tegnap szépen

kilakkoztam a körmeimet, egy hónap után először, mert végre leesett a régi körmöm, amire rácsuktam az ablakot. Most minden körmöm más színben pompázik. Azután kimentem gyomlálni. Van itt ész, kérem.

Más. Én nem tudom, más szülő hogy van ezzel, de nekem három dolog nagyon nehéz most a gyereknevelésben: az egyik az, hogy Gedeon minden kérést, utasítást elenged a füle mellett, mintha meg se hallotta volna. Mindent tízszer kell elmondani, és érthető módon tízedszerre már elég ideges vagyok. Szóval ki kell találnom valamit, mert ez így nem megy, hogy a gyerek csak az erőszakra reagál. Reggel és este egyszerűen nincs energiám arra (és nem is tartom elfogadhatónak), hogy órákat könyörögjek neki, hogy felvegye a nadrágját, megegye a reggelijét, megmossa a fogát, vagy bármit. Mint egy k%@&tt lassított felvétel. Hiába ébresztem fel hétkor, vagy legkésőbb fél nyolckor, a felkelés kilencven százaléka azzal telik, hogy megpróbálom rávenni, hogy engedelmeskedjen néhány egyszerű utasításnak, amit a gyerek rendszeresen, azaz minden alkalommal elszabotál, amitől én ideges leszek, és akkor ő sír. Hát király ez a gyereknevelés, komolyan.

A másik az érzelmi zsarolás. Értem én, hogy most tanulja kezelni az érzelmeit, de ez most olyan intenzív, mint egy Ady-Léda-szerelem. Én az érzelmi hullámvasutat már akkor is utáltam, amikor benne voltam, de most, hogy egy gyerek csinálja velem, nagyon bosszantó. Ha valami nem úgy van, azonnal görbül a száj, jönnek a krokodilkönnyek, a “beraklak a kukába”, és rá öt percre már teljes a szerelem.

A harmadik Jakab fejhangon való sírása. Még mindig ott tartunk, hogy az ébrenlét idejének jelentős százalékát visítással tölti. Van a gyereksírásban valami, amitől feláll az ember hátán a szőr, és rettenetesen ideges lesz, a frekvenciával lehet valami, visít, ha éhes, ha nem tiszta a pelenkája, vagy ha valami baja van, ez eddig jogos. De visít, mikor alszik el, sőt, álmában is, ha unatkozik, ha nem tetszik neki az a játék, amivel épp játszik, vagy bármikor, amikor eszébe jut, minden látható ok nélkül. Olyankor azt mondom, hogy biztos jön a foga. A nyál már négy hónapja megérkezett, úszunk a nyálban, de fog még sehol. És a visítást mindig felső cében kezdi, nem előzi meg egy kis nyöszörgés, hogy a zember felkészülhessen rá, így amikor éjjel bekövetkezik, úgy ülök fel derékszögben az ágyban, mintha rugó lenne a hasamban, és biztosan égnek áll a hajam.

És amikor külön-külön csinálják, akkor még megbírkózom a helyzettel valahogy. De este mindenki egyszerre nyálazik, nyafog, sír, hisztizik, ordít, beszél, viháncol, ugrál.

Advertisements
tegnap szépen

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s