mindig is problémáim

voltak az evéssel. Nem azzal, hogy túl sokat ettem, hanem hogy túl keveset. És azt sem jó ízzel. Igazából ezt az egész evés-dolgot felesleges időpocsékolásnak érzem, és csak akkor eszek jóízűen, ha közösségben eszek, mert akkor a beszélgetésre figyelek, vagy ha olvasok közben, mert akkor meg a könyvre. Másrészt nem szeretek enni abból, amit én főztem. Főzni szeretek, és főzök is, mostanában minden nap, csak épp nem eszem meg.

***

Ezért működnek nálam a gyorskaják. Nem nekem kell megfőzni őket, gyorsan túl lehet esni rajtuk, egy bigmac 3-4 perc maximum, és utána egy darabig nem kell ezzel foglalkozni, lehet csinálni fontosabb dolgokat. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy muszáj ezt csinálni, ha nem akarok kiájulni egy stratégiai pillanatban. És mert muszáj, ezért zavaró. Persze ha sokan eszünk együtt, az más, mert az szertartás.

Ha arról van szó, hogy egyedül kell ennem, mint ahogy mostanában sokszor, vagy nassolok egész nap, ami a lehető legnagyobb hülyeség és biztos út az elhízás felé, igyekszem tehát gyümölcsöt nassolni, vagy inkább nem is eszem. Vagy századszorra is laskát (tésztát) főzök, mert azt megeszem. Amitől mindenki más itthon idegrohamot kap, jogosan. Tudom, hogy a nassolás pótcselekvés, csak azt nem tudom, mi helyett csinálom. Jól vagyok, csak a megszokott méretben vagyok depressziós, azaz csak annyira, hogy fanyar vicceket találjak ki. Volt ez már sokkal rosszabb is. Nincsenek egzisztenciális félelmeim vagy hiányérzeteim. Alapjában véve elégedett vagyok csak az a kurva Avicenna lenne már meg még ma még mámma.

És igen, tudom, hogy ez kihat a gyerekek étkezési szokásaira is. És még így, hogy tudom, sem tudok ellene tenni. Nem szeretek enni, nem érdekel az evés, idegesít, problémáim vannak vele. Jó, tudom, ez is egy first world problem.

És a testkép. Most persze van rajtam tíz kiló plussz, ezt valahogy el kellene tüntetni. Tegnap a dm-ben megint megnéztem a fogyasztóport, de nem vagyok hajlandó 8000 forintot fizetni érte. Tisztában vagyok azzal, hogy nem leszek soha olyan vékony, mint a szülések előtt, amikor hatvan kiló voltam és feljöttek rám a 36-os ruhák. De ha lemenne a hasamról a háj (ott van a legtöbb), akkor nagyjából elégedett is volnék. Így viszont úgy nézek ki, mint két pipaszáron egy nagy gombóc, és ez árt a hiúságomnak.

Advertisements
mindig is problémáim

mindig is problémáim” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ha nincs gerinc vagy ilyesmi problémád, szerintem vegyél egy FA hulahopp karikát (nagyobb sportüzletben kapható). Mivel balettozol, azaz összerendezett, tudatos is lehet a mozgásod, szerintem nagyon gyorsan megtanulsz vele dolgozni. Garantálom, hogy hetek alatt legyalulja rólad pont a hasadon, egyéb kényes helyeken lévő hájakat. Még akkor is, ha nem erőlteted meg magad a mozgással, pusztán a masszírozó hatása is elég, szerintem.

    Nekem is van, csak kitartásom nincs, meg összeverem vele a bokámat, na és nem is harminakárhány éves vagyok, sajnos és nem sikerül elkapni a ritmust. De huszonévesen sosem voltam annyira vékony, mint amikor főiskolás koromban karikáztam.

    Sajnos az utolsó évben nem hoztam haza a koleszból, túl sok volt a cipelni való, és többszöri átszállással jutottam csak haza, aztán meg nem sikerült venni, Mondjuk más problémáim is voltak a következő 20 évben…

    Az evésznemszeretést sajnálom, én szeretek enni, meg is látszik :)

  2. Nekem nem annyira az evéssel, a főzéssel van problémám. Ha valaki elém teszi, megfőzi, megpucolja, akkor oké, de hogy magamnak előrelátóan csomagoljak valamit, az ritka, mint a fehér holló. Itt figyelnek be aztán nálam is a gyorskaják, mert ha nem főzök, nincs mit enni, viszont előbb-utóbb éhes leszek, és akkor meg már tüzet oltok.
    Számomra a konyhában eltöltött idő számít felesleges időpocsékolásnak, de sokszor az evést is ide sorolom. Tudom én, hogy öngondoskodás meg minden, de ezerszer több sokkal fontosabb dolgom van. Pl kommentelni ide. :)

  3. Nekem ilyen minekvan dolog részben az alvás (=ütni tudnék, amikor olvasom, hogy mennyire kellene aludni és aludni és csak aludni, de milyen gonoszak vagyunk a kis testyünkhöz, mert nem alszunk annyit.). Már az alvással kapcsolatos szavak nagy részében is érzek egy adag nyálat és iróniát, ami nyilván nem annak készült, de akkor is olyan. “Annyit alszol, mint egy kizsbaba” – mondta nekem régebb az egyik ex, ez már eleve egy szög volt a koporsójában, de nem az egyetlen. Szakmunkás suli alatt ezzel szemben kb egy órákat bírtam aludni éjjel. Azóta valamivel jobb lett, de továbbra is bosszant a dolog kötelező csirizes jellege. Amúgy persze szeretek aludni, csak azt nem csípem, ha hülyének/csonttalan, agyatlan remegő blugyhalnak néznek:)
    Evés csak akkor, ha csesztetnek vele. Mert nem _kötelező_ enni, nem a szomszédasszonynak “teljesítesz” vele stbstbstb csak éhendödölsz nélküle, meg kimaradsz egy csomó jó dologból. De az embert basztatni a témával… gyilkosság.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s