egy hónap

Mivel az életem a szaros pelenkák, pisis lepedők, taknyos zsebkendők és lehányt nadrágok körül forog, és a szülői értekezlet is kikapcsolódás, és mert nem történik semmi, ezért egy kis feljegyzés Jakabról, aki most volt egy hónapos.

***

A súlya 4300 gramm (3100-ról indultunk), mert szabályosan zabál, vagy alszik, vagy ordít, vagy cumisüveg van a szájában. Éjjel kétóráként eszik, 50 és 150 ml közötti tápszer-adagokat. Ez nagyon jó, az első hat hónapban Gedeon is abszolválta az egy hónap egy kiló növekedési ütemet, de Jakab ezt túl is teljesíti. Igaz, nem is vártam három hetet, mint Gedeonnal tapasztalatlan anya koromban, amikor hallgattam a védőnőre és az orvosra, aminek következtében Gedeon 2,5 kilóra fogyott.

Nem tudom, hány centi (54-gyel született), de most a 68-as ruhák jók rá. Sok olyan ruha volt, amit egyszer se hordott, mert már akkor kicsi volt, amikor megszületett. Az egyes pelenka már kicsi.

Már tartja a fejét, és hason kb. 30 másodpercig megtartja magát. Többször megpróbál megfordulni, nem szeret háton feküdni.

Ha ébren van, állandóan ölben akar lenni. Ez nekem nagyon furcsa és szokatlan, barátkozom ezzel. Ki gondolná, hogy ilyen kis korban is ennyire erős egy gyerek egyénisége. Hiába alszik el a vállamon, ahogy leteszem, kipattan a szeme, és máris nyöszörög, hogy vegyem fel. Nappal időnként hagyom, hogy sírjon az ágyában, amíg belealszik, éjjel nem hagyom, mert G. és Gedeon muszáj kipihenje magát. Nekem is muszáj lenne, de ezt elhalasztottam boldogabb időkre.

Hasfájós. A legrosszabb napokon 4-5 órát ordít egyfolytában (persze éjjel, nappal alszik, mint egy kis angyal), úgy, hogy az ember semmit nem tud csinálni. Rettenetesen frusztráló ez, végül a zember a sírás határán kiabál a gyerekkel, hogy hagyja már abba. A tápszer-infacol kombináció annyiban segít, hogy ezek az időszakok lerövidültek, nem tartanak tovább fél óránál, és nem is olyan gyakoriak. Van, amikor két felkeléssel kibírjuk az éjszakát.

Nem mosolyog. Nem emlékszem, mikor kezd egy gyerek mosolyogni, mert Gedeonról olyan benyomásom maradt, hogy állandóan mosolygott mindenkire, főleg rám. Jakab egyelőre nagyon szigorúan néz (mint a macska, aki állandóan rosszallja, ahogy viselkedünk), és a maximum, amit eddig láttam tőle, egy enyhe szájhúzás, amit épp mosolynak is lehetne értelmezni. Álmában viszont sokat vigyorog, biztos sokkal érdekesebb dolgok történnek vele, mint ébren.

Úgy érzem, sokkal jobban veszem az akadályokat. Kevésbé vagyok fáradt, mint Gedeonnal, jobban be tudom osztani az időmet, sokkal kevesebbet lelkizek és nem idegesítem magam feleslegesen.

Advertisements
egy hónap

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s