és igen, azt hiszem

ez az, ami a leginkább idegesít Magyarországban, és annyira élhetetlenné tesz minden közös teret, hogy az emberek jelentős része gondolja azt, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak, őt kivéve. És a sorbanállás csak egy példája ennek, hogy mindig akad valaki, aki úgy képzeli, hogy ő jogosan betolakodhat a sor elejére, mert úgy érzi, hogy neki az jár, mert minek várja ki a sort, és fel van háborodva, hogy amikor ezt szivességként kéri tőlem, nemet mondok.

Vagy azok a biciklisek, akik a járdán bicikliznek, noha ott a bicikliút mellettük, vagy nem állnak meg a pirosnál, mert minek, úgysem ütnek el senkit. Vagy a lakástulajdonosok, akik azért nem engedik, hogy a lakó szabályszerűen bejelentkezzen, vagy nem fogadják el átutalva a pénzt, mert akkor rájuk mászik az adóhatóság, hogy nem fizetnek adót. Vagy azok a szülők, akik minden kifejezett tiltás ellenére az óvoda öltözőjében etetik a gyerekeiket mindenféle édességgel.

Igazából nem is az a bajom, hogy az emberek csalnak, hanem az, hogy úgy érzik, hogy nekik ehhez joguk van, és még olyan banális helyzetekben is csalnak, amikor semmi szükség nem lenne erre, mint pl. a sorbanállásnál.

Advertisements
és igen, azt hiszem

és igen, azt hiszem” bejegyzéshez egy hozzászólás

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s