nem is emlékszem, mikor

voltunk utoljára házibuliban, arra pedig végképp nem emlékszem, mikor voltunk utoljára olyan házibuliban, amelyikben annyian voltak, hogy alig tudtunk bemenni az ajtón.

Én még világosan emlékszem rá, hogy sok évvel ezelőtt mi kaptuk az esti puszit, és az anyámék mentek házibuliba (nem nagyon volt mit csinálni a kommunizmus vége felé, hát sokat jártak dancingolni), most meg mi adtuk az esti puszit, az apám vigyázott a pujákra, és mi ültünk hajnalig.

És milyen jó, hogy elmúlt az az érzés, ami végigkísérte az egész fiatalságomat, hogy szarul éreztem magam a buliban, mert nem volt kivel táncolni. Mekkora megkönyebbülés ez most, hogy túléltem a kamaszkort.

És hogy sem előtte, sem utána nem voltak olyan jó bulik, mint Kolozsváron a “magyar bulik”, először a roadhouse-bulik, aztán meg a Dorna háta mögött, a KMDSZ szervezésében, és az a néhány buli Szentgyörgyön a Bunkerben.

Nagyon öregnek érzem ma magam.

Reklámok
nem is emlékszem, mikor

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s