mivel ma nagyon

motiválatlan vagyok, és szomorú, és fáj a fejem, és elegem van mindenből, arra gondoltam, hogy felvidulásképp megpróbálom összeszedni azt, hogy négy hónap alatt mmit sikerült a balettel elérni, hátha ettől jobb kedvem lesz. Vagy legalábbis túlélem a mai napot.

(Előljáróban tudni kell, hogy a bal lábamból hiányzik két porc, meg vannak nyúlva az inszalagok a sokszoros ficamok és rándulások miatt, a bokám ugyanazon a lábamon 8 darabra volt törve, és világosan látszik, hogy nem egyforma a két lábam. Amiket itt felsorolok, mind nem tudtam egy fél éve, igaz, akkor akkora hasam volt, hogy a Holdról is látszott.)

Rá tudok ülni a sarkamra. Egy évvel ezelőtt annyira nem hajlott a térdem, hogy egy egyszerű gugolást sem tudtam megcsinálni. Nem mondom, hogy nem fáj, mikor ráülök, de tudok ülni rajta kb. 30 mp-et.

Ha lehajolok, meg tudom fogni a bokám. Nem tudom még teljesen odahúzni magam, de a hátizmaim érezhetően megnyúltak.

Ha felteszem a jobb lábam a rúdra oldalt, úgy, hogy a csípőm szemben van a rúddal, meg tudok csinálni kb. tíz térdhajlítást. Persze nem tudom nagyom behajlítani, csak néhány mm-nyire, de akkor is.

Végig tudok csinálni egy balett-órát és egy nyújtás-órát úgy, hogy nem merülök ki teljesen.

Terpeszállásban meg tudom érinteni a tenyeremmel a földet.

Meg tudom csinálni a gyertyát.

A bal lábamon is tudok állni 1-2 másodpercet lábujjhegyen. Persze nem tudom rendesen feltolni magam, mert a lábfejemet és a bokámat még nagyon sokat kell edzeni, de mindennap megcsinálok ötven-ötven lábujjhegyre állást.

Ülö helyzetben ki tudom nyújtani magam előtt a lábam úgy, hogy fogom a bokám, és a hátam egyenes. Tudom tartani kb. egy percig.

A balance-okkal, azaz az egyensúlygyakorlatokkal vagyok a legnagyobb bajban, és az ugrásokkal. A két lábujjhegyen egyensúlyozás se megy, és most tanultuk az egylábasat. És az a hülyeség, hogy az egész nagyjából koncentráció kérdése. Mikor koncentráltabb vagyok, jobban megy. Mikor nem figyelek oda, akkor kevésbé. Az ugrások meg sehogyse, de ezt ugye el se várom magamtól. Arról nem is beszélve, hogy a tegnap épp egy piruettet tanultunk.

Reklámok
mivel ma nagyon

mivel ma nagyon” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Remek, ügyes vagy, de tényleg :)
    Én ezek nagy részét 40 évvel ezelőtt se tudtam volna megcsinálni (17 évesen), pedig a testalkatomhoz képest hajlékony voltam (ahhoz képest meg pláne, hogy igazán rendszeres mozgást az életben sem végeztem az iskolai tornán és a bringával járáson kívül).

    A fogyáshoz: egy korábbi bejegyzésednél már ajánlottam a fa hulahopp karikát, nem viccelek, fantasztikus hatást lehet vele elérni, viszonylag gyorsan és nem túl nagy energiaráfordítással. Pont a hasat-csípőt-segget gyalulja le.

    Lehet, hogy megint megpróbálkozom vele, hátha sikerül elkapni a ritmust és nem ejtem le folyton. Az a probléma ezzel, hogy ha le akar esni, mindig utána kapok és megfogom, miáltal a másik széle nekicsapódik a bokacsontomnak, és az bizony fáááj.
    És persze, amíg nem tudom rendesen pörgetni, addig pár fordulás után leesik.

  2. Óóóó, balett, óóóóó. Elárulod, akár privátban, hogy hova jársz? Nagyon filozom, hogy újra kéne kezdeni.
    Kamaszként és fiatal felnőttként sokat jártam táncórákra, főleg modernet tanultam amúgy, de mindig voltak balettos alapozások is. Imádtam! Attól függetlenül, hogy nekem az egyik lábam rövidebb és kisebb és gyengébb is mint a másik, hogy a balanszokban totál béna vagyok, akkor is ez az a mozgás ami ugrálás nélkül (azt utálom) totálisan átmozgat! Talán még a jóga hasonló, de nekem mégis a tánc az Igazi!
    Mostanában sokat gondolok rá, hogy újra kellene kezdeni, de a plusz 10 kilóm és a zeró erőnlétem miatt parázok, de hátha!

  3. Vica, berakta a kommentedet a szpembe, most találtam meg.

    Igen, komolyan elgondolkoztam a hullahopp-karikán, de még nem volt időm a tettek hímes mezejére lépni :) De meg fogom venni.

    Annak idején én sízéssel kezdtem, és csak negyedik osztályban kezdtem el a balett miatt nyújtani, és akkor is egy évbe telt, pedig gyerekkorban ez könnyebben megy. Szóval most sem vártam el túl sokat magamtól. Van egyfajta nyújtás, amikor párban csináljuk, az egyik segít, a másik szenved, na, akkor vannak a legjobb eredményeim, kedden már egészen jól ment. A másikfajta nyújtás, amire járok, az inkább jógás, az is nagyon jó, ha nem vihogják szét a kolléginák, akkor az olyan, mint egy meditáció.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s