszöntött volna az információs társadalom, a dolog viszonylag egyszerű volt: azok értelmezték a hadíszokat (azaz a másodlagos vallási hagyományt), akik hozzáfértek, azaz az ulema, a vallási értelmiség, aki valamiféle iszlámjogi, iszlámtudományi egyetemet végzett, elsajátította a hagyomány értelmezésének módszereit, és az egész hagyománnyal tisztában volt.

Amióta azonban a prófétai hagyomány mindenki számára szabadon hozzáférhető, letölthető a netről mindenféle formátumban, hiretelen nagyon sokan zsebprófétává váltak, és úgy értelmezik a hagyomány egységeit, ahogy nekik tetszik; ez az, ami szigorúan tilos az iszlámban, ezt hívják bidá’-nak, azaz újításnak, ti. az olyan egyéni véleményt, ami nem a hagyományok ismeretén nyugszik, hanem az egyéni értelmezésen. Mivel a szunnita iszlámban nincs papság, az a tény, hogy a hagyomány most már mindenki számára hozzáférhető, tág teret az az értelmezésnek, beleértve azt is, ami az egész hagyományt tekintve nem lenne helyes.

De ki az, aki ebben az esetben megítélhetné, hogy mi helyes? Hol van a muszlim vallási értelmiség, amelyik érthető nyelven elmagyarázná a mezei muszlimoknak és az érdeklődő nem-muszlimoknak, hogy mi a baj a fundamentalista értelmezéssel? Nagyon szeretném tudni, hogy a muszlim vallástudósok közül miért nem veszi senki magának a fáradtságot, és kommentálja azokat a hadíszokat, amelyek okot adhatnak az ISIS-nek és minden egyéb fundamentalista szervezetnek arra, hogy így értelmezzék a prófétai hagyományt.

Az első és legfontosabb probléma, hogy a fundamentalisták, főleg a vahhábita alapokon álló mozgalmak kiemelnek néhány népszerű témát az iszlám hatalmas, legkevesebb 39 kötetre rúgó hagyományfolyamából (ez a kanonizálódott hadísz-gyűjtemények legújabb kiadása, emellett még van sok, nagy tekintélynek örvendő, de nem kanonikus egyéb gyűjtemény is), és ezeket alkalmazzák a saját területeiken: a sírmecsetek tilalmát (ld. az ISIS és a Mali-beli iszlamisták mecset-robbantásait), a nők testének eltakarását és iskolázásának kérdését (ld. Boko Haram, tálibok), a dzsihádot, mint gerilla-háborút (ld. al-Qá’ida), a zsidók, keresztények és egyéb kisebbségek üldözését (ld. ISIS, ), ugyanakkor nem veszik figyelembe sem a kontextust, sem az ellentmondó hadíszokat, sem pedig a többi olyan hadíszt, ami ezzel a témával kapcsolatos. Szó szerint és abszolút értelemben értelmezik a hagyomány egyes elemeit, úgy téve, mintha ezek volnának a központi elemek.

Valóban létezik olyan hadísz, hogy Mohamed élesen kritizálja a zsidókat és keresztényeket, hogy a sírok fölé mecsetet emelnek (Buhári 437), de ebből semmiféleképp nem következtethető ki az, hogy akkor ezeket a helyeket el kell pusztítani. Arról nem is beszélve, hogy az iszlám második legszentebb helyén, Medinában a Próféta mecsetén belül van maga a Próféta sírja. Ha tehát a hagyomány minden elemét szó szerint kell érteni, és el lehet tekinteni a kontextustól, akkor ezt a helyet ebben a formában meg kell szüntetni, mint ahogy a vahhábiták meg is próbálták kétszer. És ezzel eljutottunk a második kérdéshez: akkor lehet-e az összes hagyományt szó szerint értelmezni?

Maga a muszlim hagyomány is tanuságot tesz arról, hogy már magában a Koránban is vannak nehezen érthető részek, amelyek magyarázatra szorulnak. Az arab nyelvtudomány és hittudomány ebből nő ki, hogy a hagyományban vannak magyarázatra szoruló részek. A hadíszok, azaz a Próféta mondásainak és cselekedeteinek gyűjteményei is ebből az igényből nőnek ki, és a legfontosabb hadíszgyűjtemény, a Buhári-féle tartalmaz egy teljes fejezetet, ami arra vonatkozik, hogy Isten milyen körülmények között küldte a kinyilatkoztatást Mohamednek. Ezen körülményektől, ami később külön tudományterületté vált, semmiképp nem szabad eltekinteni.

A Korán-idézeteket tehát nem szabad abból a társadalmi-történelmi kontextusból (amit mellesleg sokkal jobban ismerünk, mint a bibliai kontextust) kiragadni, és abszolút értelemben értelmezni, így az ember nem húzhat elő egy áját, ami neki épp megfelel, és nem húzhatja rá arra az élethelyzetre, amiről ő úgy gondolja, hogy rá vonatkozik, mert egyáltalán nem biztos, hogy a kontextus ezt megengedné. Ugyanezt az elvet alkalmazzák a keresztény teológusok is a Bibliára vonatkozóan.

És noha az iszlám sokkal inkább ragaszkodik a Korán szó szerinti értelméhez, mint a keresztény exegézis, azaz nincs és nem is lehet a szövegnek allegorikus értelme például, ugyanakkor az az újítás sem megengedhető, hogy a szövegértelmező a hagyománytól függetlenül, a maga akarata szerint értelmezze a szöveget. ezért lehet azt mondani a fundamentalistákra, hogy az, ahogy ők bánnak a hagyománnyal, teljes mértékben ellentmond a hagyomány szellemének. Az ISIS például akkor, amikor mecseteket robbant fel Irakban és keresztényeket kényszerít otthonuk elhagyására, azt teszi a hagyománnyal, mint minden fundamentalista:

kiragad egy szövegrészletet a kontextusból, és szó szerint a jelenre értelmezi a maga politikai (és nem vallási) céljainak megfelelően. A muszlim fundamentalizmus ideálja, hogy megvalósítson egy olyan államot, amiről azt képzeli, hogy a Próféta idejében lehetett, a Próféta diplomáciai kompromisszum-képessége, nagylelkűsége és tekintélye nélkül, ellentétes az iszlámmal, és minden vallástudós a meggyőzés minden módszerével azon kellene munkálkodjon, hogy erről meggyőzze a mezei muszlimokat és az érdeklődő nem-muszlimokat.  A szunnita iszlámnak saját magának kell válaszolni erre a problémára, hogy mihez kezd a saját hagyományainak az ilyen értelmezésével.

 

***

Ezt eredetileg az egyik újságnak írtam, mert megkértek rá. Kétszer szóltam a szerkesztőnek, hogy akkor mi van, mondta, hogy megbeszéli a főszerkesztővel. Azóta sem történt semmi. Úgyhogy elfogyott a türelmem. Akit érdekel, itt is el tudja olvasni.

 

 

 

A muszlim fundamentalizmus mint szövegértési probléma

nem értem én a

lábamat, komolyan, olyan tüchig ki vízvérhólyag van ma is a lábamon, hogy le kellene fényképezni és feltenni fészre.

***

Nagyon szeretnék már egy olyan cipőt, papucsot, szandált, bakancsot, amiben

1. nem fáj a jobb sarkam

2. nem fáj a bal térdem

3. nem fáj a lúdtalpam

4. nem lesz egy fél óra után vízhólyagom

5. ha lesz, nem pukkad ki.

Rosszabb vagyok, mint egy nyolcvan éves vénasszony.

 

nem értem én a

vannak az elalvás előtti

kötetlen (p)illanattok, amikor a zember mer arra gondolni, amire éberen soha, hanem betolja a megfelelő fiókba. Az álmodozás és a lehetett volna felelőtlen, szabad pillanatai ezek, olyan álmokkal, amiket normálisan soha nem vall be magának a zember.

Nekem az egyik ilyen álmom a country-éneklés, meg a balett (egész koreográfiákat álmodok ilyenkor magamnak), és még vannak mások is, titkosak, még magam előtt is. És ilyenkor imádkozom azokért az emberekért, akik kihullottak az életemből. Nem tudom, hogy ennek mi értelme van, mert semmi nem hozhatja vissza őket, és azt hiszem, hogy nekik sem lesz jobb attól, hogy én titokban, elalvás előtt megmondom Istennek, hogy remélem, jól vannak és boldogok.

És ez egy tipikusan ilyen zene, amit ilyenkor szoktam hallgatni. És olyankor elképzelem magam, amint a zenére táncolok, kicsit kislánnyá válok megint, ami állandóan arról ábrándozott, hogy hogyan fog táncolni.

vannak az elalvás előtti

a tegnapi utazás a Coronával, amely

délután fél öt után indul, és éjjel fél kettőkor van Kolozsváron, egy rémálom volt. 

1. Két vonat van Kolozsvárra ezen a nyáron, mert javítják a pályát (mindig javítják). 

2. Ez az egyedüli direkt vonat a Székelyfődre. 

3. Ebből az következik, hogy nagy tömeg van, most fülkés kocsiba kaptunk helyet, és öten ültünk benne, plusz Jakab. 

4. Jakab aludt másfél órát, azután pedig felélénkült, és amikor mindenki aludt volna, ő sikongatott. Biztos nagyon örültek az utastársak. Végül Hunyad előtt aludt el. 

5. A vagonban nem nagyon volt áram. Hol ment, hol nem. Ebből kifolyólag a légkondi se ment, de persze az ablakot ilyen kocsiban nem lehet kinyitni. Ebből viszont az következett, hogy mindenki teljesen le volt izzadva, a fülke egy szaunához hasonlított, ami ráadásul büdös. És leszálltunk a kolozsvári esős, hideg éjszakába izzadtan. A gyereket betekertem a pulóverembe, én meg felvettem felvettem a kabátot, és csak reménykedni tudok, hogy senki nem fázik meg. 

6. Az éjszaka fénypontja azonban kétségkívül az volt, amikor Élesd környékén egy cigány házaspár között kitört a veszekedés, és egész Hunyadig zajlott. A kalauz kommentje csak annyi volt, hogy nem csinál semmit, úgyis leszállnak Hunyadon. Mivel a vonatban nem volt wifi, mindenki állt a folyosón és nézte, hallgatta az actiont, ami valami rendőrségi feljelentés körül forgott, nem értettem pontosan, mert a fele cigányul volt. 

7. És persze a vonat késett. 

a tegnapi utazás a Coronával, amely

agnosztikus dialógusok 101 – levelezek a wordpress-szel

Időnként a wordpress adminjában megnyílik egy kis chatbox, azzal, hogy howdy, hogy can I help. Ma a következő beszélgetés hangzott el:

 

– Howdy, how can I help?

– Say happy birthday to me :)

– Happy birthday!

– You helped me to be happy :)

– That’s great! I hope you get to do something fun today.

Ez annyira vicces volt, hogy lehet, hogy az amazon és az ikea chatboxában is kipróbálom.

agnosztikus dialógusok 101 – levelezek a wordpress-szel

kis helyzetjelentés

Miért jó harmincasnak lenni?

 

1. Mert túléltem a hosszúra nyúlt kamaszkort. Mindenki emlékszik még az átvirrasztott éjszakákra, az önmarcangolásra, arra a szüntelen aggodalomra, hogy mi van a többiekkel. Az állandó magam-kereséssel eltöltött évek! Milyen jó, hogy vége, hogy megtaláltam magam. Az az állandó érzelmi ugrándozás, feszültség és a sok sírás szerencsére a hátam mögött van. Ha van valami, amiért  igazán hálás vagyok, akkor ez. Ez a kiegyensúlyozott nyugalom megfizethetetlen.

2. A lehetőségek még előttem vannak. Eddig elég hektikus életet éltünk, de lassan, ahogy majd beiskolázzuk a gyerekeket, le kell kicsit polgárosodni, letelepedni valahol. Sok tervem van ezzel kapcsolatban, ezek mind előttem vannak.

3. A család. Akkor értékeli igazán a zember, mikor neki is lesznek gyerekei, hogy ez mennyire fontos.

4. A gyerekkori traumákon való túllépés. Azt ugyan nem mondhatom, hogy rossz gyerekkorom volt, de ugye mindenkinek a sajátja a legnyomasztóbb, mert azzal kell kezdeni valamit. Én úgy érzem, hogy ezek valahol az úton elmúltak, már nem zavarnak, nincs bennem hiányérzet, sem harag, sem csalódottság (na jó, a balettet még mindig sajnálom).

5. Már nem kell hinni a huszonéves ideálokban. Harminchat évesen a zember nyugodtan lehet realista.

 

Miért nem jó harmincasnak lenni?

1. Mert ez már félút, és ez rémisztő. Úgy érzem, hogy “semmit nem tettem le az asztalra”, ami hamisíthatatlanul a középkorúság bejárata, A másik a bezzeg, amikor mi voltunk fiatalok.

2. A test. Ez egy borzalom, ahogy megváltozik, ebben persze közrejátszott az öt terhesség. A zember irígykedve nézi a húszéves leánkák testét, haját (hú, na a haj a másik, teljesen megváltozott a hajam állaga).

3. A hétköznapi rutin. A zember nem pattanhat fel csak úgy, hogy akkor most elmegyek valahova, ahova kedvem tartja, mert muszáj a rutint működtetni, és nem számít, ha előző éjjel kettőkor feküdtél, mert a gyerek hatkor bábábázni fog, ha esik, ha fúj. Az elrakások, a házimunka, a logisztika, a hétköznapi unalmas feladatok, amit soha senki nem vesz észre, nem köszön meg, és mindenkit csak akkor érdekel, ha nincs megcsinálva.

4. A kilátástalanság. Ez a mostani politikai helyzetből adódik, nem jó ma értelmiséginek lenni.

 

Mit szeretnék még?

1. Country-t énekelni egy zenekarral.

2. Sziklát mászni.

3. Annyit keresni, hogy egyszer elmehessek úgy bevásárolni, hogy nem kell megnéznem, mennyit költök.

4. Könyveket venni és olvasni.

5. Tanítani.

6. Sokat beszélgetni olyan emberekkel, akikkel valamilyen módon egy hullámhosszon vagyunk.

7. Írni. 

 

Amiért hálás vagyok:

1. A családom és a gyerekeim. Hogy túléltem a szüléseket. És hogy itt legalább nincs háború. Hogy egészségesek vagyunk. Hogy ki vagyunk egyensúlyozva.

2. A barátaim. Kevés van, de ők fontosak. Akikkel le lehet ülni egy sör mellett, és ott folytatni, ahol abbahagytuk.

3. Az utazások.

4. A többnyelvűség és többkultúrájúság. Románia, hogy megtanított arra, hogy a másság érték, és nem fogyaték.

5. A lehetőségek, hogy ennyi mindent tanulhattam, és az a kevés, amit visszaadtam belőle a hallgatóknak. Azok az emberek, akiktől sok mindent tanultam, de főleg emberséget. Akik mellettem álltak, amikor kellett, meghallgattak, velem nevettek, velem sírtak, akik kiálltak értem, amikor kellett. Akik annak ellenére megbecsülnek, hogy bizonyos dolgokat másképp gondolunk.

6. A tanítványaim. Az utóbbi egy évben ők jelentették az egyik legnagyobb örömet és motivációt, mert érdemes volt bemenni és tanítani nekik.

kis helyzetjelentés

azért azon sokat

gondolkozom, hogy csak én találkozom ilyen arabokkal, vagy mind ilyenek, egyszerűen nem figyelnek oda, ha az ember beszél velük. Az információ fele mintha kicsorogna az agyukból, mint lényegtelen.

Most épp lakást keresünk Rabatban, leginkább a Medina lenne jó.  Én persze internetet szeretnék meg tetőteraszt, ahol esténként a vizipipa mellett lehet a müezzint hallgatni, miközben a zember a párnáin heverészik.

***

Emellett persze egy csomó elintéznivaló van még:

– meg kell oldani a beázást (a tulajdonosnak)

– kulcsmásolás

– oltások

– gyógyszercsomag összeállítása

– lista írása arról, hogy mit akarok vinni

– próbacsomagolás (max 20 kiló/zsák)

– fényképezőgép

– 2 bébihálózsák beszerzése Jakabnak

– nekünk 2 felnőtt túrahálózsák

– utazó vasaló beszerzése

– kitalálni, hogy szoknyát vigyek inkább vagy nadrágot

 

azért azon sokat

Spartacus ösvény – túraleírás (túraleírás-stílusban)

Pilisszentlászló – Spartacus-ösvény – Jenő-kunyhó – Apát-kúti vadászház – Visegrád – Visegrád-vár-túra.  A Pilisszentlászló-Visegrád része 8 km, a Vár-része kb. 3 km. A Spartacus-ösvény része a túrának meglepően nehéz, a többi része könnyű.

 

Szentendréről kibuszozunk Pilisszentlászlóra, ahol a faluban a második megálló a végállomás. Pilisszentlászló egy olyan falu, ahol szívesen laknék, ha Magyarországon akarnék lakni. Olyan, mint egy kis ékszer a hegyoldalon. Sok régi ház eladó, gondolatban megvesszük mindet. A főtérről, ahol egy kis templom vagy kápolna van, balra indulunk a zöld csík jelzésű útvonalon, ami kivezet a faluból, elhaladtunk több feszület mellett, majd jobb kéz felől egy kegyhely mellett, amelyik valamelyik szentnek (talán Szent Lászlónak?) van szentelve.

CIMG3526
Kegyhely, valószínűleg Szent Lászlóval.

 

Itt földúton megyünk tovább, és nem megyünk fel az Öreg-Pap-hegyre, mert a túraleírás azt mondja. Kb. 2-3 kilométert megyünk ezen a földúton, amíg elértünk a Delmár-kúti-dűlő hétvégi házai közé. Az utolsó házat elhagyva beérünk az erdőbe, ahol találkozunk Hófehérkével és öt törpéjével.

CIMG3531
Itt kezdődik az erdő.

 

Az erdőben az ösvény elkezd erősen lejteni, egy vízmosás-szerű részben ereszkedünk, kb. 150-200 m-t. Ezután rögtön következik egy út balról (az erdő kezdete óta ez az első), és állítólag itt a Spartacus-ösvény bejárata is jobbra. Mi nem találtuk meg. (Lementünk kb. egy kilométert a Lepence-patak völgyébe, ahol már nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagyunk jó helyen. Visszamentünk a vízmosás alatti írtásig, ahol egy út ágazott le jobbra, és ezen (és egy csalán-erdőn keresztül) kb. 50 méter után megtaláltuk az ösvényt, amint balra indultunk.) Itt nincs jelzés, mert ez egy vadász/cserkész-ösvény, és csak április 1-szeptember 1 között, és csak hétvégén járható. A zöld csík jelzést elhagyva belevágunk a jelzetlen mesebeli rengetegbe.

CIMG3556
Kb. 50 métert kell menni a hátam mögött látható úton, ami a fő út ról (zöld csík) jobbra ágazik el, és ott az ösvény.

Az ösvény egy ún. szintező ösvény, ami azt jelenti, azaz a szintvonalon halad végig a hegy oldalában, különösebb emelkedés és ereszkedés nélkül. Az ösvény nagyon keskeny, bal kéz felől elég meredek szakadék van a lábunk alatt, egyáltalán nem bánjuk már ekkor, hogy rendes túra-bakancsban jöttünk. Váltakozik egymással a szálerdő, a cserjés, és a sziklás rész, sok helyen csak óvatosan lehet átmászni. Ez a szakasz kb. 1-1,5 km. Kilátunk,

CIMG3558

 

majd elhagyjuk az andezit-sziklát, mint tájékozódási pontot,

 

CIMG3564
Az andezit-szikla, fontos tájékozódási pont.

és tovább megyünk az erdőben, és elérjük a “mesebeli” Jenő-kunyhót, ami valószínűleg egy vadász-menedék, mindenesetre Jenő nincs otthon.

CIMG3588

 

Itt a kunyhó előtt szekérút halad át, mi ezen indulunk balra le, amivel leérünk az Apát-kúti vadászházhoz, ahonnan az aszfalt-úton leballagunk Visegrádra, a Fellegvár-ösvény kezdetéig.

 

Az ösvénnyel szemben van egy bufet, a Harap-lak, ahol ebédet és sört vételezünk magunkhoz. Elindulunk a Fellegvárba vezető, meredeken felfelé tartó ösvényen. Az út kb. 1 km, kb. 30-40 perc, táblákkal ki van jelezve.

 

A várban lekéssük a kiállítást, de a kilátást még nem, amit ingyen megtekinthetünk a várúr jegyszedő jóvoltából. Innen a Salamon-torony felé lemegyünk a Várhegyről, lekéssük a kompot, majd busszal visszaérkezünk Szentendrére.

Spartacus ösvény – túraleírás (túraleírás-stílusban)

agnosztikus dialógusok 100 – a ragasztó

– Pont olyan állaga van ennek a ragasztónak, mint annak a réginek, emlékszel? Amelyiket műanyag pohárban lehetett kapni, és egy kis kanál volt benne. Nagyon szerettem szagolgatni.

– Igen, olyan édeskés szaga volt. Egyszer D. megette az egészet.

– És nem rohantatok a sürgősségre?

– Nem. Csak később derült ki, mikor Á-nal egyszer kerestük, mert kellett valami iskolai feladatra. Nagyon mérgesek voltunk.

agnosztikus dialógusok 100 – a ragasztó