ma először megszegtem

a fogyókúra szabályait, annyira nyomorultul éreztem magam, és annyira nem volt kedvem semmihez, megint nem volt mit olvassak, mert nemrég befejeztem China Miéville nagy scifijét, a Perdido pályaudvart, ami szerintem elég gyenge volt a többihez, az Armadához és a Konzulvároshoz képest, és nem voltam képes a tanulmányon dolgozni, pedig mindjárt le kell adni, és egészében véve rossz nap volt a mai, úgyhogy felkutattam és bezabáltam a házban található összes maradék tejcsokoládét, ami még Mikulásról maradt, találtam két rahátot, azt is megettem. Úgyhogy most sört iszok, ha már ilyen csupa szénhidrát-nap volt.

ma először megszegtem

teljesen meg tudom érteni, amikor

valaki bánatevő lesz, van az úgy, hogy az élet önmagában annyira szar, hogy egy csokitól is csak jobb lehet, mondom én, aki nem szeretem a csokoládét. Meg tudom érteni azokat, akik azért esznek, mert minden annyira rossz és kiábrándító, hogy legalább az evésből kapjanak egy kis impulzust.

Az én életem objektíve persze nem ilyen rossz, ha nem engedek a depresszió és a szorongás hullámainak, és képes vagyok saját magamtól elvonatkoztatni (nem vagyok), akkor minden szép és jó, a gyerekek egészségesek, az élet folyik, minden rendben.

A szar bennem történik, nem kint.

teljesen meg tudom érteni, amikor

azt hittem, hogy

ez alkalommal sikerül elkerülni a szülés utáni depressziót, de tévedtem. Úgy gondoltam, hogy a nehézségek elviselésére elég lesz az, ha hetente néhányszor kikapcsolok kicsit, és akkor bírni fogom a gyűrődést, gyűrni fogo a bíródást. Mert arra alapoztam, ami Gedeonnál legjobban hiányzott: az egyedüllét. Csak épp azt nem számoltam bele, hogy a két gyerek nem lesz egyforma, és Jakabbal teljesen másféle nehézségek lesznek, mint Gedeonnal voltak. Mint ahogy azt sem számoltam bele, hogy Jakab Gedeonhoz képest egy kis sajtkukac, aki reggel hatkor teli torokból kiabálva rázza a kiságyát, miután éjjel sem aludt.

Most nem az a probléma, hogy nem vagyok csak egy kicsit egyedül, hogy rendezhessem a gondolataimat, csoportosíthassam a feladataimat, vagy bármit, amit az ember egyedül csinál. Most nem az a baj, hogy mi az, amit nem csinálhatok, hanem mi az, amit csinálnom kell, hogy ez az úgynevezett család működőképes legyen.

Nem számoltam azzal, hogy a kialvatlanság milyen gyorsan vezet kimerüléshez, depresszióhoz. A depresszió meg nálam mindig agresszivitásban nyilvánul meg, olyankor kimondom, amit gondolok,  bár jobb volna, ha nem tudná senki. (Ezeket alapállapotban is gondolom, de olyankor megtartom magamnak, és akkor szent a béke.) Úgyhogy elhatároztam, hogy bedobom a gyeplőt a lovak közé, annyira elegem van ebbeől a zsarolásos állóáborúból, amit egyedül vívok a két gyerekkel.

Kölesgolyót akar vacsorázni a gyerek? Leszarom, egyen kölesgolyót. A tévé előtt akar vacsorázni? Oké. Nem akar fürdeni? Jó. Egy hétig nem fürdik? Kit érdekel? Nem hajlandó lefeküdni kilenckor? Tőlem. Nincs meg a házimunka? OMG, kihajítom az egészet az ablakon. Jakab a poroszlánokat rágja? Erősödik az immunrendszere. Ellepi a gaz a kertet, mert ez is rámmaradt? WTF.

Elegem lett.

azt hittem, hogy

Európa

Egész gyerekkorom meghatározó életérzése volt az Európa utáni vágy, Romániából akkor nem lehetett csak úgy utazni, illetve egy-egy utazás életre szóló élmény volt annak, aki mégis kijutott. A legtöbben Csehszlovákiáig és Magyarországig jutottak csak, ahol tertabugyiért és pamutmajókért lehetett kakaót és szalámit csencselni.

Most szabad az út mindenki előtt, hogy a boldogulását megtalálja Európa bármelyik részében, és még az sem kötelező, hogy “örökre” menjen, sokan élnek kétlaki életet, jönnek-mennek ebben a nagy Európában, és ez jól van így.

Akkor értettem meg, hogy mégis van egy közös Európa, ahol hasonló szabályok szerint játszanak az emberek, van egy szolidaritás és értjük egymás szavát, amikor nem európaiaknak kellett Európáról magyarázni. Kicsit mindig meghatódom ezen.

Elsősorban európai vagyok, aztán nő, és csak azután bármi egyéb. A meghatározó kulturális kötődéseim Európához kötnek, persze azon belül is a középsőkeleti részéhez. Négy európai nyelvet beszélek, és tervben van még kettő.

Szerintem Európának akkor van jövője, ha átalakul Egyesült Európává, ha Brüsszel és a helyi szint között kisebb súlyúvá válik a nemzeti kormány. Szerintem szükség van közös gazdaságpolitikára, közös külpolitikára, és arra, hogy valamennyire kiegyenlítődjenek a társadalmi különbségek. Lehet, hogy ez utópia, én mégis hiszek abban, hogy ez megvalósítható. Szóval elmegyek szavazni.

Európa

azt persze mindenki

tudja rólam, aki már olvas egy ideje, hogy – mindenféle politikai és társadalmi konnotációtól eltekintve – én nagy rajongója vagyok a country-zenének, és a 60-as 70-es évek progresszív rockzenéjének, ez van, inkább a régieket hallgatom, mint a mai popzenét, de főleg azért, mert nincs egy normális rádió, amit érdemes lenne hallgatni. Azt persze nem gondoltam, hogy a countryban sikerül túllépni az “elhagyott a szeretőm, nagyon szomorú vagyok”, “vándorként járom az utat és megdugok minden nőt“, vagy a vallásos country kliséin, de úgy tűnik, hogy a Handsome Familynek sikerült valami teljesen újat alkotni ebben a műfajban, ahol a Johny Cash-es hangzást a nekrofíliával, a Jelenések könyvének hangulatával kombinálták, ami elég költői szövegeket és meglehetősen érdekes hangzást eredményezett. Nem véletlenül lett a True Blood* főcímdala az egyik számuk, a Far from any road.

*(Természetesen a True Detective-re gondoltam.)

Itt egy dal a Singing Bones albumról, amin a főcímdal is található.

Jó reggelt, híreket mondunk.

 

azt persze mindenki

megvolt ma az

előadásom. Mindenki megdícsérte, hogy jó volt. Még jobb is lehetett volna, ha nem izgulom halálra magam.

Leírtam az előadást. Kétszer, mert közben a felét kihúztam, megkérdeztem a véleményem, és azt mondta, hogy ne dicsekedjek. Miután mindent befejeztem, leültem a stopperórával, és felolvastam, hogy hadd lássam, mennyi. 21 perc 45 másodperc volt.

Aztán elolvastam még kétszer, hogy ismerős legyen a szöveg, megtaláljam, ha valahol elakadok.

Túléltem. Akkor most – ha Isten és Jakab is úgy akarja, ez az igazi jakabi feltétel – alszom.

 

megvolt ma az

lefeküdtem fél tizenegykor, aztán

00.12 Jakab sírt, felkeltem, megetettem

01.27 Jakab sírt, felkeltem, megetettem, kihányta

02.04 Jakab sírt, felkeltem

02-04-03.12 dajkáltam, ringattam, igyekeztem nem leejteni, elaludt

03.35 Jakab sírt, felkeltem, megetettem

03.55 Jakab sírt, felkeltem

04.15 Jakab sírt, felkeltem, nem kért enni

06.15 Jakab sírt, nem keltem fel

06.30 szólt az óra, kinyomtam.

Ez így megy hetek óta. Kissé bezombultam.

 

lefeküdtem fél tizenegykor, aztán

nem megy nekem

ez a tudományos szocializáció, tegnap, a konferencia fogadásán nagyjából kimerült a pohár bor szorongatásában és a bután álldogálásban egyedül, aztán végül valami addig ismeretlen Károlisokkal kezdtünk beszélgetni.

Hiába tudtam szinte mindenkiről, hogy kicsoda, majd mindegyikükhöz jártam valamiféle órára az elmúlt hat évben, én nem tudok csak úgy odaállni egy társasághoz, és úgy tenni, mintha nagyon fontos ember lennék.

Szóval meglehetősen nevetségesnek éreztem magam.

nem megy nekem

ma leszüreteltem az első,

és valószínűleg az utolsó adag spenótot, elkészítettem zöld fokhagymával, és annyira finom lett, hogy bezabáltam az egészet. Két hónapja éhezem.

Utána még megettem egy fél tál salátát, azt is saját szüretből, és a végén, húsz perce, úgy éreztem, hogy végre jóllaktam. De azóta megint megéheztem. Kenyér nélkül szinte lehetetlen jóllakni.

ma leszüreteltem az első,

folyamatábra a gyerekhez

IF fojtott sírás hallatszik, és a gyerek nincs sehol: megint bemászott a kanapé alá és nem tud kijönni. THEN kihúzni.

IF fojtott sírás hallatszik, és a gyerek látható: egyedül érzi magát. THEN felvenni.

IF élesen sír: beütötte a 1. fejét; 2. orrát. THEN felvenni.

IF úgy sír, hogy mam-mam-mam: 1. éhes. THEN megetetni.

IF úgy sír, hogy mam-mam-mam: 2. beszart. THEN tisztába tenni.

IF úgy sír, hogy mam-mam-mam: 3. álmos. THEN letenni aludni a kutyájával.

IF csend van: 1. alszik. THEN tanulás, főzés, mosás, rendezés, írás, olvasás. minden. Imádkozás, hogy minél tovább tartson.

IF csend van: 2. az áramkábelt rágja. THEN elrángatni.

REPEAT

folyamatábra a gyerekhez

Kedves Ahanem!

Köszönöm kedves leveled, amelyben arról érdeklődsz, hogy eladnám-e vagy elcserélném-e Rudolf Otto A szent c. könyvét. Mivel a molyon érdeklődtél, és a rendszer továbbküldte a leveled, így értesültem arról, hogy levelezésben állunk. De mivel én már évek óta nem léptem be a molyra, és most sincs kedvem csak ezért, itt írok neked, hátha valamilyen módon megtalál téged ez az üzenet.

A válaszom: nem.

 

Szivélyes üdvözlettel:

 

Anettka van de Mért (alias Mezei Nelli)

 

Kedves Ahanem!

csak egy kis megfázás,

nem okoz felnőtteknél komolyabb tünetet – mondta volt a kórházban a gyermekorvos a vírusra, amit Jakab elkapott. Namármost én három hétig fújtam az orrom, volt kötőhártya-gyulladásom meg fájt a bal arcom, ami februárban olyan rosszul volt, és amikor ezek meggyógyulni látszottak, a vírus átvonult a vállamra, lett egy kis izületi gyulladásom, de úgy, hogy a bal vállamat mozdítani sem tudtam (most sem tudom hátrahajlítani a karom), ami aztán lement a rossz térdemre, de úgy, hogy nem tudtam behajlítani, aztán a bokámra, és most jön visszafelé, mert megint a térdemen van, a fél év balett-erősítés mintha nem is létezett volna, annyira fáj és érzékeny.

Úgyhogy most egy időre elfelejtem a csinos kis szoknyákat, mert be kell fásliznom a térdem, és adnom kell neki egy kis Voltaren-kúrát, hogy érezze meg magát.

Csak egy kis megfázás, per se.

csak egy kis megfázás,

meglehetősen hosszú

hétvége van mögöttem, egy kétnapos konferenciával, ma pedig egy gyerekzsúrral (ne is kérdezzétek), nagyon fáradt vagyok. Holnaptól pedig komoly tanulás és készülés, elő fogom adni az elrejtett dolgokat az ókortudományi konferencián, május 22-24.-én, olyan emberek között, akikre felnézek, és akiktől nagyon sokat tanultam, és persze fosok, mint állat. Nyeh.

meglehetősen hosszú

epic fail

Milyen anya az már, aki, mikor éjjel a ded enni kér tőle, leönti egy adag táppal? Az éjjel annyira álmos voltam, hogy megkevertem Jakabnak a tápot, és nem csavartam fel a cumisüvegre a cumit, és így próbáltam a szájába tenni. És észre sem vettem, hogy nincs rajta, csak amikor a fele ráömlött. Nem láttam kettőig éjjel, az biztos.

epic fail

az utóbbi időben

azért nem történik semmi, mert teljesen el vagyok merülve Avicenna Metafizikájának a fordításában. Azt nem lehet ugyan mondani, hogy élvezem, mert Avicenna van annyira olvashatatlan, mint Arisztotelész, de mostanra már kezdem úgy érezni, hogy haladtam is vele valamit, és nem csak a permanens hajtépés van, hogy miről is beszél. De igazából ez a szöveg még mindig az őrületbe kerget, mert állandóan vissza kell rohangálni az elejére, megnézni, hogy ott mi volt, aztán a végére, hogy mi lesz, újraolvasni századszorra, újra átgondolni a már lefordított részeket, feltúrni a netet, a könyvtáramat, leolvasztani közben a hűtőt, mert felidegesedek egy félmondaton és odavágom az egészet, közben megnyugtatni a gyereket, enni adni neki, megvígasztalni, ha odaüti magát (most tanul felállni, többet sír, mint alszik). Őrület. De most már kezd úgy látszani, hogy sikerül belőle egy elfogadható magyar szöveget gyártani.

az utóbbi időben

mai menü – narancsos kacsapástétom

Hétvégén megint kacsahúslevest főztem, egy egész kacsából, mert Jakabnak lassan ideje a tápról átszokni valami normális ételre, legalább naponta egyszer, így főztem bele egy gostatcsirke mellehúsát is, leturmixoltam a zöldségekkel és hat adagot, mert ennyi lett, betettem a hűtőbe, hogy majd minden nap eszik egyet.

Szóval volt egy nagy főtt kacsám, amivel nem tudtam mit csinálni. Így jutott eszembe, hogy megróbálok pástétomot gyártani belőle, hátha jó lesz.

Hozzávalók:

1 főtt kacsa húsa a bőrrel együtt (kell a zsír miatt)

egy narancs egészben, héjastól, és még egy kis narancslé

két gerezd fokhagyma héj nélkül

két tojás, a héját ki lehet dobni a szemétbe, bár sok benne a kálcium

só, bors

alaplé (kacsahúsleves, pontosabban kocsonya, mert megkocsonyásodott, a tetején levő zsírral együtt)

***

Megpucoltam a főtt kacsát, a húst beletettem egy tálba, a csontot meg külön, mert a csontot nem lehet turmixolni, viszont Bodri nagyon fog majd neki örülni. Beletettem a tojások sárgáját, a fokhagymákat, a narancsot, a narancslét, az alaplevet, a sót és a borsot, és az egészet a mixerrel összeturmixoltam egy hússzínű masszává.  Felvertem a fehérjét habnak, és azt is belekevertem. Utólag kiderült, hogy ez hiba volt, mert szépen felfújta ugyan a tetejét, de amikor kivettem a lerből, összeomlott, mint a Mozilla a flashtől. Szóval azt is bele kell keverni csak úgy, veretés nélkül. Az egész masszát beletettem a sütőformába, amiben a stefánia-szeletet szoktam sütni, és sütöttem, elég sokat. Addig kell sütni, amíg a szurkálásra való kínai-pálcikára már nem ragad rá a massza, ha az ember beledöf a pástétomba.

Ezután kiengedtem a szagot a folyosóra, hadd szagolja a szomszéd, hogy mit főztem, aki kelkáposztán, paprikás krumplin és más, hasonlóan büdös menzakaján él. Nagyon finom lett.

mai menü – narancsos kacsapástétom

a fogyókúra állása

Március 16 óta fogyókúrázom. 78 kilóval kezdtem, ami ahhoz képest, hogy Gedeon előtt 56 voltam, nagyon sok. Nyilván nem az 56 kiló a cél, hanem inkább a 65, de mindenképp 70 alá szeretnék menni. Most 74 vagyok.

Ennek érdekében a következőket csinálom:

– hetente kétszer járok balettre, persze nem csak a fogyókúra miatt, de azért ez is fontos szempont

– itthon is tornázom, főleg boka- és térderősítő gyakorlatokat, meg hasizmot meg hátizmot, kétóránként 15 percet

– keveset eszem, de sokszor, sok zöldséget-gyümölcsöt, több húst, tojást, sajtot, kevés kenyeret, kevés zsírt, néha egy kis laskát, rizset, kevés cukrot (főleg szörp formájában, errő nem akarok leszokni), néha egy kis csokit (a jutamlazás miatt), sört nem, csak bort, gyorskajából csak csirkeszárnyakat, pizzát hetente egyszer, a campuson, sok olajos magvat; péksüteményt egyáltalán nem, édességeket nagyon ritkán

– a nassolást igyekszem a minimálisra csökkenteni, ha nassolok is, akkor is inkább sajtot, paradicsomot, retket, karalábét

– reggelizek (fú, ez a legnehezebb), általában felvágottat, tojást, sajtot, zöldséget, néha egy kis barnakenyeret

– nem számolom a kalóriákat, cukrokat, tápanyagokat, eszemben sincs tudományosan enni; az utóbbi időben kicsit utánaolvastam ennek az egész dietetikának, és a rengeteg ellentmondás mellett két dolog biztos: egyrészt egy egyszerű ember nem tudja eldönteni az olvasmányok alapján, hogy a cukor jó vagy sem, az olajok-zsírok jók vagy sem, hogy mit kell enni és mennyit és mikor, és az egész inkább egy nagy humbugnak néz ki, és hinni kell benne, hogy működik, mint a homeopátiában, másrészt egy dolog teljesen biztosnak látszik: ha az ember kevesebb ételt eszik, mint amennyit felhasznál, akkor egy idő után elkezd fogyni

– nem akarok gyorsan fogyni, hanem fenntarthatóan, és tudom, hogy ezért az egész év erre fog rámenni

– nekem leginkább a mediterrán étrend fekszik, sok nyers zöldséggel, olajos magokkal, marha- és szárnyashússal, leves helyett salátával

a fogyókúra állása