nem csak azért

viszem hordozóban a gyereket, mert bolond lennék azon a hatvan lépcsőn, ami a ház előtt van, még babakocsit is cipelni fel s le, hanem azért, mert úgy tekintek a gyerekhordozásra, mint egyfajta edzésre. Nekem ez a mindennapi edzés, hogy napjában legalább egyszer lemegyek Jakabbal az óvodába. De gyakran van úgy, hogy kétszer. És sokszor vásárolni is megyek, és nem azért, mert nem tudnánk másképp megoldani, hanem mert így olyan érzésem van, mintha kirándulnék egy kicsit. És a kirándulás most nagyon hiányzik.

Viszont nem azért viszem hordozóban, mert akkor majd így jobban fog kötődni hozzám. Csak és kizárólag önző szempontjaim vannak: nekem így kényelmesebb.

A rózsadombi spar kb. egy kilométerre van tőlünk, fel kell menni a dombon, jó meredek az emelkedő, és még van felfelé is vagy hetven lépcső. Jó kis combosító gyakorlat felfelé, mert Jakab van vagy hat kiló (szerintem több, mert november közepén volt 5,3), lefelé meg térderősítő meg vállizmom-erősítő. Ha úgy számolom, hogy Jakab hat kiló, akkor 18 kilót hoztam a hátamon lefele: 6 kiló narancs (a karácsonyi narancslekvárnak), másfél kiló gyömbér a kandírozott gyömbérnek (amit a múlt héten csináltam, megettük, meg elajándékoztam), 2 kiló cukor, 1 liter olaj, fél liter olivaolaj, 1 kiló disznóhús a pörköltnek. És még egy pungacekker volt a kezemben.

Advertisements
nem csak azért

nem csak azért” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szerintem még jó sokan lehetnek, akik szintén kényelmi szempontokból hordoznak, alszanak a babával, netán szoptatnak eléggé sokáig, és nem azért, mert ez az ügyeletes divat/elvárás, ill. nem gondolják, hogy majd ettől jobban kötődik hozzájuk a gyerek.
    Ami szerintem nem is feltétlenül igaz.
    Ugyanis az a gyerek, aki biztonságban érzi magát a szüleivel, el mer tőlük távolodni, fizikailag és mentálisan is (na jó, nem 1-2 évesen), akinek viszont folyamatosan rettegnie kell, hogy mikor hagyják magára (ill. bízzák rá másokra), az görcsösen ragaszkodni fog a mégoly kevéssé tökéletes anyjához. Ez személyesen is tapasztaltam, de olvastam is gyerekpszichológiával foglalkozónál.

    Csak persze nem vallják be (az “önző” szempontjaikat), mert akkor sokan úgy néznek rájuk, mint egy rakás szarra.
    Pedig az önzésnek van létjogosultsága, ha az anya/apa meg akarja tartani a józan eszét a gyereknevelés megpróbáltatásai közepette.

    Én pl. sokat olvastam. Nem, nem mesét, hanem magamnak, a gyerek meg közben játszott magában.

  2. Ha már “kötődés”, pont az a poénja ennek a hordozásnak szerintem – túl a praktikumon -, hogy a kölök eleget lógjon a mamáján pici korában, hogy aztán ne akkor kéredzkedjen vissza, amikor már rég szaladnia kéne. Meg ez, hogy érzi azt, hogy az anya veszi a levegőt, dobog a szíve, mozog, dolgozik, beszél, dudorászik. Egyfelől, hogy az egy másik, élő ember, másfelől meg, hogy milyen megbízható, erős, elviszi őt a hátán. Ez is hülyén hangzik így leírva, és totál hippiduma, de érted, mit akartam kikamuzni a dologból?
    Aki most lát először, annak: nincs gyerekem, csak következtetek.
    Amúgy meg én se csípem az agyonideologizált, gyermekpszichológiai szakkifejezésekkel ész nélkül hajigálózó mamaszlenget, illetve -felfogást.
    Pl.: személyes kedvencem: szeparációs szorongás. Mint egy varázsigét mondja a máter a pszichológiai szakzsargont, miközben az van, hogy fél egyedül a gyerek, mert olyan érzése lesz az üres szobában, mintha soha többé a kutya se nézne rá és szálegyedül lenne egy kibombázott városban. Pláne, ha még a lámpát is lekapcsoljuk – a sötétbe olyan rémet lát bele, amilyet csak akar. Persze, hogy nem mer levegőt venni a parától. És az is nyilvánvaló, hogy egyszer “belakja” a világot (ez a cél) és rájön, hogy szó sincs kibombázásról meg kutya-rá-se-nézésről, csak egyszerűen békénhagyják a szobájában, oszt kész. Vagy pl ez a kötődés – leet, hogy én értem rosszul vagy túl szó szerint a szót, de nem igazán kötődnie kellene a gyereknek, hanem megbíznia a szülőben. Senki nem akar harmincéves kakukkfiókát otthonra, aki mindent azon keresztül néz ennyi idősen is, hogy mama mit szólna… Vagy akár olyan hatévest, aki (folyamatosan) “nézdnéznédnézd”, illetve “unatkozom micsinájjak szórakoztass”. Úgyhogy ha már szakzsargonozunk, akkor “ősbizalom”, és úgy már értem, hogy mit akar a hordozózását megideologizáló mutti “elérni” azzal, hogy nem tologatja a purdét, hanem viszi.

  3. Pont ezért hordoztam én is, ezen az utcán télen képtelenség volt babakocsizni, és ez tényleg annyira kényelmes és praktikus, és nem kellett őt agyonöltöztetni, befértünk egy kabátba… nagyon jó volt. Arra csak utólag jöttem rá, hogy milyen jó hatással volt a kettőnk kapcsolatára. És rossz érzés fog el, amikor látok egy kisbabát ilyen hideg télben agyon bebugyolálva egy hideg-rideg babakocsiban… már nem tudnám megtenni. (Kivéve, ha a baba tiltakozna a hordozás ellen!)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s