Don Emmanuel

maga volt a két lábon járó rendellenesség. Apja kiváló, progresszív oktató volt Angliában, akiúgy döntött, hogy fiának is a saját tanintézetében kell nevelődnie, így hát Emmanuel félmeztelenül és szokatlanul nyers légkörben töltötte kamaszéveit. Apja közvetítésével megismerkedett a hatalmas szellei erejű és boldogtalan Bertand Russell-lel, és innentől kezdve érzelmi alapon gyűjteni kezdte Russell könyveit. Soha nem olvasta el őket, és aki belelapozott valamelyikbe, azt tapasztalhatta, hogy a könyvet ezer és ezer ponton fúrták át a termeszek, úgyhogy most mártényleg hatalmas szellemi teljesítmény lenne elolvasni a nagyon világosan fogalmazó filozófus gondolatait; de tényleg, a lyukaktól annyira összezavarodott a könyv, hogy az ember azt hihette volna, szürrealista verset olvas, esetleg Wittgenstein valamelyik amerikai tanítványát.

(részlet Louis de Berniéres Don Emmanuel háborúja c. munkájából.)

(Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek finoman beszólnak a filozófusoknak. Ld. még ehhez Heller: Képzeljétek el c. könyvét, ami a műfaj utánozhatatlan remekműve).

Advertisements
Don Emmanuel

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s