Veronique Olmi: Tengerpart

Depressziós írásokat csak akkor szabad olvasni, amikor a zember elég jól van ahhoz, hogy kibírja a nyomasztást. Az Üvegbúra egy évig rányomta a bélyegét a hangulatomra, és azóta sem tudtam újraolvasni. A filmekkel ugyanígy van: aki látta a The Hours c. filmet, az tudja, hogy van egy tipikusan a nőiességre épülő, vagy abból fakadó nyomasztás, ami a női irodalom, már ha van ilyen, egyik fő témája.

Mikor depressziós vagyok, a Jane Eyre-t olvasom. Nagyon szeretem, ahogy a könyvben a főszereplő összeszedett, céltudatos, tele van belső erővel. És persze azt is, hogy egyfajta happy end a vége. A happy end mindig olyan megnyugtató, mint gyermekkoromban a mesék, hogy a végénmindenjóra fordul. Jó dolog ebben hinni még akkor is, ha tudom, hogy a valóság nem így működik.

A tengerpart egy kétgyerekes nőről szól, aki depressziós, pánikrohamai vannak, és elhatározza, hogy leviszi a két fiát a tengerpartra, egy szép élmény kedvéért. De a tengerparti városka – ha lehet – még nyomasztóbb, mint a normális élete, mindig esik az eső, sár van, hideg, a szálloda egy lepra hely, és még annyi pénzük sincs, hogy egyenek.

Aki szereti a noir könyveket, amelyekben állandóan hideg van és esik az eső, annak ez ideális olvasmány. Kiválóan van megírva.

Advertisements
Veronique Olmi: Tengerpart

Veronique Olmi: Tengerpart” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Uvegbura. Bell Jar. Plath. Elkezdtem olvasni. Remek evszak az osz az osszeomlashoz. A ho majd lemossa a rosszat a kedvrol.

    (Koszonom a tippet, regi adossag Plath a jaj-de-elolvasnam-majd-legkozelebb listamrol.)

  2. The Hours… Nagyon pontosan fogalmaztad meg: “a nőiességre épülő, vagy abból fakadó nyomasztás” – így van. Sokat gondolkodtam rajta, amikor először láttam a filmet (a könyvet még nem olvastam, de tervezem), hogy vajon egy férfinak mindez mit mond? Mennyire nyomasztó számára az, ami számomra? Bevillan-e neki a saját életéből egy jelenet, amit mondjuk épp emiatt a film miatt átértékel, akár megért mondjuk a feleségével/társával kapcsolatban?
    (Csak hogy a számomra legmegkapóbbat emeljem ki: Julianne Moore sírva fakad a vécén, miközben a férje az ágyba várja.)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s