kedves vészbúk-olvasók!

Amióta a múlt hétfőn felrobbant az életünk, mert Lázár János épp szomorú volt, készülök megírni ezt a posztot. G. annál a bizonyos sajtóorgánumnál dolgozik. Ma még jelenidőben. Én gyesen. Meg épp kellene írjam a disszertációm, egy fordítást és két tanulmányt. Semmire nem voltam képes a múlt héten.

***

Úgy tűnik, elfogadhatatlan helyzetbe kerültünk, önhibánkon kívül. Én úgy gondoltam, hogy sikerült egy viszonylag normális életet felépítenünk Magyarországon, voltak terveink, elképzeléseink. Múlt hétfő óta kiderült, hogy semmink sincs, nincs kapcsolati tőkénk, amit most felhasználhatnánk, nincs olyan állás, ahova én a gyerekek mellett elmehetnék dolgozni, hirtelen minden lehetőség bezárult, a levelekre nem válaszolnak az eddig-ismerősök, kimentem a két gyerekkel tüntetni, hogy adjak a szarnak egy pofot, de persze tudom, hogy mennyire reménytelen a helyzet. Egyelőre nem látni, hogy miből fogunk élni az elkövetkező időkben, elfogyott körülöttünk a levegő.

Én még soha nem éreztem maga ennyire kiszolgáltatottnak és becsapottnak. Mi mindent jól csináltunk: dolgoztunk, adót fizettünk, én szültem, hadd szaporodjon a magyar, közben tanultam és tanítottam. Azt elég régóta lehet tudni, hogy az ELTÉ-n nincs felvétel a fiatal kutatóknak. Vagy ha van is egy-egy hely, annyian vannak előttem, hogy semmi esélyem. Meg miért pont az én kutatásaimat támogatná bárki is, senkitől nem vártam el, hogy támogasson. De az szinte felfoghatatlan, hogy egy viszonylag jól felépített életmód ilyen gyorsan és ennyire minden előjel nélkül össze tud omlani. Persze mi vagyunk a hibásak, mert nem voltunk elég óvatosak. Soha, semmilyen rendszert nem szabad támogatni, még hallgatólagosan sem, még úgy sem, hogy az ember igyekszik pozitívan hozzáállni a jövőhöz. Csak magunkra számíthatunk, a saját tehetségünkre, tudásunkra, mert a bajban nincsenek barátok.

Ez lesz a harmadik menekülésem mindenféle rendszerekből. Úgy látszik, hogy az én generációm ezzel tölti az életét: megpróbál felépíteni egy életet magának, ami aztán kártyavárként omlik össze. Pedig most már nem akartam menekülni, de mindegy, újra kell terveznünk az életünket, valahogy másképp, és – valószínűleg – valahol máshol. Egyedül ugyanis nem lehet a rendszerek ellen harcolni, csak a tömegnek van hatalma változtatni egy rendszeren, és itt Magyarországon minden van, csak tömeg nincs, mindenki fotelkommenthuszár, de amikor tenni kéne valamit, szolidárisnak kellene lenni valakivel, akivel épp nagyon kibasztak, ez szinte elképzelhetetlen, a kevés kivételtől eltekintve mindenki csak sunnyog, majd meghatódik a himnuszon és az ötvenhatos forradalmon. Tudjátok, kik voltak kint a tüntetésen? A kolozsvári ismerősök, akik még tudják, mi az a sztrájk, szolidaritás, közösség. Magyarország ismét megmutatta nekem, hogy hova is tartozom valójában. Hát ennyike.

Szóval most újratervezés következik, egyelőre beláthatatlan következményekkel. Addig a blog bezár, mert rohadtul nincs kedve egy ilyen gyáva, a szolidaritást ennyire nélkülöző országban öncenzúrát gyakorolni, vagy azon aggódni, hogy akkor ki olvassa.

És végezetül: Magyarországnak azért van ilyen kormánya, mert ezt érdemli, az össztársadalom mentalitásából ez következik. Na, csákány, én leléptem.

 

 

Reklámok
kedves vészbúk-olvasók!

kedves vészbúk-olvasók!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Halászné Huszti Valéria szerint:

    Ez most nagyon keserű… és én nagyon megértem.
    Együtt érzek veletek… nincs szavam… :-(

  2. Sajnálom, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe kerültetek, és külön szomorú, hogy kívülről ért a csapás, illetve leginkább, hogy barátok elfordulnak tőletek (tényleg barátok azok a személyek?). Kívánom, hogy minden a lehetőségekhez mérten jól alakuljon, hiszen minden vég egyben kezdet is, még ha most borult is az égbolt.

  3. Simi szerint:

    Persze hogy nem tudom mit tehetnék, de persze én nem fordultam el, meg persze meg vagyok sértődve…, de azért, ha bármit… Simi

  4. Tíz perce próbálom megírni ezt a hozzászólást. Megírom, kitörlöm, megírom, kitörlöm, de mindig annyira kevés az, amit mondanék…

  5. Molnár Péter szerint:

    “Tudjátok, kik voltak kint a tüntetésen? A kolozsvári ismerősök, akik még tudják, mi az a sztrájk, szolidaritás, közösség.”
    Nem vagyok kolozsvári. Az a cca 150 ismerősöm sem, akik velem együtt ott voltak. Meg az ő ismerőseik sem. Más kérdés, hogy pl. az Indextől, !!!444!!!-től egy teremtett lelket nem láttunk a demonstráción.
    Tisztában vagyok vele, hogy nem egyszerű most nektek. Mint ahogy másnak sem. Megértem az elkeseredettséged is. De azért, ha lehet, objektíven kellene…

  6. Hát erre semmi frappánsat nem tudok reagálni:// Amit felfogok belőle, azt megértem, én is érzem, hogy itt valami (több, összefüggő valami) kurvra nem oké, hogy sunnyogás, meg duma van csőstül, aki meg nem dumál, az cselekszik, de szinte egyedül, és eléggé elhal a hangja a nagy, dohos vattával vattázott magyar valóságban.

  7. Érdekes, tegnap ezt olvasva egyszerűen hányingert éreztem, már nehogy félreértsd, nem Tőled vagy a poszttól, hanem pont a poszt kiváltó okától. Nem is kommenteltem semmit, nem is tudtam volna megfogalmazni. Majd pár órával később anyukám elmesélte, hogy a suliban, ahol tanít, jún. 4-én az egyik tanár szervezésében leadtak egy 100% jobbikos-fideszes propagandaműsort az iskolarádióban, az igazgatónő jóváhagyásával, és ő (anyukám) volt az egyetlen, akit ez annyira felháborított, hogy fel mert ellene szólalni. MÉG van állása. Még.

    Én azért szívesen olvasnálak, ha írsz még.

  8. Én is nagyon szeretnélek olvasni, de nyilván érthető, ha most kisebb gondod is nagyobb ennél és hogy eleged van ebből az országból. :( Nagyon szeretnék valami konstruktívat írni, de nem tudok. .(

  9. Molnár Péter, miért? Ez egy magánblog. Attól, hogy a te pesti ismerőseid is kinn voltak, Nelli az ő ismerősei közül lehet, hogy csak otthoniakkal találkozott. Kontextussal együtt nekem egyáltalán nem “lóg ki” a szövegből vagy nem tűnik gáz, csúsztató dumának akkor se, ha valójában persze, ohgy nem csak kolozsvári emberek tüntettek Pesten…

  10. Ó, de sajnálom :(
    Az elmúlt egy hónapban (kb. 5 hétig) nem volt számítógépem, Semmiről nem értesültem, mert TV-m nincs, újságot nem vettem, így csak most olvastam, mi történik veletek.

    Hányinger a köbön, valóban :( :(

    És igazad van, megérdemeljük ezt a kormányt.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s