el sem tudom

mondani, mennyire más úgy kelni, hogy süt a nap, és nem pedig esik az eső és köd van. Mert amikor itt a dombon köd van, akkor az sűrű, tejszerű, nyúlós valami. A lakás egyik ablaka keletre néz, onnan süt be a nap a virágaimra, amiknek ettől átlátszó lesz a levele.

Más. Elfogott bennünket a kertészkedési roham. A kert teraszos, mert egy meredek domboldalban lakunk, így elég nehéz vízszintes ágyásokat csinálni, de nem is ez a legnagyobb probléma, hanem hogy tíz éve senki nem nyúlt a kerthez, tele van vadmálnával, vadszőlővel, szulákkal, mindenféle futóbizbasszal, az orgona úgy elszaporodott, hogy írtani kell. De azért a múlt hétvégén vetettem spenót, salátát, retket, fűszernövényeket, virágokat. Ma – ha minden jól megy – felásunk egy parcellát (ebből a célból hétfőn voltam a praktikerben és vettem egy ásót, a taxisofőrnek kissé fennakadt a szeme, mikor meglátott egy taszigával, két nagy szatyorral, egy ágvágóval és az ásóval, gyerekkel a hátamon), és teszek bele dughagymát, újabb adag retket, paszúlyt, fűszereket és virágokat. És megpróbáljuk egy kicsit kiírtani a vadmálnát, de makacsul ellenáll, mert a kesztyün keresztül is szúr.

Más. Azért ezt fura volt megtapasztalni, hogy mennyire fész-függő/internet-függő vagyok. Az elmúlt hét tapasztalata a következő: túl sokat ülök a számítógép előtt, és azt se minőségi munkára fordítom. Nem marad időm másra. Nem tudom beosztani az időm. Megpróbálok ezen valamit változtatni.

Más. Bár én nem nagyon hiszek abban, hogy amit adok, azt mástól visszakapom, mert szerintem ez csak az agyam törvényszerűségeket kereső központjának az illúziója, mert a történelem egy semleges valami, nem pedig igazságot oszt, de valahogy mégis úgy struktúrálódik a valóság, hogy elég gyakran előfordul, hogy teszek valami rosszat, és azt visszakapom. Szerintem ez azért van, mert hasonló emberek hasonló dolgokat tesznek, és elég bézik-módon működnek az emberi kapcsolataink.

Szóval azok, akiknek annak idején sírt a szája, hogy milyen rossz az, amikor én egy szigorú vizsgálóbizottságként ülök a padban, most kárörvendezhetnek egy kicsit, mert hirtelen nekem is lett egy ilyen tanítványom, aki mindent a lehető legkritikusabban néz, és állandó kisebbrendűségi rohamokba taszít. De szerintem ez a normális. Egy hallgató legyen kritikus azzal, amit a tanár mond. Olvasson utána, érdeklődjön, vitázzon, művelje magát. Mert igen, persze, elég szar ez így nekem, mert mostanában kicsit úgy érzem, hogy nem lelkesít annyira a tanítás, amennyire kellene, és mert valamiért nem tudom a maximumot nyújtani. Nem érzem a tudásomat elég magabiztosnak, és mostanában nagyon is tudatában vagyok annak, hogy mások ezt a tanítást nálam sokkal jobban csinálják. Szóval jogos a kritika, úgy érzem, főleg azért, mert azt gondolom, hogy minden diáknak joga van ahhoz, hogy a tanár a lehető legjobb teljesítményét és a tudása legjavát adja neki.

Más. Jakab öt és fél hónapos, hét kiló, 66 centi (Gedeon hat hónaposan 8,5 volt, 68 cm). Már mindenféle betűt mond, csak nem a megfelelő sorredben. Ülve megtartja magát, de felülni még nem tud. Próbál kúszni. Rág, nyálazik. Megismeri azokat, akikkel sokat van, de Gedeon a kedvence. Már tudja, mi az a puliszka. Megtalálta a lábait, sokat játszik velük. Továbbra is sokat sír éssokszor felkel éjjel, amikoris nagyon vidám. Én nem annyira.

Más. A harmadik hónap balett után még mindig elég teljesíthetetlen feladatnak tartom ezt az egészet. Hiába, újra fel kell építenem az izmaimat és ki kell nyújtanom, sokszor érzem úgy, hogy nulláról (ami persze nem teljesen igaz), úgy, hogy közben fokozottan kell arra koncentrálnom, hogy a beteg lábamat is (két porc hiányzik a térdemből, ínszalagnyúlás, bokatörés) ugyanúgy dolgoztassam, és szépen lassan erősítsem. A császár helye is állandóan viszket, a bokám pedig nem elég erős még ahhoz, hogy hordja a súlyom, és tudjak lábujjhegyen állni, így azt sokat kell edzeni. Nem vagyok magammal teljesen elégedett, de nagyon igyekszem. És persze nem ártana fogyni tíz kilót. Az sem könnyű, hogy a mozdulatokat megfelelő módon csináljam (másképp nincs sok értelme). Ez nagyon erős koncentrációt igényel, de legalább olyankor semmi másra nem tudok gondolni.

Ilyeneket csináluk, ha nem is ilyen szépen, mint a képen a kislányok:

Advertisements
el sem tudom

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s