a tegnapi kirándulásnak

két fontos eredménye van:

egyrészt tele van a lábam vízhólyaggal, fáj a derekam és a térdem, másrészt az is, hogy éjjel azt álmodtam, hogy elrabolt a Boko Haram, és bár akciófilmbe illő módon megróbáltam kiszabadulni, mégsem sikerült, mert a végén ők nyertek. És azt sem tudom, hogy a fejem a front miatt fáj, a napszúrás miatt (nem kaphattam napszúrást, mert volt rajtam kalap és ittam is eleget), vagy az egyebek miatt.

A túra ez volt:

Itt még nagyon vidáman menetelünk Jakabbal.
Itt még nagyon vidáman menetelünk Jakabbal.

 

elindultunk Pomázról, onnan fel a Kő-hegyi menedékházhoz, ahol kiderült, hogy nem is vagyunk igazi magyarok*, onnan a Vasas-szakadékhoz, onnan a Lajos-forráshoz, onnan le a Dömör-kapuhoz, ahol nem jött a busz, így begyalogoltunk Szentendrére. Az utolsó 2 kilométert taxival gyalogoltuk, mert a lábam felmondta a szolgálatot. Hát nem tudom egészen pontosan, de az utolsó országúti szakasszal együtt ez kb. 25 kilométer volt. Viszont Szentendrén felfedeztünk egy bicikliutat (na jó, rajta van a térképen, csak mi még sohasem jártunk arra, mert nem sűrűn biciklizünk, ugye), ami a Bükkös-patak partján megy, és nagyon vadregényes. És láttunk a fűben egy párocskát is, akik pont a szemetes mellett romantikáztak.

Jakab különben példásan bírta, csak este, mikor már sötét volt, és már szinte otthon voltunk, akkor kezdett sírni. Egész túra alatt nem evett semmit, csak ivott, aztán éjjel benyomott három cumisüvegnyi kaját.

***

* Ez valami buta kelet-európai szokás, hogy mindenhova ki kell tenni a zászlót. A menedékháznál is ki volt téve, nehogy a leszálló élienek ne tudják, melyik kedves kis országban vannak. Miközben ettünk és sört ittunk és nagyon fújt az anticiklon sivatagi levegőt szállító külső ága, a zászló leköltözött a zászlórúdról, szinte eltalált engem, majd békésen elhevert a földön. És nem vettük föl. Én azért nem, mert Jakab a hátamon aludt épp. Kb. tíz perc múlva kijön a menedékházas mélymagyar (meg lehetett állapítani a stílusjegyekből), észreveszi a zászlót a porban, szörnyülködik egy darabig, hogy jé, leesett a zászló és NEM VETTE FEL SENKI (nb. a kolléga mélymagyarok sem) és a következő párbeszéd zajlott közte és köztünk:

– Mióta van itt ez a zászló? – kérdezi tőlünk nagyon számonkérő hangsúllyal.

– Kb. tíz perce – felelte neki G., rendesen, a kérdésre válaszolva.

– Hát én akkor felveszem – közölte velünk a menedékházas, és tényleg felvette, megpróbálta visszatenni a zászlórúdra, de túl nagy volt a szél. Biztosan nem mi voltunk a legnépszerűbb vendégek aznap. És ugyanakkor számomra elképesztő, hogy a zember elmegy kirándulni, aminél politikasemlegesebb és békésebb dolgot nehezen tudok elképzelni, és ott is belevonódik ebbe az agendába. Hát nem éreztük túl jól magunkat.

 

Reklámok
a tegnapi kirándulásnak

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s