az álom

jól indult, mintha csak az életben lett volna, minden szép volt és jó, az emberi kapcsolatok vidámak és élhetők, már épp kezdtem jól érezni magam benne, amikor megjelent, és ő sokkal érdekesebb volt, mindent sokkal jobban csinált, mindenki vele akart beszélni, az ő egyénisége ragadta el őket, ragyogott, csacsogott, nevetett, elszeretett mindenkit, aki hozzám tartozott, kettessével szedte őket, majd a kanyarban eldobta,

és azok a hülyék mégis mind őt akarták,

és én megint csak álltam ott tehetetlenül, pont mint az életben, betegen a szomorúságtól, dühtől, féltékenységtől, sértődöttségtől, és kibicként néztem, ahogy megtörténik, akaratom ellenére.

Nagyon kimerítő dolog teljes Shakespeare-drámákat álmodni éjjelente. És az érzések nem múlnak el attól, hogy felébredek.

Advertisements
az álom

az álom” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ez nagyon kemény lehet. Tudom milyen az, amikor az egész napra rányomja a bélyegét egy álom. Volt idő, mikor rendszeresen azt álmodtam, hogy elhagynak…és tényleg az egész nap gáz volt…szinte haragudtam az elhagyóra, még akkor is, ha tudtam: ez csak az én agyszüleményem volt.

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s