essze kéne

kapnom magam még ma még mámma. Jó, hogy volt ez a két hét szabadság, de most már lassan vissza kellene térni a normális, munkás hétköznapokhoz. Annyi a dolgom, hogy ki se látszom belőle.

***

Egyrészt a házimunka. Ahhoz, hogy viszonylag rend legyen, ami egy kis lakásban elengedhetetlen, mert másképp nem lehet létezni, napi 2-3 órát kell rendcsinálással és egyéb házimuknával tölteni.

Másrészt a gyerek. Amikor nem eszik, akkor fejek neki, vagy sétálok vele és lapogatom a hátát (hasfájós), hogy böfögjön, vagy tisztába teszem, vagy fel van rám kötözve, hogy végre csend legyen. Éjjel a hasamon alszik, ez az egyetlen megoldás (eleddig), hogy ne ordítson éjszaka (és mások tudjanak aludni), amiből viszont az következik, hogy én a kanapén alszom ülő helyzetben, legtöbbször a szemüveggel az orromon, amit ott felejtek. Viszont látok éjszaka, ha fel kell kelni. Az alvási ciklusa így alakul: eszik este 9-kor, aztán 1-kor, 4-kor, 6-kor. Ha jó napom van. Ha rossz, akkor gyakrabban. Minden evés után kb. fél óra séta.

Nekem ez a hasfájós és odabújós gyerek teljesen új, Gedeon nem igényelte, hogy állandóan ölben legyen, a hasa se fájt, csak kétszer összesen, ha nem volt éhes, teljesen nyugodtan elvolt a kiságyában vagy a nagyágyon, éjjel aludt, és nem csirikolt, mint Jakab.

CIMG2943

Ebből viszont az következik, hogy fáj a hátam, amiből viszont az, hogy nagyon gyorsan el kell kezdenem tornázni. Bár igazából vissza akarok menni a balettbe ugrálni. Na jó, nem ugrálni, mert azt nem lehet a térdem miatt, de amikor jártam balettre, akkor nem fájt semmim, se a hátam, se az izületeim. És kell a mozgás. Emellett szilárdan el vagyok határozva, hogy novembertől kéthetente megyek túrázni. Ha csak a János-hegyre, akkor is (mekkora szemtelenség már ezt a púpot hegynek hívni). A tíz hónapja tartó kényszerszünet ugyanazt csinálta velem, mint a diéta a csokoládéval: mehetnékem lett.

Harmadrészt a tanítás. Feladatok legyártása, ellenőrzése, javítás, készülés. A tanterv igények szerinti alakítása. Aki azt hiszi, hogy tanítani annyiban áll, hogy bemegy az ember az órára, és elmondja a mondókáját, az nagyon téved, vagy soha nem tanított. A következő félévre a lecketervek megírása.

Negyedszer a tudományos dolgaim. Négy fordításom van folyamatban, két latin és két arab. Be kellene fejeznem a könyvet. Kellene írnom két tanulmányt, két konferenciára, és ha még belefér, egy harmadikra is kellene mennem. Neki kellene fognom al-Gazálinak. A következő félévre meg kellene legyen a diplomamunkám egy fejezete. Azt már kitaláltam, hogy mi lesz az, csak meg kellene csinálni.

Ötödször a nyelvi fejlődés. Ha szakfordítói vizsgát akarok tenni tavasszal (akarok), akkor nagyon gyorsan szókincs-fejlesztésbe kell fognom, és rengeteget kellene fordítanom, főleg magyarról arabra. Végig kellene mennem az al-kitáb 3-as tankönyvén, beszedni a szóanyagát, meg a Media Arabic c. könyv szóanyagát, meg Cantarino háromkötetes mondattanát. Kellene járnom tanárhoz megint (nem lesz időm).

Na. Ehelyett itt ülök és blogot írok.

 

Advertisements
essze kéne

essze kéne” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ajjaj, de ismerős ez az őrült helyzet. Én már hónapok óta várok arra, hogy végetérjen az építkezés meg a költözés, ami nem igazán mondható szülés utáni szabadságnak. Hát nem az tűnt fel elsőre a képről (no jó, a baba után), hogy jé, ott fent is! egy banánozdoboz. Ez a Jakab amúgy egy bekapni való cukorfalat :-)

Itt kommentelhetsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s