modern rítusok

Ez egy hosszú fejtegetés lesz, akit nem érdekel, az ugorgyon. Ez itt egy gondolatkísérlet, nem pedig egy tudományos igényességgel megírt tanulmány. Így kezelje mindenki, aki olvassa.

***

Tételmondat: A mai közbeszéd általános tényként kezeli, hogy a vallásosság a nyugati kultúrában visszaszorulóban van, a szekularizáció megvalósul, nem csak a közéletben, hanem a magánéletben is, sokkal kevesebb a “vallásos” ember. Ezzel kapcsolatban tennék néhány megjegyzést.

Első megfontolásom, hogy ebben a kérdésben külön kell választani Európát és Amerikát. Grace Davie hívja fel arra a figyelmet A vallás szociológiája c. könyvében*, hogy a szekularizáció egy jellegzetesen európai jelenség, Észak-Amerikára már egyáltalán nem vonatkoztatható, vagy csak különféle megkötésekkel. A kérdés, hogy létezik-e egyáltalán szekuláris társadalom, szét lehet-e választani teljesen a magánéletet és a vallásos viselkedési formákat és a nyilvnános szférát, illetve ha igen, érdemes-e erre törekedni, azaz többet nyer vele a társadalom, mint amennyit veszít.

A másik megfontolásom, hogy a vallásosságot mindenki a keresztény, vagy ha nagyobb léptékben gondolkodik, a zsidó-keresztény vallásosságra érti. A templomba járó, vallásosságát többé-kevésbé aktívan felvállaló, a felekezet rítusait gyakorló, alapvetően monoteista felekezethez tartozó ember képe az, ami megképzik előttünk akkor, amikor vallásos emberről beszélünk. Ez azonban nem az egyetlen lehetsége formája a megélt vallásosságnak.

A harmadik megfontolásom az lett volna, amiről Geréby György ír valahol, hogy ti. Carl Schmitt szerint a szekuláris jog fogalmai is a kánonjogból erednek, de mivel nem találom, hogy ez hol van, ezért erről inkább nem írok semmit.

Először is azt gondolom, hogy a vallás, vallásosság, vallásos viselkedés fogalmát ki kell terjeszteni a zsidó-keresztény-monoteista kontextuson túlra. Létezik-e közös vallásos nyelv abban az értelemben, ahogy Jung érti, azaz vannak-e közös tudati tartalmak, rítusok, viselkedési formák, amelyek minden közösségben vallásos rítusként működnek? Feltétele-e a rítusnak amonoteista isten (nyilván nem), de feltétele-e a szent egyáltalán? Azaz a rítus attól rítus, hogy létrejön benne a szenttel való találkozás? Behelyettesíthető a szent mással? A rítus hozza-e létre a vallást, vagy a vallás alakítja ki a rítust? Vagy ez a kettő együtt halad valamilyen formában, és csak a tudósok választják szét kettőre? (Arra, hogy a vallás hozzon létre rítusokat, két példát is tudok mondani: az egyik az iszlám, a másik a reformáció. Mind a kettőben először megvolt a teológiai háttér, és azután “találták ki” hozzá a rítusokat, mintegy mesterségesen.)

Másodszor azt gondolom, hogy a rítusok alapvetően vallásos cselekedetek, még akkor is, ha a rítus mögött nem fedezhető fel sem isten, sem az Otto-i értelemben vett szent. Ebből az következik, hogy igazán vallástalanoknak csak azok az agnosztikusok mondhatók, akik a hétköznapi rítusoktól is függetleníteni tudják magukat. De vajon lehetséges-e mindenféle rítus nélkül élni? És vajon minden rítus,még a leghétköznapibbak is, vallásos tartalmú? Ha nem, mitől nem az, és mitől lesz egy adott pillanattól azzá? A focidrukkerek rítusai pl. számomra egyértelműen hordoznak “vallásos” tartalmat: ami úgy viselkedik, mint egy kacsa, úgy beszél, mint egy kacsa, úgy néz ki, mint egy kacsa, az bizonyára az is. A szent itt egyfajta közösségi élménnyel/tudattal lett behelyettesítve, és azt hiszem, hogy ez a “közösségi tudat”az, ami a modern rítusokban és szubkultúrákban átveszi a szent helyét. A modern rítusok valamilyen módon függetlenítették magukat a „szent” élményétől, megtartva a rítus közösségi megkülönböztető jellegét, illetve a közösségi élményt emelve be a szent helyére. Ezért „jó” érzés a résztvevőknek részt venni pl. a békemeneten, az emberben meglevő csorda-szellem-igény, közösségi-élmény-igény miatt, az egyformaság, együtt-gondolkodás sok évezredes múltra visszatekintő vallásos élménye miatt. De vajon a közösség, mint élmény volt előbb, ésebbőlalakult ki a közösség, mint szent entitás, vagy előbb létezett egyfajta elképzelés a szentről, amire közösség épült? Azt hiszem, hogy ez a kérdés rávilágít arra, hogy a vallásos közösségek alapvetően kétféle módon alakulhatnak ki: vannak a prófétikus és a nem prófétikus közösségek. A prófétikus közösségek egy ember szentségfogalma köré épülnek közösségként, és a tagok ezt sajátítják el, a nemprófétikus közösségek viszont egy közös igény (már ha van ilyen) szociális megjelenési formái. Ez magyarázatot adhat arra, hogy még a leginkább racionalizálásra ésdogmatizálásra törekvő kálvinista protestantizmus sem tudja függetleníteni magát anépi vallásosság/vallásos igény állandó visszaszivárgásától (torok, lelkész, mint szentember, a rítusban használt tárgyak szentsége, stb.).

Harmadszor azt gondolom, hogy a monoteista típusú gondolkodás alapvetően befolyásolta azt, hogy a szubkultúrák hogyan tekintenek önmagukra. Európában évszázadokig igen erősen jelen volt a mi-ők megkülönböztetés, ami egyértelműen a választott nép teológiai koncepciójára vezethető vissza (mi vagyunk a kiválasztottak, mindenki más térjen meg). Az egyenrangú másság gondolata a zsidó-kereszténykultúrában nem merül fel, és minden közösség a bezzeg mi-ők viszont struktúra alapján épül fel. (TGM ír erről sokat a Törzsi fogalmakban.) Vajon ez a monoteizmus, mint kizáró közösség sajátja, vagy teljesen általános csoportszervező erő?

A negyedszer azt gondolom, hogy a monoteista típusú vallásossághoz a dogmatikus gondolkodás is alapvetően hozzátartozik (a ritualitás mellett). Éppen ezért azok a csoportok, akik hajlamosak az ilyen, kizáró jellegű (csak mi gondoljuk jól, mindenki más rosszul gondolja-rosszul csinálja) gondolkodásra, ugyanúgy felmutatnak vallásos jelleget, mint azok, amelyek modern, isten nélküli rítusokat gyakorolnak. Ezért a harcos ateistákat nem tekintem vallástalanoknak, bizonyos esetekben ateistának lenni ugyanolyan dogmatikus gondolkodási formát és kifejezésmódot jelent, mint ha valaki egy monoteista felekezet mélyen vallásos tagja lenne. De nem csak az ateistákról van itt szó: a politikai pártok támogatói (Magyarországon biztosan) úgy viselkednek, mintha egy vallásos közösség tagjai lennének. Én már régen megmondtam, hogy jobboldalinak lenni ma inkább vallás**, mint pártpolitikai preferencia, de mostanság hajlamos vagyok azt gondolni, hogy éppen a jobboldal vallásos viselkedése miatt ugyanez egyreinkább megfigyelhető a baloldalon is, azaz a vallásként működő jobboldallal nem a vallásos formákat kikapcsoló baloldal áll, hanem egy ugyanolyan dogmatikusan gondolkodó, ellenvallásként (az assmanni értelemben vett normatív inverzióként) működő csoport áll.

De ugyanígy említhetem példának az új anyasági mozgalmakat is, mint olyant, amelyik kiváló példája annak, hogy a dogmatikus, a másságot nem megengedő/nem elfogadó gondolkodás milyen erős rendezőelve lehet egy – másképp igen szétszórt – közösségnek, illetve csoportnak.

***

Ennyi lenne a probléma-felvetés. Jó lenne erről beszélgetni, ha van más is, akit érdekel.

***

 

*A könyvben ez az egyetlen igazán fontos megállapítás.

** Akkor álnéven írtam meg ezt a cikket egy kedves ismerősöm bíztatására, mert volt okom rá (mármint az álnévre), és a szerk. elfogadta az indoklásom. Azóta ez az ok megszünt, így nyugodtan vállalhatom, hogy én írtam.

Reklámok
modern rítusok

modern rítusok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Engem érdekel, csak nem hinném, hogy sokat hozzá tudnék tenni.

    Az érdekelne, hogy mire gondolsz, amikor megkérdezed, hogy vajon lehet-e rítusok nélkül élni. Mi számít ebben az értelemben rítusnak?
    Az bizonyára nem, hogy ha lehet, a pörköltet egy bizonyos vaslábosban főzöm, mert szerintem abban lesz igazi finom íze. Pedig van jónéhány más, hasonló méretű edényem, modern acéltalpú is, ez meg csak egy 80-100 éves vaslábos…
    Az nyilván rítus, ha egy sikeres vizsga után a következőre igyekeztem ugyanabban a ruhában menni (kifejezetten szolidban, szóval nem a tanári szem félrecsábítása volt a cél), még ha ezt inkább babonának nevezném is.

  2. Erna szerint:

    Lehet, hogy egy kicsit zavaros lesz, de:
    A vallásosság, mint érzelem (forma) nincs visszaszorulóban, csak új isteneket talált magának az ember, (mert hit nélkül nem tud élni) és/vagy hisz Istenben, de soha nem ismerné be, mert ma már nem divat hinni, és megróná érte a közösség amelyikhez tartozik (tartozni szeretne), és kevesen olyan mazochisták hogy szél ellen pisiljenek, különben is kényelmesebb az árral úszni.
    A rítus szerintem úgy működhet, hogy az embernek kell az állandóság, ezért ismételget bizonyos cselekedeteket. De, hogy igazolja maga és mások előtt az ismételgetések értelmét, hinni kezd benne. Vagy ahogy Vica57 írta az öltözékét összekapcsolta a jó jeggyel amit kapott (pozitív visszacsatolás :) ), és utánna minden vizsgára ugyanúgy öltözött fel. Ha csak egy ember hisz benne, az rítus (babona), ha egy egész tömeg akkor vallás (vagy nem. Majd megkérdem azt az ismerősömet aki tanulta, hogy mi a rítus)
    Lehet, hogy a reformáció és az iszlám azért hozott létre rítusokat, mert felismerték, hogy anélkül nem lesznek hívek/nem lesznek sikeres vallások? (a régi rítusok ellen hozott létre újakat, jobbat :) a reformáció?)
    Kell legyen közös vallásos nyelv, közös tudatalatti tartalmak, másként nem jöhettek volna létre egymástól függetlenül, hasonló vallások, igazából hasonló istenségek(háborúért felelős isten, termékenységért stb.)
    Rítus nélkül nincs vallás, de sok vallás nélküli rítus létezik (vagy nem?) (olyan bizonytalan vagyok, vagy mégsem? :) ) Én érzem a rítus és a vallás közti különbséget, (legalábbis ezzel hitegetem magam), mert ha nem létezik, akkor, nagyobb bajban vagyok mint gondoltam. Ha nincs különbség az én Istenbe vetett hitem között, és a focista szerencse alsógatyájába vetett hite között, akkor az egész csak arról szól, hogyan vészeljük át a hétköznapokat 60-70-80 éven keresztül?. Asszem, létezik rítus önmagában, vallásos hit önmagában, és a kettő együtt hozza létre a vallást, valami magasabb rendűt, ami nem tudom mitől lesz magasabbrendűvé. (nem sokat segítettem mi? :) )
    “Bezzeg mi-ők viszont” mindig is létezett, általános csoport szervező erő, nem monoteista vallás következménye.
    Ha nincs dogmatikus gondolkodás, nincs közösség. Mi jól csináljuk, és nem nézzük meg hogy más hogyan, miért, mert kiderülhet a turpisság, és oda a közösség.
    Nem tudom, hogy a fentiek válasz-e a kérdésekre, vagy mi volt a kérdés, és azt jól értettem-e? Elnézést kérek a konyhanyelvért. Kellemes napot!

  3. Nagyon jó és időszerű elmélkedés, de talán pontosabban kellene meghatározni a “vallás” itt használt fogalmát. Nekem túlságosan szélesnek tűnik. Nem lehet, hogy a törzsek elsősorban nem annyira vallási, mint inkább mitikus alapon formálódnak, és ma is mítoszok, igazolást nem igénylő, világmagyarázattá nőtt ősigazságok (pl. végtelen haladás, fejlődés, világbéke, nemzet, vérség, szabadkőműves összeesküvés, stb) letéteményesei háborúznak egymással? A mítoszok köré formálódnak vallási cselekvések, rítusok, liturgiák, hitvallások – erősen a monoteista vallások mintáját követve. A belinkelt, találó és sokszorosan beigazolódott publicisztika gondolatmenetéhez kapcsolódva: a magyar jobboldal megtalálta a maga messiását, de időről-időre a baloldalon is jelentkeznek ilyen messiások, ami szerintem nem annyira normatív inverzió, mint inkább a politika-vallás benső szükséglete, ld. Marx, Engels, Lenin szentháromságát.

  4. Vica: ez az én egyik kérdésem is: mitől/honnantól rítus egy rítus? Nekem aza véleményem, hogy a rítusban van valami, ami túlmutat saját magán, valami elvont tartalom, és nem lehet pusztán a célszerűséggel meghatározni (tehát hogy mindig ugyanabban a lábosban főzőm a babot), hanem tartozik hozzá valami kapcsolt/elképzelt tartalom is,mint pl.az a hit, hogy ha ezt a ruhát veszem fel, akkor sikeres leszek. Nyilván de facto a ruha és a siker nincsenek összefüggésben, hanem valami vélt tartalom kapcsolja össze őket.

  5. Erna:

    igen, szerintem is, a vallásosságmértéke nem csökkent, csak a formája változott meg, és emiatt gondolják azt sokan, hogy a társadalom kevésbé vallásos, mert a vallásos-t a monoteista értelemben értik, nem pedig egy általánosabb értelemben. Én azt gondolom, hogy nagyon kevés olyan ember va, aki tényleg nem vallásos, azaz nem gondolkodik dogmatikusan és nincsenek rituáléi. A többiek vagy tudják, hogy vallásosak, vagy nem.

    Ha a babona és a vallásközött csak mennyiségi különbség van (szerintem nem), akkor mi az a kritikus tömeg, amitől vallásvalami?

    Szerintem sem Kálvin, sem Mohamed nem gondolkodott így, hogy attól lesz sikeres,hogy létrehoz rítusokat. Mohamed példája azért is nagyon érdekes (és megérne egy nagy vallástudományi elemzést), mert kezdetben eléggé elutasította a Ká’bát, az imairány is Jeruzsálem volt, és csak később változott ez meg. A búcsúzarándoklaton viszont “megtanította a muszlimoknak a rítusaikat”, itt tehát tetten érhető a rituális reform.

    A közös vallásos nyelv (a rítus mint kommunikáció) egy egyik legérdekesebb probléma ebben az egész kérdésben. Mert lehet arra hivatkozni, hogy bizonyos isteneket a természeti jelenségek hoznak létre (időjárás-istenek, meghaló-feltámadó istenek, világ újrateremtése, stb.), de ezek nagyjából a politeizmushoz kapcsolódnak. A másik típus a kinyilatkoztatott vallás. Ez szerintem egy nagyonfontos törésvonal. A másik törésvonal a “hivatalos vallás”-népi vallásosság mentén húzódik, azaz nagyon más az, amit egy vallás tanít, és ahogy az emberek gyakorolják. A harmadik törésvonal a térítő-misztérium-vallás mentén húzódik, azaz mindenkinek szól, vagy csak kevés kiválasztottnak. Nos, ezek a jellemzők egy valláson belül is csoportokra osztják a tagokat. Az én kérdésem az, hogy létezik-e valami közösbelső igény a vallásos viselkedésre? Mert ha igen, akkor mi van azokkal (az agnosztikusokkal), akikben ez az igény nincs meg?

    Mondj egy olyan vallást, amiben nincs rítus. Mert nekem hirtelen nem jut egy sem eszembe.

    (A bejegyzés célja nemaz volt, hogy én választ kapjak a kérdéseimre, hanem hogy együtt gondolkodjunk el ezen az egészen.)

  6. HGY: tegyünk akkor egy kísérletet a vallás fogalmának meghatározására. Elválasztható-e a mítosztól? Kell-e bele isten (vallásnak számít-e a korai buddhizmus)?

    (Az én meghatározásom kb. úgy hangzana, hogy vallás az, amelyik kizárólagosan/dogmatikusan gondolkodik és vannak rítusai. De egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez a meghatározás helytálló lenne, mert pl. a “szent” hiányzk belőle. Kell-e szentség-élmény a vallásba? Vagy elég hozzá a közösségi élmény?)

  7. Személyes eszmefuttatás következik. Semmit nem állítok, csak zavaró lett volna a folyamatos feltételes mód.

    Ha egy rítus kiürül, elveszíti a funkcióját. A rítusnak szerintem az a lényege, hogy oldja a tehetlenségből származó feszültséget. A reformáció is egy kiüresedett rítus visszásságán indult el. Ehhez kell a hit, hogy a rítus befolyásolni fogja az ügy kimenetelét. Ha a szerencsezokniban egy focista folyamatosan veszít, akkor a szerencsezokni elveszíti a presztízsét, nemde? Ha egy rítust többen gyakorolnak, többen érzik ennek a “hatását” akkor jön létre valamiféle vallás. És ezáltal a rítus is erősödik. Nekem nem jött be egy hete a szerencse amulett, de mindenki másnak igen. Tehát nekem is be fog jönni. Csak velem van valahol a baj. Én nem hiszek eléggé. És elkezd a rítusnak formáló ereje lenni. Ilyenkor szerintem már vallásról beszélünk.

    Nagyon jó az a kérdés, hogy szekularizálódik-e az európai társadalom. Szerintem nem. Csak nagyon sok vallás keletkezik (van keletkezőben… nem magyaros, de érezhetőbb, hogy egy folyamatról van szó). Idő kérdése, hogy mi az, ami maradandó és mi az ami nem.

    Szendi Gábor szerint a transzcendesben való hit létjogosultságát az evolució is igazolja. Az emberiség csakis így tudja feldolgozni a mulandóságának a gondolatát. Úgy gondolom, hogy ez a vallás másik alapja. Ez az előbb vázolt folyamatnak a fordítottja. Van a vallás, ami a halálfélelem oldására jött létre. A vallás gyakorlásához, a közös tudat létrehozásához kell a rítus (ilyen a reformáció). Mert sokkal inkább hat egy eszmény, ha az testi szinten is imprintálódik (bevésődik lenne a helyes kifejezés?).

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s