ez valami női

agybaj, úgy jön rá a zemberre, mint hónap végén a menstruáció és húsvét előtt a nagytaki, ez a “csak még tízezer mézest”-, meg “ezt a kaját még megcsinálom”-őrület.

Olyan ez, mint másoknál a gyűjtőszenvedély meg a foci. Semmit nem lehet tenni. A zember megfőzi, megsüti, megpróbálja mindmegenni, aztán szomorúan elajándékkozza.

Ha karácsony után Pesten vagytok, és már annyit zabáltatok, hogy rá se bírtok nézni a töltelékes káposztára/halászlére/disznóságokra, menjetek a Müszibe, 28.-án du. (este) háromtól, lesz kajacsere.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Advertisements
ez valami női

ez valami női” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Az agybajt ismerem – a karácsonyi főzés ugyan nem az én reszortom, viszont advent az utolsó két hetében tizenplusz féle, rettenetes mennyiségű aprósüteményt gyártok le. Ilyentájt kifejezetten előnyös velem találkozni, mindig van nálam kisebb-nagyobb zacskónyi ajándék süti. :-)

  2. Kajacseréről aztán pláne még sosem hallottam :-)
    Az aprósütis-mézes készítési agybaj engem elkerül, nem szeretek ilyen pepecselős cuccal vacakolni.
    Ha már sütemény, akkor az KIADÓS legyen, azaz megmaradok a jó öreg szeletelni valóknál, mint krémes mézes, diós és mákos kalács (nem igazán beigli, inkább sima kelt kalács, TÖMÉRDEK töltelékkel), legalább 4 tekercs (60 dkg lisztből), vajkrémes csokoládétorta (diós piskótából), kókuszos meglepetés torta, na és a kedvenc (és kicsit azért pepecselős): gesztenyés Charlotte. Vagy más ilyesmi, de összességében kb ez a mennyiség fogyott el a régi szép időkben (nagyétvágyú kamaszgyerek és szintén édesszájú apja) karácsonytól szilveszterig. amikor természetesen ismét beüzemeltem a sütőt és pogácsát, sajtos rudat (min. 4 tepsivel), rácsos linzert gyártottam, nehogy már éhen haljunk az óév búcsúztatása közben…

    A menü amúgy nem volt túl macerás, ez évről évre változott (amire épp kedvem volt). Szenteste többnyire rántott hús, amíg fel nem lázadtam, hogy inkább olyasmit főzzek, amit nem a fa alól kiugrálva kell abszolválni. Így többnyire a vadas egy változata lett, az jóelőre elkészíthető, sőt csak finomabb, ha áll kicsit, összeérik.
    Esetleg kolozsvári rakott káposzta, de töltött káposzta még sosem volt, sőt, én eddig még nem is főztem olyant egyáltalán.

    Az idén lesz némi változás, főleg nem lesz ennyi sütemény (minek, úgyis gurulok). Tervezek egy flódni-változatot, amiben dió helyett kókusz töltelék lesz (meg persze mák és alma meg szilvalekvár), mert a fiam kért valami mákos-kókuszos sütit. De ezt még körüljárom :-)

  3. Szerencsére az idén nekem nem kell főznöm, mert két helyen karácsonyozunk, a szüleinknél. De én mindig teszek a karácsonyi csomagba ilyen kajákat: az idén narancsízet és szárított gyömbért, mert nem volt időm új dologok után kutatni.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s