jó, I admit,

én sem vagyok egy könnyű eset. Órákig tudnám sorolni a rossz tulajdonságaimat. És – bár tudom, hogy ez kívülről nem látszik – magamtól követelem meg a legtöbbet, magammal szemben vagyok a legszigorúbb, és magamnak bocsátok meg a legnehezebben. A többieket valahogy mindig sokkal könnyebben felmentem. Ha tudom, hogy én csinálhattam volna jobban is, tehettem volna többet is, akkor magamat nagyon nehezen tudom felmenteni. Aki tudna jót cselekedni, de nem cselekszik, bűne az annak.

Az nem elég, hogy az ember nem tesz rosszat, én úgy érzem, embernek lenni ennél sokkal nagyobb felelősség, tanítani pedig még nagyobb. És az, hogy a zember hisz Istenben, nem abban mutatkozik meg, hogy milyen szépeket tudok mondani róla, hanem hogy az öntudatlan cselekedeteim, amiket úgy teszek, hogy nem is figyelek oda, megfelelnek-e a mércének.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos dolog jónak lenni. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy én jó vagyok, távol legyen, csak azt, hogy igyekszem jónak lenni. És a jóságnak nem abban az értelmében akarok jó lenni, hogy olyan jó vagyok, akiről minden lepereg, és akit nem lehet bántani, mert semmi emberi nem ér el hozzá; én úgy akarok jó lenni, hogy közben megmaradok emberségesnek, érzékenynek a más emberek problémáira, és úgy maradok ember, hogy engedem meglátni, hogy milyen távol van tőlem mindenféle tökéletesség, és hogy én hogyan küzdök a magam problémáival. Ez a blog főleg ennek a lenyomata, kis írásterápia.

Én úgy akarok megmaradni hívőnek, hogy közben szabadon gondolkozom. Valahogy elfér bennem mind a kettő: a gondolkodás elsősorban értelmi, a hit érzelmi tevékenység. Érzelmileg kötődöm a szentség élményéhez. Nem a saját szentségeméhez, mert az nincs, és valószínűleg nem is várható egy ilyen kiugrott paptól, mint én, hanem – nem tudom jobban megfogalmazni – van a világban valami, aminek a “szent” nevet adtuk, a Rudolf Otto-i értelemben. És ez a valami engem valamilyen módon arra ösztönöz, hogy jobb ember legyek, igyekezzek átlépni a korlátaimon, és azt, ami tőlem telik, megtegyem.

Nem tudom, hogy ez mire elég, valószínűleg nem túl sokra.

Reklámok
jó, I admit,

jó, I admit,” bejegyzéshez egy hozzászólás

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s