a szexuális istenérv

volt az egyetlen igazán vicces abban a filmben, amit fél szemmel én is néztem valamelyik este, a Gútentag faszikáim! c. opus, amely szervesen illeszkedik a cseh keserű humorral telített filmek sorába.

Én persze soha nem szerettem a cseh filmeket (meg a norvég, svéd, dán, és legtöbbször a német filmeket se, de ez mellékszál, azok szimplán unalamasak, kivéve az Ádám almái), egyszerűen nincs hozzájuk vevőkészülékem, nem vicces az, amit viccesnek szánnak, hanem inkább irritáló, olyan viszkető érzés, felugrik és elszalad-érzés. Nem tudom, mi bajom a cseh filmekkel. És a cseh irodalommal. A Svejk egy szenvedés volt. Végigrágtam magam az Őfelsége pincérén, de minden pillanata kínlódás volt.

Két elméletem van, hogy miért esnek acseh filek a nézhetetlen kategóriába:

az első a rosszabb: eszerint annyira érintett vagyok, hogy nem kellemes szembesülni saját magammal. Mind ebben a kis közép-európai pocsolyában játszunk, és ezzel, sajt kisszerűségünkkel, jelentéktelenségünkkel, kóklerségünkel, dzsentriségünkkel nagyon kellemetlen szembesülni. Ha ennek vanis reális esélye, akkor viszont a román filmek, amelyek ugyanerre a játékra építenek, ugyanúgy fel kellene idegesítsenek, de nem teszik. Azok viccesek.

a másik: ezt a szart nézem egész nap a valóságban. Kinek van kedve a filmen is ezt nézni? Ehhez képest viszont a valóvilágot, ami sokkal szarabb, mint akármelyik cseh film, nézni szoktam.

***

A szexuális istenérv:

– Nem hiszek Istenben, még senki nem látta.

– Én se láttam a maga p@icsáját, mégis tudom, hogy létezik.

Advertisements
a szexuális istenérv

a szexuális istenérv” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szerintem sok, cseh filmet nem láthattál. Szerintem sok szól arról, hogy az emberek hogyan képesek iróniával személni a rendszerek abszurditását amelyben élnek. Hogyan próbálják keserédes humorral túlélni azt amin inkább sírni kellene.
    A rendszer, melyben ezek a filmek születtek, gazsága abban is rejlett, hogy az ilyen filmeket a Tűrt, vagy Támogatott kategóriába sorolták át a Tiltott kategóriából. Emiatt érzik még ma is úgy az emberek, hogy “addig jó, míg …él” (a nevét nem írom le, nehogy káros nosztalgiát élesszek)

  2. Kedves László, épp eleget láttam. Sokakkal ellentétben nekem nem szoktak lenni értelmezési problémáim, így a probléma nem az, hogy nem értem ezeket a filmeket, és ezért irritálnak. Értem ÉS irritálnak. A bennük levő életérzés, az, ahogy kibírják és túlélik a rendszert: ez irritál. Tettem két kísérletet arra, hogy megmagyarázzam magamnak azt, hogy ez miért van.

  3. Kedves “Anettka”!

    Bizony sok mű van, ami túlél rendszereket és nem értjük miért. Én mondjuk károsabbnak tartok sok olyan magyar filmet, aminek egyetlen értéke az, hogy fiatalok voltunk….

  4. Kedves László, én nem kérdőjeleztem meg a cseh filmek művészi értékét. Se a cseh regényírókat. Én csak annyit mondtam, hogy nekem nem jön be ez a fajta cseh életérzés. Kész. Pont.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s