én nem vagyok egy

pacsirta-típus. Minden korai felkelés olyan, mintha késsel hasongatnák a fejemet. Ha muszájból kelek fel, mert szól az óra, visít a gyerek, vagy menni kell valahova, görcsben van a gyomrom egészen délig, és nem számít, mennyi kávét ittam. Nem lehet hozzám szólni reggel, mert nemhogy teljes mondatokban nem tudok fogalmazni, de még az is rettenetesen nagy erőfeszítést igényel, hogy fókuszáljak, és az, hogy hozzám szólnak, annyira felidegesít, mint normál állapotban szinte semmi. Olyankor ütni tudnék, ha nem volnék teljesen lelassulva. Nem tudom koordinálni a mozgásom, mindenhova beütöm magam. Elejtek dolgokat. Ha mondanak nekem valamit, nem emlékszem rá. Nem figyelek oda. Nem érdekel, visítom magamban, ne szóljon hozzám senki, hagyjanak béként, de még arra sincs erőm, hogy hangosan modjam. Nem működik az önkontrollom, csak az agresszivitásom.

Persze ez egy first world problem, de nekem ez a legnagyobb stressz az életemben, hogy szinte minden reggel úgy kelek fel, hogy gyűlölöm ezt a világot, és benne mindenkit. És senki, aki korán kelő típus, vagy akinek gyorsabban indul az agya, nem érti meg, hogy nekem nem. Megpróbáltam átállítani a bioritmusom a hajnali kelésre és a tízórás fekvésre, ment is egy darabig, főleg nyáron, amikor kint világos van. De télen, a sötétben ezt reménytelen betartani.

Ma pl. óránként keltem fel Jakabhoz, míg végül négykor feladtam, kitoltam a gyereket a nappaliba, becsuktam az ajtót, és – miután nem sikerült  megnyugtatni -, visszatettem az ágyába, hogy visítson fejhangon, ha akar, ameddig bele nem alszik. Beraktam a fülembe a füldugókat.  Megcsináltam egy határidős munkát. Mindjárt kelnek a többiek. Elkészítem Gedeont az óvodába, és aztán lefekszem, hogy pótoljak valamit a pihenésből.

Mert ez egy kurva koránkelő ország, ahol a koránkelők terrorizálják azokat, akik erre nem képesek, egész életemben korán kell kellnem (legalábbis amíg megnőnek a gyerekek), mert minden iskola és óvoda ilyen borzalmasan korán kezdődik. Marokkóban bezzeg tíz előtt a fű se nő, és este kilenckor van a legnagyobb élet. Na, ez az álmom, hogy egy ilyen helyen lakhassak, ahol nem megy tíz fok alá a hőmérő, nem a kálvinista munkaetika szerint élnek, és közel a tenger.

 

Reklámok
én nem vagyok egy

én nem vagyok egy” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Az ideális nyilvánvalóan az lenne, ha mindenki a saját bioritmusának megfelelően élhetne, de nincs ekkora szerencsénk. Nekem éppen azzal van a gondom, hogy koránkelő vagyok, de ezt sem a munkám, sem a találkozóim vagy más programjaim nem veszik figyelembe. Nem hiszem, hogy terrorizálnék bárkit is azzal, amilyen vagyok, azt sem állítom, hogy a későnkelők terrorizálnak engem azzal, amilyenek ők, de ez így együtt kényelmetlen, az biztos.
    Különösen akkor, ha nem a nap elejét, hanem a végét vesszük viszonyítási pontnak, és nem koránkelőkre és későnkelőkre, hanem koránfekvőkre és későnfekvőkre gondolunk.

  2. emellett azt hiszem, akkor lennénk egálban, ha neked is kötelező módon minden este programod lenne, amikor aludnál, a választás és elutasítás legcsekélyebb esélye nélkül.

  3. Nem hiszem, hogy bármikor egálba kerülhetnénk. Hacsak nyolcvanévesen nem, amikor majd úgyis mindkettőnket pofánrúg az öregkori inszomnia.

  4. “Na, ez az álmom, hogy egy ilyen helyen lakhassak, ahol nem megy tíz fok alá a hőmérő, nem a kálvinista munkaetika szerint élnek, és közel a tenger.” – ez a mondat óriási. :) Annyir örülök, hogy ennyien vagyunk, akik így gondolják. És milyen jó lenne, ha élhetnénk bagoly-ritmusunk szerint!

  5. arthemisz szerint:

    Bagoly vagyok én is. Néznek is csúnyán rám, hogy éjjel keresem az aranyat és nem hajnalban. Megvan a magyarázat is rá. Éjjel nem hív senki telefonon, a gyerekek többnyire alusznak és csend van. Az én szerencsém, hogy egy pacsirtával élek, aki reggel indítja a gyerekeket.

  6. Az utolsó mondat tényleg óriási! (amúgy én is koránkelő vagyok, na nem annyira mint Csipkepitty, csak félig) Tegnap este Kaktusznak olvastam fel, látod, mintha csak te beszélnél – kivéve a kálvinista munkaetikát, ezt ugye nehéz lenne bevenni egy katolikus beállítódású orgonistának ;-) És azt is a fejéhez vágtam, most felfogod végre hogy mi mennyire el vagyunk kényeztetve, kelnél csak fel óránként szoptatni, itt meg nyavalyogsz hogy kétszer kellett neked a Dönde szájába cumit nyomni s ettől vagy tropa egész nap… görr.
    Hihetetlen, hogy ennyire is működik az agyad a körülmények ellenére, néha belegondolok hogy én ezt nem tudnám ennyi és ilyen minőségű alvással, de aztán sehogyse! Tényleg, te_ezt_hogy_csinálod???

  7. Hát nem tudom, szerencsére Jakab nappal alszik, engem meg érdekel az, amit csinálok. Igaz, jnuárban annyira hulla voltam, hogy csak távolról piszkáltam mindent, ai köyvhöz hasolított, de a napokban összeszedtem magam. De azt már tudjuk a micimackóból, hogy a januárok veszélyes állatok.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s