na de mielőtt

kitalálnánk, hogy mi is az a kategória, amibe Isten tartozik, először is azt kellene tudni, hogy létezik-e egy olyan definíció Istenről, amelyik minden korülmények között megfelelőnek látszik. Azaz lépjünk vissza legalább egy lépést a problémában.

***

A filozófusok által általánosan használt Isten-definíció szerint Isten mindenható, mindentudó és a legfőbb jó. Az viszont könnyedén belátható, hogy ha megvizsgáljuk ezt a definíciót, akkor elletmondásra jutunk. Mert teremthet-e Isten akkora követ, amit ő maga sem tud felemelni? Vagy ha Isten mindenható, tehet-e rosszat – és itt nem csak arra gondolok, hogy fizikailag képes-e rá, hanem arra is, hogy morálisan megengedi-e magának. Mert ha ő a legfőbb jó, akkor nem engedheti meg magának, hogy olyasmit cselekedjen, amiről tudja, hogy nem lesz jó. Arra hivatkozni, hogy ez az ő magasabb szempontjából jó, csak mi nem látjuk, szerintem nem több puszta cinizmusnál. Morális lény-e Isten egyáltalán? Ha kívül esik a kategóriákon, akkor nyilván a morál kategóriáján is kívül esik.

A probléma nem is csak ezzel van, hanem azzal  – és akkor lépjünk vissza még egyet a gondolatsorban – hogy a fenti definíció a bibliai istenképből indul ki, mint amelyik abszolút értelemben igaz. Ha azonban összevetjük a filozófusok Istenét és a teológusok Istenét, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Biblia személyes Istene, aki elrendeli rengeteg ember megölését az Ószövetségben, nem lehet az a legfőbb jó, akiről a filozófusok beszélnek. És ha már itt tartunk: a filozófia célja az lenne, hogy egy olyan Isten-definíciót találjon,amelyik abszolút értelemben érthető, és nem kultúra-függő. Akkor miért nem egy másik kultúra teológiájából indulunk ki? Vagy lehetséges-e egyáltalán megalkotni egy olyan Isten-definíciót, amelyik mindig, minden körülmények között érvényes?

Aztán ott van Canterbury Anselmus definíciója: Isten az, akinél nagyobb nem gondolható el. Vajon ez jelenti-e azt, hogy ha Isten nem gondolható el (azaz nagyobb az elgondolhatónál), akkor nem is létezik? Ha Isten az a mindenható stb. lény, akkor elgondolható-e az, hogy végtelen és az időn kívül áll? És ha Isten elgondolható, akkor ezzel már le is szűkítettük az értelmezési tartományt, mert megadtunk egy szempontot. És elgondolható-e a szabad akarat és isteni előretudás logikailag feloldhatatlan kettőssége?

Ha Isten az, akinél nagyobbat nem lehet elgondolni, akkor ki az, aki (az istenérv szerint) gondolatban és valóságban is létezik?

Advertisements
na de mielőtt

na de mielőtt” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Anselmusból kiindulva, itt egy még nagyobb ellentmondás: és mi van akkor, ha Isten maga az, aki/ami nem definiálható? (és minden más igen)

  2. ha Istennem definiálható, akkor álítani se lehet róla semmit, még azt sem, hogy ő az, aki elgondolható legnagyobb. És ha nem tehetünk Istenről érvényes állításokat, akkor csak a negatív teológia m arad.

  3. Ezeken a gondolat pályákon kattogtam a napokban, valószínű egy ihletett pillanatomban majd írok is róla. Szerintem, az isteni eszményt magunknak teremtettük a magunk nagyon szűk látóköréből kiindulva. Egyszerűen a félelmekre keresve választ és gyógyírt. Mostanság a – jóisten- szó hallatán kinyílna a nemlétező bicska a zsebembe, na erről most már tényleg fogok írni. Szép és örömteli napot Nektek!

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s